A siketvakság kettős érzékszervi károsodásból eredő, különálló fogyatékosság. Befolyásolja a kommunikációt, az információkhoz való hozzáférést, a tájékozódást és a közlekedést. A siketvak emberek a lakosság 0,2-2%-át teszik ki, és a leginkább kirekesztett csoportok közé tartoznak.
A Siketvakok Világszövetsége (WFDB) a siketvakok helyzetéről szóló első globális jelentés sikerére építve nekilátott a második, ilyen jellegű dokumentum elkészítésének. Célja a figyelem felhívása a társadalmi befogadás javítását szolgáló, bevált gyakorlatokra és ajánlásokra.
A jelentés elsőként olyan témaköröket helyez előtérbe, melyeket a társadalomban való részvétel elsődleges feltételeinek nevezhetünk.
Ezek a következők:
- A siketvakság, mint önálló fogyatékosság
- A megbélyegzés és a megkülönböztetés elleni küzdelem
- Hozzáférhetőség
- Fogyatékosság-specifikus szolgáltatások, beleértve a siketvakokra szabott szolgáltatásokat is
- Rehabilitáció és kommunikáció
- Segítő technológiák, valamint hozzáférhető technológiák
- Kísérő tolmácsok/siketvak tolmácsok és az élő segítségnyújtás egyéb formái
- Siketvak személyek részvétele
- Adatgyűjtés és kutatás
A tennivalók másik csoportja ezt a nevet kapta:
fogyatékossági szempontok érvényesítése a törvényekben, szakpolitikákban és szolgáltatásokban
Ezek a következők:
- Inkluzív oktatás
- Egészségügy
- Munka, foglalkoztatás, technikai-és szakképzés
- Szociális védelem
- Részvétel a közéletben és a politikai életben
- Szabadidő és a társadalmi életben való részvétel
- Az erőszak, a visszaélés és a kizsákmányolás megelőzése és az azokra való reagálás
- Vészhelyzetekre való reagálás
A fogyatékossági integráció előfeltételei azok az intézkedések, amelyeket a fogyatékossággal élő személyek általában megkövetelnek. Ez a jelentés a siketvak személyek előfeltételeire összpontosít. Ezek közül vizsgálunk most meg a teljesség igénye nélkül néhányat.
A siketvakság, mint önálló fogyatékosság
A siketvakság, mint különálló fogyatékosság jogi elismerése gyakran az első lépés a társadalmi kirekesztés kezeléséhez. Közvetlen kapcsolat van a siketvakság jogi elismerése és a specifikus támogatások és szolgáltatások elérhetősége között. Hivatalos elismerésének legjobb módja a nemzeti fogyatékossági jogszabályok révén érhető el, amelyek felsorolják a törvény hatálya alá tartozó fogyatékossági típusokat. A jogrendszertől függően azonban a további jogszabályoknak, politikáknak, terveknek és szolgáltatásoknak külön fogyatékosságként kell elismerniük a siketvakságot, nem pedig a vakság és a siketség kombinációjaként.
A siketvakság északi meghatározásának megfelelő, közös definíciót kell alkalmazniuk.
Hozzáférhetőség
A siketvak emberek akadályokba ütköznek a kommunikáció, az információ, a tájékozódás és a közlekedés terén a közterületeken. Bár egyes akadálymentesítési intézkedések azonosak lehetnek a siketekével és a vakokéval, mégis különálló csoportot alkotnak, akiknek más szintű akadálymentesítésre van szükségük. Az épített környezet akadálymentesítésének közös elemei közé tartozik:
- megvilágítás,
- kontrasztos színek,
- színkódolás vagy vizuális/szöveges jelzések,
- nagy betűtípusú / Braille-írásos feliratok,
- indukciós hurkok,
- a tájékozódást segítő vibrációs eszközök,
- a környezeti zaj csökkentésére szolgáló hangok használata,
- a fizikai akadálymentesítést támogató eszközök, például kapaszkodók, stb.
