Újabb, lelket erősítő élettörténet a DLAN „”Történetek (mesék) az emberekről, akik a szívükkel hallgatnak, és a kezükkel néznek” című kötetéből.
Janko Plesec, ha bemutatkozik valakinek, szereti hozzátenni önmaga jellemzéséhez, hogy ő a szlovén siketvakokat tömörítő szervezet, a DLAN elnöke. Egy igazi jelenség, akit lehetetlen csak úgy figyelmen kívül hagyni a tömegben. Fekete szemüvege és hallást segítő eszközei, mint a cochleáris implantátum, egyértelműen mutatják állapotát. Fizikai megjelenése és erőteljes hangja sokakat meglephet. Vonzza azokat, akik szeretnek jókat nevetni. Általánosságban az emberek jól-léte – s köztük még külön egy kis csoporté, a siketvakoké – olyan téma, melyet mindig észben tart. Ezért mer bátran kopogtatni sok ajtón, tanácsokat adni azzal kapcsolatban, hogy miként lehet a siketvak személyeket a legteljesebb mértékben integrálni a társadalomba.
Jelenleg egy időseknek fenntartott intézményben él, ahol külön kis lakrésze van
Saját elmondása szerint szívesen van itt. Évekkel ezelőtt feleségével közös otthonukban éltek, de hallás-és látássérülése miatt Lizika elhagyta őt. Mivel egyedül nem tudta magát ellátni, úgy döntött, hogy eladja a lakást és beköltözik az idősek otthonába.
Szinte teljesen vakon született
Élete első három évében négy műtéte volt. Ezeknek köszönhetően 8 százalék látása megmaradt. Ljubljanába ment tanulni, egy kifejezetten vak és látássérült gyerekeknek, fiataloknak létrehozott intézménybe. Miután innen hazament, egy közeli általános iskolába iratták be egy évre, de szemproblémája miatt ezt nem tudta befejezni. Ekkor úgy döntött: vasműves szeretne lenni.
Ám erről is le kellett mondania
hisz ebben a munkakörben elengedhetetlen a pontos mérések végzése. A Gorenje, egy háztartási cikkeket készítő gyár adott neki végül munkát. Itt keményen dolgozott, így látása romlani kezdett. 1995-ben hallása is romlani kezdett, így már kétfajta érzékszervi sérüléssel kellett tovább folytatnia életét. Látását teljesen elveszítette, ez az állapot végleges, segíteni már nem lehet rajta.
Orvosaitól azonban jó hírt is kapott:
Azt mondták, 13 százalékos hallása idővel javulhat.
„Az élet nem egy tündérmese. Egyénileg kell meg tanulnunk kezelni, tisztelni és szeretni a sajátunkat. Mindenki megtalálhatja útját az örömhöz. Én úgy döntöttem: boldog leszek és optimista”. – mondja.
Korán kel, minden napja hajnali öt órakor indul
Egy órát tornázik, hét órától pedig tájékozódik a nagyvilág híreiről, majd hálát ad Istennek az életéért. Reggeli után kiül a kertbe, hallgatja a madarak énekét, közben iszik egy csésze kávét. Mivel cukorbetegsége is van, gondosan ügyelnie kell étrendjére és arra, hogy miből mennyit vesz magához. Ezek után érdekképviseleti munkájára fordítja a figyelmét, telefonhívásokat bonyolít. Ebéd után pihen egy kicsit, majd folytatja napi tevékenységeit.
Mióta csatlakozott a DLAN-hoz, sokkal boldogabbnak és a többiekkel egyenlőnek érzi magát
Minden segítséget, támogatást megkap, amire csak szüksége van. Személyi segítője is van, aki mindenhová elkíséri, ha kilép otthonából. Közreműködésével ellátja feladatait, elintézi a bevásárlást, stb. Nagyon elégedett a szolgáltatással, amelyért nem kell fizetnie.
„Időről időre próbára teszem, képes vagyok-e megtenni bizonyos dolgokat – de miért is ne lennék képes? Tervezek, tartom magam a forgatókönyvhöz és – időnként némi segítséggel – megoldom” – vallja.
Kapott egy olyan információt, hogy ez a személyi segítő szolgáltatás nem lesz elérhető azon 65 év feletti személyek számára, akik idősek otthonában élnek. Mivel ő már túl van ezen a korhatáron, ezt a hírt komoly aggodalommal fogadta. Úgy nyilatkozott: szeretné megtartani eddigi életvitelét. Most az lehet, aki korábban is volt: egy boldog vándor.
Értékesen tölti idejét
Szeret Ljubljanába járni, ahol kirándulásokon, workshopokon és rehabilitációs foglalkozásokon vesz részt. Komoly szerepet vállalt egy siketvak drámacsoport létrehozásában is.
Vallja: az élet szebb, ha van társasága az embernek. Hisz a barátság egyesítő erejében. Örömmel és büszkeséggel tölti el, hogy kapcsolatban van rokonaival és barátaival, akik időről időre meglátogatják, ilyenkor jókat beszélgetnek. A róla szóló történet pozitív, hittel teli üzenettel zárul:
„Minden emberben benne van a jóság szikrája. Mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy különleges legyen. Egyediek, megismételhetetlenek is vagyunk mindahányan. Köszönöm Istennek, hogy egy őszinte ember vagyok, és jól érzem magam”.
(A magyar nyelvű fordítást és összefoglalót készítette: Taskovics Adél)
