”A programokon való részvétel, a különféle hobbik sikerélményt adhatnak” – interjú Kimlei Gáborral

Kimlei Gábor

Kimlei Gábor

Az alábbiakban a Hírmondó 2022. októberi számában megjelent beszélgetésből idézünk, s ha kíváncsi további részletekre tagtársunk, munkatársunk életéből, a “Tovább olvasom” gombra kattintva elérhető a teljes szöveg. Az interjút Taskovics Adél kollégánk készítette.

“… szerintem az fontos lehet minden sorstársnak, hogy bármi olyan hobbit, vagy programot csináljon vagy részt vegyen benne, ami őt személyesen érdekli, illetve leköti.”

– Mióta élsz látás/hallássérüléssel?
– 11 éves koromban diagnosztizálták nálam a retinitis pigmentosa-t, de ekkor még csak a sötétbeni látásomban voltak korlátok, igazándiból kb. 20 éves koromtól számítok látássérültnek, amikor már a látóterem is jelentősen beszűkült. Veleszületetten vagyok hallássérült.

– Miként szereztél tudomást a Siketvakok Országos Egyesületéről?
– Annak idején Papakosztandi Máriával és Gangl Tamással időnként megjelentünk a Retina Magyarország Egyesület rendezvényein és ott hallottam tőlük a szervezetről, aminek 2005-től vagyok a tagja.

– Mióta vagy a SVOE munkatársa?
– 2007 januárja óta dolgozom az egyesületben, miután elvégeztem az európai asszisztensi tanfolyamot, amit a VGYKE indított a látássérültek részére.

– Milyen napi feladatokkal jár az itteni munkád?
– Hivatalosan „egyéb ügyintéző” vagyok. A munkaköröm sokrétű. Egyrészt a tagsággal tartom a kapcsolatot, amikor ők érdeklődnek az egyesületnél bármilyen ügyben, ill. én küldök feléjük kör- emaileket pl. amikor egyesületi programokról kell informálni őket. Az egyesületi levelek postázását is jórészt én intézem. A tagok nálam fizetik be készpénzben az éves tagdíjat, ezt is utólag én iktatom. Ha az egyesületi központi telefonon megkeresés érkezik, igyekszem a tárgyhoz megfelelő kollégához továbbítani a kérdéseket, felvetéseket. Korábban a nyári táborok szervezésében is részt vettem.

– Mivel töltöd a szabadidődet?
– Tv-nézés, időnként olvasás – mobiltelefon segítségével-, de egyidejűleg nem hosszú időtartamban; ha lehetőség van a Láss vagy más hasonló szervezet keretében, akkor részt veszek kirándulásokon, kültéri programokon.

– Hogyan kerültél kapcsolatba az agyagozással?
– Már a SVOE tagja és munkatársa voltam, itt hallottam erről a lehetőségről a Vakok Általános Iskolája keretében.

– Mostanában is alkotsz?
– Már nem, mivel a csoportos részvétel lehetősége kb. 2014-ben megszűnt, 2008-tól folyamatosan volt heti egyszer alkalom 2014-ig.

– Mennyire voltál szigorú önmagaddal, amikor egy-egy műved véglegesítéséről volt szó?
– Amikor még aktívan agyagoztam, szerettem csinálni ezt a foglalatosságot, mivel lekötött és kíváncsi voltam arra is, mi lesz a végeredmény. Sok kisebb-nagyobb alkotásom született, egy részüket elajándékoztam azért is, mivel sok helyet foglaltak az otthoni vitrinszekrényben. Ezek bögrék, négyszögletű mécses – gyertyatartók voltak. Kisebb részükkel voltam elégedett, a többséggel mindig volt némi fenntartásom a tökéletességgel kapcsolatban. Ezeket az újabb tárgyak esetében igyekeztem javítani, korrigálni a foglalkozásvezető keramikus tanár segítségével.

– Elvártad, hogy a végeredmény pontosan úgy nézzen ki, ahogyan azt előre elképzelted vagy lehettek eltérések?
– Mindig úgy álltam neki az alkotásnak, hogy az nagyjából kövesse az általam elképzelteket, de ez csak megközelítőleg sikerült általában, mivel az anyag fizikai természetét is figyelembe kellett venni. Más, amikor még égetés előtt van, nedves és puhább az agyag, mint amikor kiégetik. Megint más, amikor mázasan készül el.

– Van valami, amire nem kérdeztem rá, de fontosnak tartod, hogy elmondd magadról az olvasóknak?
– Kissé közhelyeset fogok mondani, de szerintem az fontos lehet minden sorstársnak, hogy bármi olyan hobbit, vagy programot csináljon vagy részt vegyen benne, ami őt személyesen érdekli, illetve leköti. Az alkotás, a programokon való részvétel, a különféle hobbik sikerélményt adhatnak, ami nagyon fontos tényező a testi – lelki egészségünk szempontjából.