A tájékoztatás, a kommunikáció és a rendezvényeken való alkalmazkodás magában foglalhatja:
- a Braille-írást,
- a nagybetűs írást,
- a hangos leírást,
- a könnyen olvasható vagy más összefoglaló változatot,
- a feliratozást,
- a jelnyelvi tolmácsolást,
- azt, hogy egyszerre csak egy személy beszéljen,
- a beszéd előtti név megadását,
- a fordításra szánt időt,
- a rendszeres szüneteket,
- az előadó arcának láthatóvá tételét,
- a vizuális segédeszközök magyarázatát,
- a nagy kontrasztú vizuális segédeszközöket,
- a dokumentumok előzetes elküldését,
- az események összegzésére szolgáló jegyzeteket.
A siketvak személyek társadalmi részvétele
Ez gyakran azért ütközik akadályokba, mert nincsenek megfelelő hozzáférhetőségi intézkedések és ésszerű alkalmazkodási lehetőségek, például kommunikációs támogatás, beleértve a kísérést-tolmácsolást/siketvak tolmácsokat és a hozzáférhető információkat. Sokszor úgy vélik, hogy túl nehéz számukra a részvétel. Az alacsony jövedelmű országokban a gazdasági akadályok azt eredményezik, hogy a siketvakok a jövedelemszerző tevékenységekkel vannak elfoglalva, ami csökkenti részvételüket a társadalom más területein.
A siketvak személyeket aktívan be kell vonni az olyan folyamatokba, ahol róluk döntenek, és biztosítani kell számukra az ésszerű alkalmazkodást, az információhoz való hozzáférést és a kommunikációs támogatást (pl. kísérő tolmácsok/siketvak tolmácsok bevonásával). A tolmácsok/vezetők/siketvak tolmácsok költségeit a részvételi folyamat szervezőinek kell fedezniük. El kell ismerni a siketvak személyek értékét és képességeit. Végezetül a kormányoknak foglalkozniuk kell a siketvak személyek rendkívüli szegénységével, hogy figyelmüket a részvételi folyamatokra és lehetőségekre összpontosíthassák.
Fogyatékossági szempontok érvényesítése a törvényekben, szakpolitikákban és szolgáltatásokban
A siketvak embereknek ugyanolyan általános szolgáltatásokhoz kell hozzáférniük, mint a fogyatékossággal nem rendelkező személyeknek, például az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz, a szociális védelemhez, a szabadidős létesítményekhez, a szavazáshoz, a szakképzéshez stb.
Inkluzív oktatás
Számos országban a szegregált oktatásról az inkluzív oktatási modellekre térnek át. Ez utóbbi a többségi iskolákban valósul meg. A siketvak gyermekek megfelelő támogatás nélküli általános iskolai elhelyezése azonban nem inkluzív oktatás. Rehabilitációs szolgáltatásokra és támogatásra van szükségük a kommunikáció, az alapvető életvezetési készségek, a tájékozódás és a közlekedés megkönnyítése, valamint a szociális készségek fejlesztése érdekében. Az oktatást az egyén számára megfelelő kommunikációs módokon és eszközökkel kell biztosítani. Ezen túlmenően az adaptált tanítási gyakorlatok, mint például a kétnyelvű keretrendszer elfogadása, biztosíthatják a siketvak gyermekek szociális és kulturális fejlődését a nyelvük tekintetében, különösen a jelnyelvhasználók esetében.
Egészség
A siketvak emberek gyakran több egészségügyi ellátást igényelnek, de nagymértékű kirekesztést tapasztalnak. Ennek oka, hogy az egészségügyi szakemberek nem ismerik a siketvakságot, a kapcsolódó egészségügyi állapotokat és a kockázati tényezőket. Egyre több bizonyíték van arra, hogy ezek a személyek a mentális egészségi állapotok fokozott kockázatának is ki vannak téve az elszigeteltség és a társadalmi támogatás hiánya miatt. A siketvakokat olyan kiemelt csoportként kell azonosítani, akiknél megnövekedett az egyéb egészségügyi állapotok kialakulásának kockázata. Az egészségügyi szolgáltatásokat össze kell kapcsolni a fogyatékosság-specifikus szolgáltatásokkal, például a rehabilitációval és a segédeszközökhöz és technológiákhoz való hozzáféréssel.
