2022. februárjában dr. Simona Gerencer Pegan, a szlovén siketvakokat tömörítő szervezet, a DLAN titkára, kutatásban való részvételre kérte fel egyesületünket. Készülő publikációjához kért információkat arról, hogy Magyarországon miként alakult, fejlődött a siketvak személyek oktatása. Taskovics Adél kollégánk anyaggyűjtést végzett, feldolgozta azokat, majd egy összefoglalót készített érdeklődő tagjaink számára a siketvakság nemzetközi világnapja alkalmából. Ez majd a júniusi Hírmondóban jelenik meg teljes terjedelmében. Viszont kedvcsinálóként szemezgetünk az érdekesebbnél érdekesebb információkból.
Tartalom:
- Egy megállapítás a siketvak emberekről a felvilágosodás korából
- Szemléletváltás és jogi keretek
- A taníthatatlanságból indultak ki hazánkban a kezdetekkor
- Adományok és figyelemfelkeltés
- A pesti Vakok Intézetének első tanára maga is látássérült volt
- Aki elsőként írt a szakirodalomban a siket-vakok nevelési kísérleteiről
- Ebben az elsők között voltunk Európában
- Ő volt az első siketvak gyermek
- Úgy látszik szükség volt egy sikertörténetre
- A kis emberek nagylelkű adományai az állami közönnyel szemben
- Egy feltaláló, egy dráma, egy találmány
- A közelmúlttól napjainkig országunkban
- Enélkül nincs tanítás
- Megmarad vajon az, amit sikerül megtanítani?
1. Egy megállapítás a siketvak emberekről a felvilágosodás korából
A felvilágosodás, a humanizmus időszaka az európai szellem fényességes tavasza volt. Az emberhez méltó érzelem, a gondolkodás és a kifejezések világossága ekkor kezdett előtérbe kerülni a kultúrában, a politikában. Tudatformálásban a három legfőbb író-gondolkodó-filozófus-publicista Voltaire, Rousseau és Diderot, akiknek hatása kimutatható hazánkban is. Legfilozofikusabb elme közöttük Diderot, (1713-1784), aki bölcseleti tanulmányaiban, regényeiben, szépirodalmi jellegű dialógusaiban és fő művében, a Nagy Enciklopédia szerkesztésében az értelem és érzelem összhangjához, a tudat korlátlan fejlődéséhez igyekezett utat mutatni. Életcélja ifjúkorától fogva a széles rétegek szakadatlan művelése volt. A tudósok, írók, költők vezéralaknak tekintették őt. A siketvakokról ilyen általános kijelentése volt:
„A kifinomultabb érzékelésük nem veleszületett, hanem a sok gyakorlásnak köszönhető. Még a jó képességű siketvakok is lemaradnak az ismeretszerzésben. A megoldás jelnyelv kialakítása lenne, aminek alapja a tapintás. Használata kiskortól javasolt, teljes következetesség mellett; továbbá saját szótár és nyelvtan létrehozása szükséges.”
2. Szemléletváltás és jogi keretek
A 18.század végétől új jelenség, amikor az 1793-as francia alkotmány 21. cikkelye kikiáltja, hogy a róluk való gondoskodás már nem csupán egyéni erkölcsi, hanem társadalmi felelősség is.
A Huszadik század elején az I. világháború hatására sorra indultak el a rehabilitációs mozgalmak, az első rehabilitációs törvényt az Egyesült Államokban hozták 1919-ben.
Szemléletváltás történt a II. világháború után, példázza ezt az ENSZ 1975. dec. 9-én elfogadott kiáltványa a fogyatékossággal élők jogairól.
3. A taníthatatlanságból indultak ki hazánkban a kezdetekkor
Az egyidejű hallás-és látássérüléssel élő személyekről a legtöbb helyen az a nézet tartotta magát, hogy taníthatatlanok. Általánossá vált a népoktatás igénye, ám mint az egész kontinensen, úgy hazánkban is a tankötelezettségről szóló törvény kizárta a fogyatékosokat a rendszerből. A deklaráltan minden állampolgárra érvényes iskolatörvények között nincs egy sem, amelyben ne lenne legalább egy paragrafus, amely így kezdődött: „kivéve azokat…”. A kivételhez sorolandók között a törvényhozók által akkor és ott fogyatékosnak minősített gyermekeket mindig felsorolták.
