2022. június 22-én, szerdán tartotta közös, online tréningjét a szlovén siketvakokat tömörítő DLAN, valamint az a speciális tanácsadó szervezet, mely Dánia északi régiójának siketvak polgáraiért dolgozik. Az alábbi témákat érintették az eseményen:
- Egy népszerű kiadvány, melyben a siketvak embereknek történő segítségnyújtás módjai szerepelnek
- A siketvak emberek helyzete Szlovéniában
- A siketvak személyek helyzete Dániában
- A siketvak emberekkel történő kommunikáció sajátságai
Ha a részletekre kíváncsi, a “tovább olvasom” gombra kattintva elolvashatja Taskovics Adél kollégánk magyar nyelvű fordítását, összegzését az elhangzottakról.
Online esemény és akadálymentesség
A konferencia címe ez volt:
“A köztünk élő siketvakság”
A program a Zoom videocsevegő alkalmazáson keresztül valósult meg. A felületen többféle csatorna között lehetett – s olykor kellett is – váltani, ugyanis a szervezők több nyelven – például angol, szlovén – hallgatható tolmácsolást vagy feliratozást is biztosítottak. Ez kétségtelenül hasznos lépés volt az információs akadálymentesítés szempontjából. Ugyanakkor el kell ismernem, nekem, mint képernyőolvasóval dolgozó, kevéssé gyakorlott Zoom-felhasználónak, eleinte nehézséget jelentett váltani az eredeti hang és – a nem angolul prezentáló előadók esetében – a tolmácsolás között. Idővel viszont gördülékenyen ment.
Egy népszerű kis füzet a segítségnyújtással kapcsolatosan
A köszöntő beszédet Dánia képviselője mondta. egy fiatalember, aki a siketvakok oktatásával foglalkozó intézmény projektmenedzsere. Szlovéniával való együttműködésük három éve kezdődött. A dánok ekkor kis füzetecskéket publikáltak azzal kapcsolatban, hogy milyen speciális segítségre van szükségük az egyidejű látás-és hallássérüléssel élő személyeknek. Az anyagok összeállításához különböző szakemberekre, pl. pedagógusokra, pszichológusokra, egyéb specialistákra volt szükség. A kiadványok nagy sikert értek el, némelyikük 2, esetenként 3 kiadást is megért. Ez arra bátorította őket, hogy szélesebb körben is terjesszék az általuk írásba foglalt tudást. Az angol nyelvű fordításhoz kerestek partnert. Végül a DLAN-tól kaptak segítséget, akikkel egy nagyobb volumenű, 2 éves projektet kezdtek el együtt, melynek célja az ismeretek cseréje. A könyvecskék angol és szlovén nyelvű fordítása ennek keretében lát majd napvilágot.
A siketvakok szlovéniai helyzete
A nap első előadója dr. SimonaGerencer, a DLAN titkára volt, aki prezentációjának “A siketvakok szlovéniai helyzetének bemutatása” címet adta. Megtudhattuk: egyesületük 16 éve jött létre. Ők a siketvakság funkcionális modelljét alkalmazzák. Olyan személyeket definiálnak így, akik a látás-és hallássérülés kombinációjával élnek és ez – a segédeszközök használata mellett is – megnehezíti számukra, hogy funkcionáljanak a mindennapi életben. A látás-és hallásteljesítményt tekintve egymástól is nagyon eltérő kombinációk vannak, nem szükségszerű, hogy az illető teljesen siket vagy teljesen vak legyen.
Három nagyobb csoportot különíthetünk el közöttük:
- veleszületett,
- szerzett,
- illetve a korral összefüggő siketvakságról beszélhetünk.
Megközelítésük és a velük való kommunikáció mindhárom esetben más.
Az országban érvényes, rájuk vonatkozó jogszabályokba is betekintést kaphattunk
Közülük az egyik legfontosabb a 2014-es törvény, mely kimondja, hogy joguk van a technikai segédeszközökhöz, mint a számítógéphez, telefonhoz, vibrációs ébresztőórához, stb. Egy másik jogszabály biztosítja számukra a kommunikációs-, illetve a személyi segítő szolgáltatás keretrendszerét. Ez utóbbi támogatja őket leginkább abban, hogy erősödjenek, fejlődjenek.
A tavalyi évben jelentős fordulóponthoz érkeztek
A siketvakok által használt jelnyelv bekerült az ország alkotmányába. Azokon a területeken pedig, ahol kisebbségek élnek, a magyar, illetve az olasz jelnyelvvel is ugyanez történt. Így ők is szabadon használhatják ezeket a kommunikációs formákat.
A siketvakok helyzete Dániában
A következő előadás címe: „A siketvakok helyzetének dániai bemutatása”. A prezentáló szintén az érintettekkel foglalkozó szakember: egy külön számukra fenntartott otthon pszichológusa. Kitért a régiójukban használt, ún. északi modellre, melynek lényege, hogy a siketvakságot teljesen önálló fogyatékosságként ismeri el. Ez egy funkcionális megközelítés, érinti az
- aktivitást,
- társadalmi bevonódást,
- a környezetet,
- személyes életet.
