A címben említett konferencia meghívóját a programajánló aloldalunkon is közzétettük annak idején. Álljon itt most ennek a rendkívül érdekes rendezvénynek a beszámolója! Az előadók között részt vettek kulturális intézmények, civil szervezetek képviselői, vagy éppen oktatók, akik projektjeikről, illetve általános tapasztalataikról beszéltek. Többek között az alábbi témák is szerepeltek az előadásokban:
- Társadalmunk szemléletének fejlődése, modelljei
- Inkluzív múzeumpedagógia
- Audionarráció
- Jó gyakorlatok
- Hallássérültek és látássérültek bevonása
Kollégánk, Taskovics Adél ott járt, az alábbiakban az ő összefoglalóját olvashatják.
2022. május 19-én az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán jártam, egy különleges konferencián.
“A fogyatékos személyek teljeskörű társadalmi részvétele csak úgy valósulhat meg, ha számukra is adott az örömteli, tartalmas és akadálymentes kulturafogyasztás lehetősége. Az Európai Unió által finanszírozott ToMiMEUS – Towards a Multisensory and Inclusive Museum for individuals with Sensory Disabilities Erasmus+ projekt keretében Románia, Törökország, Görögország, Bosznia Hercegovina és Magyarország egy-egy egyeteme és múzeuma együttműködése révén a résztvevő országokban akadálymentes múzeumi tárlatok kerültek kialakításra és inkluzív múzeumpedagógiai foglalkozások valósultak meg.” – olvastam az egyetem által küldött meghívón.
Megnyitó beszédében Dr. habil. Papp Gabriella, az ELTE BGGYK dékánja elmondta:
A projekt legfontosabb kulcsszavai:
- a hálózatosodás (a partner intézmények szoros együttműködése),
- az akadálymentesítés (fizikai és információs),
- a befogadható kultúra és a kreatív tartalmak közkinccsé tétele.
A projekt valóban egy nagy, nemzetközi hálózatot alkot.
Dr. Sándor Ildikó, a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhelyének tárvezetője felidézte:
a 2000-es években a Marczibányi Téri Művelődési Házban volt egy „Nyitott ajtók” elnevezésű program. Keddi délutánonként látássérült, mozgáskorlátozott és értelmileg akadályozott gyerekeket táncház, mesemondás, zenei- és kreatív foglalkozások várták. A mai napig ez meghatározó szemléletmódjára nézve.
A Hagyományok Házának küldetése bemutatni:
A XXI. századi ember számára hogyan lehet a népi ismeretekből származó tudást, kulturális javakat műveltségi elemmé tenni. Az óvodás és iskolás gyerekek fontosak a munkájuk szempontjából.
“UTAK AZ EZERFÉLEKÉPPEN ÉRZÉKELHETŐ VILÁGHOZ — A FOGYATÉKOSSÁG KULTURÁLIS KONTEXTUSAI”
Dr. Flamich Mária és Dr. Hoffmann Rita, az ELTE BGGYK FOTRI címzetes egyetemi docensei “UTAK AZ EZERFÉLEKÉPPEN ÉRZÉKELHETŐ VILÁGHOZ — A FOGYATÉKOSSÁG KULTURÁLIS KONTEXTUSAI” címmel adtak elő. Kiemelték a „Semmit rólunk nélkülünk” elvét. E mondatnak a kultúrában is sokféle jelentése van: az egymás iránti nyitottságot, egymás elismerését, párbeszédet, ismeretszerzés fontosságát jelképezi.
A fogyatékossággal élő emberről, fogyatékosságtudományról mindig is volt elképzelése a társadalmaknak
A társadalmi gondolkodás fejlődésével kialakult a
- medikális modell (a sérült embert nevelni, gyógyítani kell, ez tette le a segítői szakmák alapját).
A következő lépés:
- szociális vagy társadalmi modell.
Itt nem az egyén a fogyatékos, hanem a társadalom, mely nem teremtette meg annak feltételeit, hogy az adott személy egyenlő esélyekkel vegyen részt benne. Ebből született meg az
- emberi jogi modell.