A II. világháború után 1945-ben az oktatást érintő egyik legelső intézkedés volt az ideiglenes nemzeti kormány rendelete az általános iskola létrehozásáról, amelyet a gyógypedagógiai intézményekre is érvényesnek tekintettek. Így lehet, hogy az első magyar általános iskolai tanterv megjelenése után (1946) egy évvel már kiadásra került a gyógypedagógiai iskolák és osztályok egységes tanterve is. A helyzetet nagyon sok vonatkozásban megváltoztatta, mégpedig a fogyatékosok javára. „Azzal ugyanis, hogy a nevelhetőséget minden esetben fel lehet és fel is kell tételezni, a képezhetetlenséget, mint kizáró okot, teljességgel megszüntette”.
4. Adományok és figyelemfelkeltés
Cházár András (1745- 1816) ügyvéd 1790-ben megírta „Esedező levél” című írását, amelyben 44 pontban foglalta össze javaslatait, hogy javítson a jobbágyok sorsán, de a vakok, csonkák, bénák, stb. életén is. Példát mutatott, felajánlotta a rozsnyói házát és vagyonának egy részét az intézet létrehozására, másokat is adományozásra buzdított.
Végül nem Rozsnyón, hanem Vácott kapott helyet az intézet. Cházár András munkáját, igyekezetét nem ismerték el, méltó helyét az intézet történetében csak akkor nyerte el, amikor az a fennállásának 100. évfordulóját ünnepelte. Emlékére szobrot is állítottak.
Az első hazánkban, aki a vakok tanításával foglalkozott,Beitl Rafael. Buzgalmának köszönhető a pesti vakok intézetének felállítása, melynek igazgatója volt 1825-1833-ig.Fontos lépéseket tett az 1825-1827 évi országgyűlésen Pozsonyban. Felhívta a figyelmet a vakok oktatására, adományokat gyűjtött az intézet megnyitására. Keveset tudunk munkájáról, de utódai és kortársai a vakokért tett fáradozásaiért nagyra értékelték. Pesten az intézet három diákkal, egy vak tanárral indult Beitl Rafael vezetésével. 1838-ban egy nagy árvíz megzavarta az intézet működését, terv készült egy új létrehozására. Ez 1842-1901-ig szolgálta a vakokat, amelyet 1873-ban államosítottak.
1892-ben az előrelátó, nagy műveltségű Mihályik Szidor megvásárolta a város szélén lévő csendes, Fischoff-féle telket, melynek egy kis részén terül el a mai vakok iskolája. 1901. július 31-én kezdődött az átköltözés a Király utcai, két emeletes, klasszicista stílusban épült házból, melyet lebontottak, helyén ma a Zeneakadémia pompás épülete áll.
dr. Mihályik Szidor igazgató jelentős korszakos művében, „ A Vakokról” c. munkájában írja, hogy a vakok intézetének mozgató lelke József nádor, aki nevezetes összegekkel gyarapította az intézet vagyonát, körlevéllel felkereste a püspököket, káptalanokat, városokat, megyéket. József Főherceg Nádort a magyar vak-ügy „Fészekrakójának” nevezi, akinek emlékét őrzi ma is a „Nádor-terem”, amely igényes, sokszínű, értékes rendezvényeknek adott a múltban s ad helyet napjainkban is.
5. A pesti Vakok Intézetének első tanára maga is látássérült volt
Bécsben tanult Hertelendy Gábor (1800-1844). Európa-szerte ismertté vált a kézművességre tanítási művészetével. Eleinte famunkákat, asztalosságot, cipészetet, esztergályosságot tanítottak. De “volt idő, mikor Pest legnagyobb, legújabb rendszerű és legdrágább szövőgépén a vakok Király uccai intézetének növendékei dolgoztak”. A kosárfonást 1873-ban, a zongorahangolást 1875-ben, a gyékényfonást 1889-ben és a kefekötést 1890-ben kezdték tanítani. 1959-től a látássérültek szakmai képzését a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége szervezte, majd 1987-től ismét az iskolai oktatás keretébe került a látássérültek szakképzése.”
6. Aki elsőként írt a szakirodalomban a siket-vakok nevelési kísérleteiről
dr. Mihályik Szidor felismerte a vakok korai, családi nevelésének jelentőségét, ő is azon szakemberek közé tartozott, akik a fogyatékosok iskoláskor előtti, csecsemőkori gyógyító-nevelésének úttörő hirdetői. A „Vakokról” című művében a siket-vakokkal is foglalkozott. Erről a problémáról, mint érdekességről számol be, és hogy meggyőzze az érdeklődőket a nevelés hatalmáról. Saját tapasztalata nincs is a siket-vakokról, de jelzi, hogy az egyik francia szaklap 1856-ban megjelent cikke alapján készítette a híradását. Meg kell említeni, hogy elsőként írt a magyar szakirodalomban a siket-vakok gyógyító-nevelő kísérleteiről.