A definíció arra is kitér, hogy ez az állapot milyen hatással van az egyén mindennapjaira: szociális élet, pontos információk, tájékozódás és az arra való képesség, hogy szabadon és biztonsággal mozoghasson. A három csoportra (veleszületett, szerzett, valamint korral összefüggő siketvakság) ő is kitért, hozzátéve, hogy a valóságban olykor nagyon nehéz meghúzni ezeket a határvonalakat. Heterogén csoportot alkotnak, látási-és hallási kapacitásuk, életvitelük merőben eltér egymástól. Rendkívül sokféle igényhez kell alkalmazkodniuk a segítő szakmában dolgozóknak.
Konkrét és elgondolkodtató számadatokat is hozott szemléltetésként
A Siketvakok Világszövetsége által készített tanulmányból kitűnik: 32 országot vizsgálva az öt évnél idősebb lakosság 2,21 százaléka él ebben az állapotban. Ötven ország közül mindössze 19 ismerte el, mint önálló fogyatékossági csoportot és 23 rendelkezik hivatalos definícióval. A szervezet, melynek ő is a munkatársa, 18 éve foglalkozik az érintettekkel.
Olyan környezetet igyekeznek teremteni számukra, melyet érzékszerveiken keresztül megfelelően felfoghatnak
A kommunikáció során fontos a fejlődés, egymás és önmagunk megértése. Éreztetni kell velük, hogy a kommunikációnak fontos résztvevői. Totális kommunikációról beszélnek, ami tulajdonképpen egyfajta filozófia, gondolkodásmód. Azt mondja, hogy az információk megosztása és mindaz, amit ezzel adni tudunk, sokkal hangsúlyosabb, mint a nyelvhasználat módja. Ebből a szempontból mindegy, hogy jelnyelvről, gesztusnyelvről, beszélt nyelvről vagy testnyelvről van-e szó.
Intézményükben nagyon sokféle tevékenység zajlik. A siketvak személyeknek mindennapos tevékenységeket tanítanak, a szülőknek, pedagógusoknak, professzionális szakembereknek kurzusokat, speciális konzultációs lehetőséget biztosítanak.
A kettős érzékszervi sérülés beismerése nagyon nehéz
dr.SimonaGerencer második előadása ezt a címet viselte: „Siketvakság és önmeghatározás – miként lehet kapcsolatba lépni és kommunikálni a siketvak személyekkel”.
Közülük sokan hallás-vagy látássérültként mutatják be magukat. A kettős érzékszervi sérülés beismerése nagyon nehéz, bizonyos esetekben a helyzet elfogadásának utolsó lépése. Bár a velük való kommunikáció sok esetben nem hangadással történik, hanem egyéb, például érintésen alapuló módszerekkel. Ettől függetlenül szem előtt kell tartani, hogy nem csendes, néma tagjai a társadalomnak, hanem olyan emberek, akiknek vannak szavai, cselekedetei és visszajelzései. Ezek kifejezésre juttatásában van hatalmas szerepe a nyelvnek. Általa lehet mélyebben megismerni gondolkodásmódjukat, illetve felszabadítani őket. Ez nem merül ki csupán abban, hogy azt ehetnek vagy ihatnak, amit akarnak, de szabadon alkothatnak, építhetnek, elvárásokat támaszthatnak, kockázatot vállalhatnak, mint bárki más.
A siketvak nyelv az érintésen alapul és használói számára a felszabadulás kulcsa
A sikeres kommunikációhoz ezt a segítőknek is meg kell tanulniuk és az információcserével járó felelősséget már az érintettekkel közösen kell vállalni. Szeretettel és bátorsággal telve kell hozzájuk beszélni, a szeretet ugyanis mindig bátor, soha nincs benne félelem. Mindig tisztelettel kell a másik felé fordulni. Általában hangos beszédet használunk. Ha az illető nem hall minket, akkor megérintjük a kezét, a felkarját vagy a vállát. Ilyenkor természetesen be is kell mutatkoznunk. Egyetlen szó elég. Ez lehet egy név, vagy megállapodás szerinti jel, mozdulat, ami a nevünket jelképezi. Ha valahová elmegyünk, majd öt perc múlva visszatérünk a beszélgetőtársunkhoz, újra be kell mutatni magunkat.
Fontos számításba venni, hogy ők is egyéniségek, akik egymástól nagyon eltérő tapasztalatokkal rendelkezhetnek
Mindenkinek megvan a maga tudása, és joga van ahhoz, hogy kiválassza a hozzá legközelebb álló kommunikációs módot. Ezekre Simona részletesen is kitért, ismertetett olyan módszereket, mint a
- nagybetűk tenyérbe írása,
- taktilis jelnyelv (azok esetében, akik korábban alkalmazták a vizuális jelnyelvet),
- a haptikuskommunikáció ( vizuális információk érzékeltetése a vállakon, hát felső részén),
- vezetett ujj (ilyenkor a siketvak személy ujjával “rajzoljuk le”, amit érzékeltetni szeretnénk),
- Ujj-abc (annak egy-és kétkezes változata),
- Lorm abc,
- daktil ABC tenyérbe írása,
- Tadoma.