Ez a gyógypedagógia csúcsa. Képessé tette az érintetteket arra, hogy kiálljanak saját jogaikért.
- A kulturális modell:
Azt a kérdést teszi fel, hogy a kultúra hogy tükrözi a fogyatékossággal élő embert, és hogy maga az ember hogy reagál a kultúrára, bizonyos kultúrák hova helyezik őt.
- A szakértői modell:
a szakértő tudja, de nem kérdezi meg a klienst. Ez az akadálymentesítésben is megjelenik. Sok esetben előre nem kérdezik meg az érintetteket, legfeljebb az átadóra hívják meg őket.
A projekt ismertetése
Prónay Beáta, az ELTE BGGYK GYOPSZI egyetemi docense és Dr. Gombás Judit, az ELTE BGGYK GYMRI egyetemi adjunktusa “A TOMIMEUS ERASMUS+ PROJEKT ISMERTETÉSE” címmel prezentált. Megtudtuk, hogy a TOMIMEUS elődje egy másik projekt volt, mely 2014-2017. között zajlott. Ez a látássérülteket célozta, a mostani viszont a hallás-és a látássérültekhez egyaránt szól.
Fő cél:
- múzeumi szakemberek több ismeretre, készségre tegyenek szert a látássérült emberek igényeiről,
- az őket akadályozó tényezőkről,
- valamint a társas részvétel lehetőségét növelni, kapcsolatot kialakítani a múzeumok és a látássérültek iskolái között.
Ez nemzetközi hálózattá fejlődött
Az egyetemek voltak a vezető intézmények – bár volt múzeumi partner is. A TOMIMEUS esetén a hallássérültek is bekerültek és itt a múzeumok kapták a vezetői szerepet. A jelenlegi nagyon gyakorlatias projekt. Szakirodalom-feltárás, kérdőívek készítése itt is történt, de ami még fontosabb: nagyszerű, akadálymentes tárlatok jöttek létre. Juditék megnézték a többi partner által elkészített akadálymentes kiállításokat. Felhasználóbarát, színes-szagos programok voltak ezek.
Inkluzív múzeumpedagógia
A következő programpont a Hagyományok Háza munkatársainak (Gál Boglárka múzeumpedagógus, Farkas Réka kulturális menedzser, Dobinszki Csilla népi iparművész, Bangó Aliz muzeológus, néprajzkutató) “A TOMIMEUS KERETÉBEN A HAGYOMÁNYOK HÁZÁBAN MEGVALÓSULT INKLUZÍV MÚZEUMPEDAGÓGIAI PROGRAMOK BEMUTATÁSA” című beszámolója volt.
A Hagyományok Háza és az Erasmus+ társfinanszírozásában hozták létre a kiállítást egy 23 négyzetméteres teremben. Négy témakör köré szervezték: mézeskalácsosság, fazekasság, nemezelés, pásztorkodás.
Két csoporttal dolgoztak, mindkettőben 10-10 gyerek. Az egyikben öt gyengénlátó és öt nem látássérült, a másikban öt nagyothalló és öt nem hallássérült diák együtt tanítása, közös élményszerzése történt. 4-4 foglalkozást valósítottak meg. Az első ismerkedős alkalom volt, csapatépítő. A gyerekek megismerték egymást, a foglalkozások vezetőit, illetve a múzeumi tereket. A gyerekeket véletlenszerűen állították párba: egy hallás/látássérült tanuló egy “ép” kortársával dolgozott együtt az alkalmakon. A párosok hamar megtalálták a közös hangot, barátságok születtek, mindenki jól érezte magát.
Hallássérült fiatalok szövegértési nehézségei
Szabó Csilla gyógypedagógus, a Török Béla EGYMI magyar szakos tanárának “MONDD ÚGY, HOGY ELJUSSON HOZZÁM” – A HALLÁSSÉRÜLT FIATALOK SZÖVEGÉRTÉSI NEHÉZSÉGEI címet viselő előadása merőben új világot nyitott meg előttem.
Elmondta: felső tagozatos, nagyothalló gyerekeket tanít. A hallássérülés az enyhe fokú nagyothallástól a siketségig terjed. Az enyhe fokúnak még nincs hatása a beszédtanulásra. Közepes fokú nagyothallásnál viszont már változik a beszéd üteme, hangsúlya és jellemző a szókincs hallóktól való elmaradása.