7. Ebben az elsők között voltunk Európában
Vakok Nevelő és Tanintézetét 1825-ben alapították, az elsők között Európában. A szakmailag és tanulói létszámában is gyorsan fejlődő iskola számára épült a századfordulón az az épület, amelyben az iskola manapság is működika Hungária körút és az Ajtósi Dürer sor sarkán. Ezt az iskolát, a Vakok József Nádor Királyi Országos Intézetet 1905-33 között Herodek Károly gyógypedagógus vezette, (szül: 1873 -1969) akinek elévülhetetlen érdemei vannak a vakok magyarországi intézményes oktatásának megalapozásában. Az iskolapedagógiai munkájáról méltán híres világszerte.
8. Ő volt az első siketvak gyermek
Nálunk az első, szakszerű oktatásban részesülő siketvak gyermek 1904-ben Egri Margit, 8 éves leány volt, akivel Adler Simon – az akkori Wechselmann Intézet későbbi igazgatója – foglalkozott. Adler munkája ezzel az értelmes gyermekkel olyannyira eredményes volt, hogy a leány megtanulta a Braille írást-olvasást, kommunikálni tudott vak társaival, könyveket másolt,- 50 kötetet másolt a vakok könyvtárának – szabadidejében kézimunkázott. Később levelezést folytatott külföldön élő siketvak emberekkel, köztük Helen Kellerrel is.
A lány bal kezének 3. és 4. ujjának ujjperceibe betűzték a szavakat Braille-ben. A módszer sikeres volt, további 11 gyermeket tanítottak így.
9. Úgy látszik szükség volt egy sikertörténetre
Néptanítók Lapja 1928. 7-8 számában a vak-siketnémák oktatásáról Herodek Károly az alábbiakat írja: „A vak-siketnémák felé különösképpen akkor fordult a figyelem, amidőn Keller Helénnel, ezzel a tüneményes képességű amerikai vak-siket-néma kisasszonnyal olyan nagyszerű eredményeket tudtak felmutatni….”
A vak-siketnéma gyerekekkel hazánkban 1910-11 tanév óta foglalkozik a Vakok József Nádor Királyi Országos Intézete, figyelemre méltó eredményeket értek el úgy a beszéd, mint az intellektuális képességek fejlesztése tekintetében. Az intézet hármas célt tűzött ki:
beszélőképesség megindítását és fejlesztését
valamely élethivatali pályára kiképzések
a nevelőintézet elhagyása után további gyámolítások
Hangsúlyozta Herodek, hogy nagy segítség az is, hogy az intézeti vak gyerekek szívesen eltársalognak a kézbeírás rendszerével a vak-siketnémákkal. Vallja, hogy a kézbeírásos rendszer megnyitja a szellemi képességek fejlődésének egész területét. Lassan, lépésről lépésre haladva nyolc évi időtartam elégséges ahhoz, hogy a normális értelmi képességekkel bíró vak-siketnéma a beszédet elsajátítsa, környezetével megértesse magát, sőt a környezet a mondanivalóját kézbepontozással közölni is tudja vele.
10. A kis emberek nagylelkű adományai az állami közönnyel szemben
1931-ben a vakok intézetének nagy tartozása halmozódott fel, mint villanyszámla, élelmiszer, tejszámla, stb. Az intézet látó tisztviselői önként felajánlották segítségül fizetésük egy részét, de így is a reggelire már csak rántottlevest tudtak felszolgálni a gyerekeknek. Kértek volna állami segítséget, a szakértő is megállapította, hogy a kérés jogos, de egy vezető állásban lévő „miniszteriális” úr kijelentette: „nem adnak pénzt, mert a vakok ne konkurráljanak a látókkal….!”
Segítséget nem, de engedélyt kaptak az országos gyűjtésre, említésre méltó, hogy legnagyobb adakozók a kispénzű emberek voltak!
Boldogan számoltak be arról is, hogy „egy nemes lelkű pártfogónk adománya folytán növendékeink részére sikerült rádiót is felszereltetni!” Milyen hatalmas örömforrás volt ez az időkben!