A DLAN fontos feladata a siketvak nyelv bővítése, az érdekképviselet ügyének mind teljesebb előremozdítása, a tagság bátorítása arra, hogy minél függetlenebbek legyenek, önállóan hozzanak döntéseket.
Hogyan közelítsük meg a siketvak személyekkel történő kommunikáció témáját?
A napot HelleBuelund (Dánia) előadása zárta, „Taktilis megközelítés –jelentés megteremtése közösen a siketvak személyekkel” címmel.
A nyelvhez való hozzáférés, a kommunikáció, a társadalmi részvétel, a szociális környezet emberi jog, mely mindenkit megillet. Azokat is, akik kisebbségben vannak, mert másfajta nyelvet használnak, mint a társadalom többsége.
Tradicionálisan úgy értelmezzük, mint egy rendszert, melynek szabályai vannak (nyelvtan, fonémák, stb). Másfelől viszont egy jóval pragmatikusabb megközelítése is van, mely sokkal inkább foglalkozik a móddal, ahogyan használjuk. Nem csupán szabályai, de határai is vannak, melyet a veleszületetten siketvakok még erőteljesebben érzékelnek.
A taktilis jelnyelv esetében a kezek pozíciója dönti el, hogy ki beszél és ki „hallgat”, ki aktív és ki a követő
A beszélő keze a passzív (követő) kéz alatt van. Aki figyel, az mintegy olvassa a különböző jeleket és értelmezi a változó kézformákat, mozdulatokat. Ez magában foglalja a szerepcserék lehetőségét is. A siketvak személyeknek – nap mint nap szembe kell nézniük azzal a kockázattal, hogy a körülöttük levők félreértik őket, nem ismerik fel arckifejezésüket, amiből sokszor nagyon nehéz olvasni.
Az északi országokban ezt úgy fogalmazzák meg: „az arckifejezés alacsony olvashatósága”
Különböző teszteken – pszichológiai-, funkcionális tesztek, oktatási profil – a tanárok, szakemberek alacsonynak értékelik kommunikációs képességeiket, de a problémamegoldás, vagy napi aktivitás terén magasabb pontszámot érnek el. Egy-egy ilyen helyzetben végig kell gondolni, hogy mi ennek az oka. Az alacsony olvashatóság megoldásához sokat kell gyakorolni. A látó-és a halló kommunikációs partner is fel kell, hogy tegye magának a kérdést: miként lehetek én „olvasható”, érthető a siketvak személy számára. Mindenképp olyan kommunikációs formát kell választani, ami a funkcionáló érzékszervekkel jól felfogható. A türelem és az odafigyelés létfontosságú. Ha ezt megkapják, olyan módon adnak hozzáférést a saját világukhoz, ami másokon keresztül nem lenne elérhető. Érintésekkel kommunikálva gyakran előfordul, hogy a beszélgetőtársak egy teljesen új nyelvet hoznak létre a megértés kedvéért.
Ez nem egy olyan dolog, amit adunk az embereknek, hanem olyan, ami közöttünk alakul ki, ezért mindkét félnek támogatni kell ezt a folyamatot
Egy dán filozófus úgy fogalmazott, hogy érzékelnünk kell a világot, mielőtt képesek lennénk cselekedni benne. Egyszerűbben fogalmazva: értelmeznünk kell ahhoz, hogy beszélni tudjunk róla. Ennek alapján mondhatjuk, hogy mind a beszéd, mind a jelelés cselekvés. Ha taktilis jelnyelvet használó személyekkel közösen csinálunk valamit, át kell gondolnunk, miként tudjuk a mögöttes jelentéseket átadni a folyamat előtt, közben és utána is. Ennek hiányában nem várhatjuk, hogy maradéktalanul megértsék, miként jött létre például az általuk összekevert alapanyagokból a palacsinta.
A sütés folyamatát nehéz érzékeltetni anélkül, hogy meg ne égessék az ujjukat
Az ő szervezetüknél épp ezért egyfajta “szendvics-modellt” alkalmaznak. Három lépésből áll:
- előkészítés,
- részvétel,
- feldolgozás.
Az előkészítésnél a segítők bemutatják a kulcsszavakat (kulcsfontosságú jeleket), amelyek megmutatják, mi fog történni. A cselekvés alatt létfontosságú, hogy újra és újra megteremtik azt, mégpedig úgy, hogy beszélnek róla, miközben csinálják. Miután a folyamat lezajlott, közösen rekonstruálják. Ilyenkor oda kell figyelni a váltásokra – beszélünk róla, végrehajtjuk, aztán újból megtárgyaljuk -, mert taktilis nyelvhasználatban nagyon nehéz egyszerre csinálni valamit és közben beszélni is róla.