A beszédtanulásnak van egy folyamata
4 hónapos gyerek, ha hangokat hall, hangokkal reagál. Ha nincs hallókészüléke, nem fog hangokkal reagálni. 1 évesen nem fog beszédet utánozni, 2 éves korában nem lesz meg az a szókincse, mint jó hallással rendelkező kortársának. 3 éves korára így nem tanulja meg a névmásokat, toldalékokat. A magyar nyelv elöl hangsúlyos, tehát a ragok, toldalékok a szavak végén elhalnak. A hallássérült kisgyerek ezt nem hallja, nehezebben fogja később alkalmazni. Ekkor úgy tanulja majd a magyar nyelvet, mint mi az idegen nyelveket: mesterségesen. Az olvasás számára nem feltétlenül lesz szókincset bővítő, élvezetes tevékenység. Az ismeretlen szavak jelentését nem építi be a szövegbe, vagy nem ismeri fel a szavak toldalékos alakját. Más szó számára a „ló”, mint a „lovat”! Az ok-okozati összefüggésekben is elveszhetnek hosszabb szövegek esetén.
A hallássérült gyerekeknek is van egy sajátos nyelvi gondolkodása
Felidézte, hogy még kezdő korában nevelőtanárként dolgozott. 5. osztályban, a munkafüzetben volt egy mondat: „A főmérnök nőtlen ember, ezért minden hétvégén étteremben ebédel”. Tanárnő megkérdezte, mi az, hogy nőtlen. Az osztály legalacsonyabb kisfiúja felállt, hogy ő nőtlen, mert nem nőtt nagyra. Hasonlóan kedves emléke, mikor egy nyári táborban, hűvösebb napon kérte a gyerekeket, vegyenek hosszú nadrágot. Ott lógtak a kötélen a hosszú szárú nadrágok. A gyerekek azonban azt mondták: nem vehetik fel őket, mert száratlanok. Kiderült: ők arra gondolnak, hogy még nem száradtak meg.
Audionarráció
Szőke-Tóth Cecília, a Pesti Magyar Színház audionarrátora, a Színház- és Filmművészeti Egyetem doktorandusza következett, témája: “BELÁTÓ – AZ AUDIONARRÁCIÓ MINT VERBÁLIS LÁTTATÁS”.
A Pesti Magyar Színház társadalmi felelősségvállalási referenseként fő feladata az audionarrációk elkészítése a nagyszínpadi előadásokhoz. Az infokommunikációs akadálymentesítésen dolgozik, hogy a látás-hallás-és mozgássérült látogatók a színházba érkezve elérhessék az előadásokat. „Belátó”: belátni az audionarrátori szakmába, illetve a társadalomnak is be kell látnia, hogy mindent elérhetővé kell tenni mindenki számára. A narráció, mivel művészi alkotást ír le, igényel egyfajta virtuozitást és a jelek olvasásának képességét. Nyelvi leírás azoknak szól, akik nem látnak, vagy nem jól látnak. A szavakkal történő “láttatás” bárki számára hasznos lehet, nem kell elkülöníteni, hogy ez csak a vakoké. Egyre több területen alkalmazzák: filmekben, sorozatokban, színházakban, múzeumokban egyaránt.
“TEGYÜK LÁTHATÓVÁ A MÚZEUMOT!”
Ez utóbbiról Weisz Ildikó gyógypedagógustól, a Látás-Mód Alapítvány elnökétől bővebben is hallhattunk. Előadása ezt a címet viselte: “TEGYÜK LÁTHATÓVÁ A MÚZEUMOT!” Ugyanezen a néven futott egy projekt, melyet Amriskó Tamással közösen valósítottak meg, 2019. szeptemberétől 2020. augusztusáig. Alapítványuk sok olyan intézménnyel áll kapcsolatban, ahol látássérült gyerek tanul integráltan, nekik eszközöket kölcsönöznek. A családoknak programokat, szabadidős tevékenységeket szerveznek. A vizuális akadálymentesítés is fontos tevékenységük. A múzeumi projekthez az volt az első késztetés, hogy látássérült gyereket nevelő családokat vittek programokra. Előzetesen bejárták a helyszínt, a résztvevők félelemmel vegyes csodálkozással kérdezték: mire számíthatnak majd a múzeumban.