11. Egy feltaláló, egy dráma, egy találmány
Dienes Endre vak felesége évek folyamán hallását is elvesztette s ez késztette férjét arra, hogy gondolkozzék olyan készülék feltalálásán, mellyel főként idegenek külön tanulás nélkül is azonnal és gyorsan tudjanak siket-vak feleségével beszélgetni, illetve őhozzá beszélni. Mire a találmány annyira kiforrott, hogy megérett a szabadalmazásra, Dienesné hosszú, súlyos betegség után meghalt. Az ő emlékének szentelte az özvegyen maradt férje ezt a találmányát, mellyel sok, hallásától is megfosztott vak embernek remélt hasznos segédeszközt nyújtani. A szabadalmazott készülék többféle kivitelben is készíthető, melynek kezelése igen egyszerű, az egész nem nagyobb egy araszos lapos doboznál. Sajnos a feltaláló anyagi helyzete nem engedte meg a próbakészülék elkészítését sem.
Noha a siketvak emberek számára léteznek kommunikációs eszközök, az épekkel történő kapcsolattartásuk nehéz, sőt, spontán módon voltaképpen lehetetlen. Ezen segít egy új, hordozható készülék, amely jelentősen megkönnyíti az olyan hétköznapi, a siketvakok számára mégis szinte lehetetlen helyzeteket, mint a vásárlás vagy az italrendelés.
Az eszköz neve DeafBlind Communicator (DBC), amelyet egy, a látássérültek kommunikációját segítő amerikai vállalat, a HumanWare dolgozott ki. Két hardverrészből áll: az egyik egy mobiltelefon, amelyhez egy Braille-szövegolvasó csatlakozik, Bluetooth-kapcsolat segítségével. Az eszköz különleges, a kommunikációt megkönnyítő szoftverrel is rendelkezik. A készülék Braille-alapú részét a siketvak személy, a normál kijelzős mobiltelefont pedig az ép személy használja – utóbbi egy normál billentyűzeten viszi be az üzenetet a szoftverbe, amely tapintható Braille-szöveggé alakítja. Az eszközt az első alkalommal használók figyelmét hangüzenet hívja fel arra, hogy a tulajdonosa nem lát és nem hall.
A DBC azonban nemcsak a személyes kapcsolattartást könnyíti meg, hanem voltaképpen az egész világot megnyitja a siketvakok előtt: az eszközön többek közt web-böngésző, SMS-funkció, azonnali üzenetküldő alkalmazás, e-mail kliens, illetve digitális könyvolvasó program is található. Az új kommunikációs eszköz ára igen borsos, ám van ahol ennek a beszerzését támogatják, mint a brit kormány Access to Work (Szabad munkavégzés) elnevezésű alapítványa.
12. A közelmúlttól napjainkig országunkban
Hazánkban szervezetten 1993 óta foglalkozunk ismét siketvak gyermekekkel. Munkánkhoz felhasználjuk a nemzetközi tapasztalatokat, részt veszünk külföldi tanulmányutakon, konferenciákon. Külföldi szakemberek meghívásával is igyekszünk a foglalkozásainkat szakszerűbbé, eredményesebbé tenni. Kezdettől kiemelkedő anyagi és szakmai segítséget kaptunk munkánkhoz az amerikai Hilton-Perkins Alapítványtól. A siketvak gyermekek szakszerű vizsgálatát, pedagógiai kísérését az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolai Kara keretein belül működő team (ennek tagjai: gyógypedagógus-pszichológus, audiológus, tiflopedagógus) végzi.
1994-ben megalakult – szülők és szakemberek részvételével – a Siketvakok Országos Egyesülete, mely érdekképviseletet lát el. Hamar fölmerült az igény, hogy nem csak a gyermekek, hanem a siketvaksággal élő felnőttek problémáival is foglalkozni kell, az ő érdekeik képviselete is fontos.
Az iskolából kikerülő fiatal felnőtt siketvakok számára jelenleg nem áll rendelkezésre olyan intézmény, ahol speciális igényeiknek megfelelően önálló életvitelt folytathatnának.
Cél egy lakóotthon létrehozása, ahol biztonságot adó környezetben, megfelelő segítségnyújtás mellett, az ott élők számára a teljes emberi élet megélésére adódhat lehetőség.
A siketvak kisgyerekek számára 1993 óta működik óvodai fejlesztés a Vakok Általános Iskolájában, az iskoláskorú gyerekek számára korábban Fehér Anna, a Vakok Batthyány László Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gyermekotthon igazgatója szervezte meg az oktatást – nevelést az általa vezetett intézmény egyik részlegében. 2004 óta fenntartói hozzájárulással a Vakok Óvodája, Általános Iskolája, Speciális Szakiskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye, Diákotthona és Gyermekotthona nyitott külön tagozatot 10 siketvak gyermek számára, ahol gyógypedagógusok, egyéni fejlesztési terv alapján, speciális kommunikációs módszerekkel foglalkoznak a gyerekekkel.