Következő lépésként egy kerekasztal-beszélgetésen vettek részt Ildikóék
Ezt a Szentendrei Skanzen munkatársai irányították. Itt már a szakma részéről érkezett az igény a párbeszédre.
Műhelymunka sorozatukkról
Amit ők csináltak, az egy tíz alkalmas műhelymunka-sorozat volt. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében valósult meg, a terület összes múzeumi intézményével kapcsolatba kerültek. A miskolci Herman Ottó Múzeum megyei múzeumként mindenféle kiállító hellyel kapcsolatban áll, ők segítették a szakmai koordinációt. A múzeumpedagógusokat, vezetőket, de az egyéb munkakörben dolgozó személyzetet is felkészítették arra:
- Mi történik akkor, ha egy látássérült elmegy az intézménybe?
- Beszéltek a látássérülésről, annak következményeiről, abban az értelemben, hogy amikor megérkezik a kiállításra, milyen jellegű nehézségekbe ütközhet.
- Tisztázták, hogy egy-egy típusú szembetegség milyen problémákat eredményez az információszerzésben.
- Azt is megbeszélték, hogy mire készüljön fel a tárlatvezető.
- Bemutatták nekik a látó vezető technikát.
- átbeszélték az infokommunikációs akadálymentesítés sok aspektusát.
Tíz helyszínen, 19 intézmény 107 munkatársával dolgoztak együtt.
Jó gyakorlatok
Földvári Piroska, a Millennium Házának intézményvezetőjének “MŰVÉSZET ÉS TÁRSADALMI FELELŐSÉGVÁLLALÁS, JÓ GYAKORLATOK A MILLENNIUM HÁZÁBÓL” című előadása következett.
Mi a feladata a múzeumnak, a művészetnek, a múzeumpedagógiának? – tette fel magának a kérdést. Többekkel egyetemben arra jutottak: a művészet egy projekció, egy kommunikációs csatorna. Általa a bennünk levő érzelmeket, élményeket, traumákat projektáljuk.
“Az alkotás felszabadít, megnyugtat, kapaszkodót ad”
Az általa bemutatott projektek keretében összedolgozott művészetterapeutákkal, illetve az adott területek szakértőivel. Az első példát akkorról hozta, mikor még a Nemzeti Galériában dolgozott. A Máltai Szeretetszolgálattal közösen részt vett egy programban, melynek a hajléktalanok társadalmi integrációja volt a fő célja. Budapest legtöbb múzeumában jártak, de színházba, horgászni is elmentek.
A Millennium Házában is igyekszik folytatni ezt a projektet – „Kapcsoló” című est, ahol szociális problémákról beszélgetnek.
Egy másik, több, mint fél éven át tartó program a fiatalokat szólította meg. 9 hónapon át tartó szervezést követően valósult meg a Start Fesztivál. Ennek is a Nemzeti Galéria adott otthont. A folyamat minden részét, kommunikációt, programokat, grafikai munkát stb. a fiatalok végezték, a galéria munkatársaival közösen.
A “GirlPower” 11-13 éves tini korú lányoknak szólt, akik gyerekotthonban éltek
Feldolgoztak olyan témákat, mint önismeret, önelfogadás, társas kapcsolatok, prevenció (akár szexuális, akár érzelmi témában), belső erőforrásaink, azok aktiválása, végül egy jövőképpel zárult az egész. Ez műbefogadáson és az alkotáson keresztül valósult meg. A múzeumpedagógiai térben, közös étkezéssel kezdtek. Ezekben a helyzetekben nyíltak meg a gyerekek. Utána lementek a kiállítótérbe. Ott egy képet mutattak be nekik, körbe járták a meghatározott tematika alapján. Végül a műhelyben egy alkotással zárták. A félév végén kiállítást készítettek a lányoknak a saját alkotásaikból.