2014. November 21.-én a Vakok Általános Iskolája és a SVOE közös szervezésében zajlott le a „Veleszületetten siketvak és halmozottan sérült-látássérült emberek jövőképe Magyarországon” című konferencia. A nemzetközi jó gyakorlatok hazai elterjesztése és ismertetése céljából külföldi előadókat is felkértünk, hogy osszák meg tapasztalataikat. Díjak átadására is sor került, melyet Helesfai Katalin és Fehér Anna vehetett át, mindketten sokat tettek a veleszületetten siketvak gyermekek oktatásának magyarországi megteremtéséért.
13. Enélkül nincs tanítás
Kijelenthetjük, hogy minden ember képes a kommunikációra saját gondolkodási szintjén, csak a megfelelő kommunikációs módszert, csatornát meg kell találni számára. Ez így igaz minden siketvak személyre is, de esetükben elengedhetetlen egy olyan ember jelenléte, aki képes segíteni a kommunikációs akadályok leküzdésében. Létfontosságú egy olyan környezet biztosítása, melyet megértenek, és amelyben őket is megértik. Siketvakok esetében akkor válik lehetővé a kommunikációs akadálymentesítés, ha szakmailag magas színvonalon felkészült segítő személy tisztában van az illető egyéni szükségleteivel. Szinte nincs két egyforma siketvak ember, akinek hallás-látás teljesítménye, illetve kommunikációs szintje azonos lenne, így a segítség is egyéni megoldást kíván. Tény, hogy nem vállalnak könnyű feladatot, akik siketvakok kommunikációs segítőjeként szeretnének dolgozni, de valamennyien megtapasztalhatják, hogy a feladat rendkívül fontos és értékes. Lelkileg is fel kell készülnie a segítőnek az esetleges morfológiai eltérések látványára is, pl: koponya deformitás, szem, vagy fül hiánya, stb. E kommunikáció a jelnyelvi tolmácsolással ellentétben olykor lehet, hogy folyamatosan testkontaktust is szükségessé tesz.
13+1. Megmarad vajon az, amit sikerül megtanítani?
Királyhidi Dorottya, egyesületünk főtitkára, így fogalmazott a SVOE 20. éves “születésnapja” alkalmából rendezett konferencián 2014-ben: a veleszületetten siketvakok esetében a felnőttkor elérését követően a hozzáférhető szolgáltatások köre jelentősen megfogyatkozik, így az élethosszig tartó tanulás sajnos az esetek döntő hányadában nem tud megvalósulni. Az iskolából/oktatásból kikerülő fiatalok oda jutnak ahonnan elindultak: haza. Az elsajátított készségek, képességek leépülnek. Magyarországon jelenleg nincs olyan intézmény, ahol az érintettek megfelelő ellátást kaphatnának. Kedves Éda ügyvezető záróbeszédében felhívta a figyelmet a bilingvális oktatás megvalósulásának fontosságára, mely 2017-től kötelező érvényű lesz. Meglátása szerint ez biztosíthatja a jövőben, hogy a gyógypedagógus képzésben is megjelenjen a speciális jelrendszerek oktatása, ami megoldást jelenthetne a jelenlegi szakemberhiány problémakörére. Ezek mellett kiemelte, hogy nagyon fontos a diagnosztikai rendszer átalakítása, mindezek a jövő kihívásai, melyek érdekében együtt kell tevékenykednünk és folytatnunk az elkezdett munkát.
Amíg a gyerekeknél sikerül elérnünk egy bizonyos fokú kommunikációs szintet, amikor felnőtté válnak, gyakori elszigeteltségük miatt az eredmény elvész, mert hiányoznak a szinten tartás feltételei. Miután kikerülnek az intézményi környezetből, megszűnik a szakemberek támogatása, a szülők legtöbbször nem tudnak a kommunikációban részt venni.
Ugyanez a helyzet, ha egy esetleges munkahelyen nincs olyan személy, aki a kommunikációt segíthetné. Ezért nagyon nagy segítség volna egy lakóotthon, ahol a szakemberek felügyelete továbbra is biztosított maradna. A teljesen siketvakok nagyon súlyos elszigeteltségben élnek.