Most is zajlik egy fél éves projekt a Millennium Házában. A Mozgásjavító Intézettel és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel közösen valósítják meg. Címe: „Ösvényeinken veled”, egy párbeszéden alapul.
A nap végén arról a két tárlatról kaptunk információt, melyeket a konferencia zárása után megnézhettünk, megtapinthattunk.
Kézzelfogható Alapítvány
Elsőként Móga Sebők Erzsébet gyógypedagógus, a Kézzelfogható Alapítvány elnöke kapott szót, “ESZMÉLÉS-VÁLASZ A JELEN KIHÍVÁSAIRA – HOGYAN RÉSZESÜLNEK MŰVÉSZETI ÉLMÉNYBEN A LÁTÁSSÉRÜLT SZEMÉLYEK A XXI. SZÁZAD ELEJÉN?”- címmel.
Alapítványuk 13 éve jött létre, látássérült kezdeményezésre, gyógypedagógusok, művészek és a témában dolgozó segítők részvételével. Céljuk: a látássérültek társadalmi rehabilitációja a művészetekkel és a kézműves szakmával. Tárlatvezetőként alkalmaznak látássérülteket a tapintható kiállításokban. Bemutatkoztak már a Múzeumok Éjszakáján, Design Héten, de még a Szigetfesztiválon is. Látáspont műhelyük 2016 óta üzemel, de eladásra korábban is készítettek piacképes termékeket. Az alkotók megrendelésre is készítenek a műhelyben, akár több száz darabot is.
A program hivatalos zárása után érdekes élmény volt megtapintani az alapítvány munkatársai által készített agyag szobrokat, nemez formákat, vagy épp az egyedi megoldással, fém hulladékokból, csavarokból összeállított béka figurát.
Tapintható univerzum
Ivanics Ferenc, a Bakonyi Csillagászati Egyesület elnöke: “TAPINTHATÓ UNIVERZUM – AZ ELSŐ HAZAI CSILLAGÁSZATI PROGRAM LÁTÁSSÉRÜLT EMBEREKNEK”-címmel. Civil kezdeményezés az övéké, tízen vannak. E tevékenységüket társadalmi munkában végzik. Szabadidejükben valósítják meg a programokat. Megalakulásukkor, négy évvel ezelőtt kis falusi klub voltak, Urkuti Csillagászati Klub néven. Először nem is gondoltak arra, hogy bármi újat alkotnának. 2018-ban Ferenc felesége, Klaudia, illetve Békési Zoltán vetette fel:
Mi lenne, ha látássérültek számára csinálnának programokat
Az ötlet onnan jött, hogy egy látássérült gyermeket nevelő apuka kérdezte, kisfiának miként tudná bemutatni a naprendszert. Jöttek válaszok, kifogások, melyeknek lényege az volt: sehogy, ez egyszerűen nem működhet. Ferencék úgy látták, hogy van rá mód. Külföldön, például Spanyolországban, Nagy-Britanniában, Egyesült Államokban ennek több évtizedes múltja van, komoly szakirodalommal. Néhány órás netes kutatás után kezdett kialakulni fejükben a program.
2021. január és május között kezdődött meg a gyártás
Két egyesületi tag vetette fel, hogy QR-kódokat, illetve NFC-chipeket alkalmazhatnának. Mindkettő egy linket, rövid adatsort tartalmaz, ami az ő weblapjukra vezet. Itt pedig minden modellhez van egy 20-40 másodperc közötti audiokommentár. Ez volt az újítás a külföldi csillagászati programokhoz képest. Bár munkájukat nehezítette a pénz hiánya és a koronavírus-járvány, végül elkészült a 90 (többségében 3D nyomtatóval készült) kiállítási darab.
A későbbiekben nem csupán a naprendszert tervezik „kézbe adni”, hanem tovább szeretnének lépni a galaxis többi égitestje felé is. A közeli jövőre vonatkozó tervük, hogy siketvakoknak is bemutassák az univerzum szépségeit. (Erre július 2-án, szombaton, a Siketvakok Világnapja alkalmából szervezett egyesületi rendezvényen kerül majd sor).