Munka, foglalkoztatás, valamint műszaki és szakképzés
A siketvak embereket gyakran kirekesztik a munkából és a szakképzési programokból. Ez a képességeikről alkotott téves elképzelések, az ésszerű alkalmazkodás hiánya, valamint a kísérő tolmács/siketvak tolmács szolgáltatások hiánya miatt történhet meg. Ezeket a személyeket gyakran csak védett műhelyekben vagy az informális szektorban való munkavégzést támogató programokon keresztül foglalkoztatják.
A kormányokat, a munkaadókat és más fejlesztési szereplőket arra kell ösztönözni, hogy támogassák a siketvak emberek általános, fizetett foglalkoztatását az informális gazdaságban való önfoglalkoztatás vagy a szegregált/védett műhelyek helyett.
A munkáltatóknak lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a munkahelyeket befogadóbbá tegyék a siketvak személyek számára. Tehetik ezt azáltal, hogy érzékenyítő képzést biztosítanak a személyzetnek. Továbbá ésszerű alkalmazkodási politikákat és eljárásokat kell bevezetniük, figyelembe véve az akadálymentesítési szabványokat. Jogos elvárás, hogy rugalmasabb munkakörnyezetet, valamint belső mentorokat vagy társakat biztosítsanak a társadalmi befogadás támogatására.
Szabadidő és részvétel a társadalmi életben
A társadalmi élet elengedhetetlen a jóléthez és a boldoguláshoz. A siketvak emberek számára azonban a társadalmi elszigeteltség gyakori kihívás. A kommunikációs akadályok csökkentik a társadalmi interakciókat, és nagyon korlátozott társadalmi körökhöz adhatnak hozzáférést. Az elszigeteltség leküzdésére és a társadalmi befogadás biztosítására irányuló legfontosabb intézkedések a következők: a kísérő tolmács/siketvak tolmácsszolgáltatásokhoz való hozzáférés, a társadalmi interakciók akadályait kezelő rehabilitációs szolgáltatások, a szabadidős és kulturális tevékenységekre vonatkozó hozzáférhető információk, a nyilvános szabadidős tevékenységet végzők (pl. helyszínek, közlekedés stb.) akadálymentesítési szabványai és útmutatásai, valamint a gondozók érzékenyítő képzése.
Vészhelyzetekre való reagálás
A fogyatékossággal élő személyek nagyobb valószínűséggel maradnak hátra vagy hagyják magukra őket vészhelyzetekben, például katasztrófák vagy konfliktusok esetén.
E hátrányok csökkentésére jó gyakorlat lehet a kísérő tolmácsokhoz/siketvak tolmácsokhoz való folyamatos hozzáférés. Fontos lehet még a hozzáférhető formátumú információk biztosítása, a hozzáférhető közlekedés, az információ megosztásra szolgáló honlapok és létesítmények üzemeltetése. Elengedhetetlen a célzott közösségi felkeresés és a magas kockázatú csoportként való azonosítás. Ezen eljárások végrehajtása segíthet a siketvak személyekkel vészhelyzetben történő kommunikáció protokolljainak kialakításában. Ezenkívül a siketvakokat be kell vonni a helyreállítási programokba, amelyek a vészhelyzetek hosszabb távú hatásait igyekeznek kezelni.
A siketvak emberekről összegzésként elmondható:
széles és sokszínű csoport. Ésszerű alkalmazkodást igényel az egyének számára, valamint hozzáférhetőségi szabványokat csoportonként. Siketvakság-specifikus, általános szolgáltatásokat igényelnek. Társadalmi befogadásuk, részvételük, függetlenségük csak így valósítható meg mind teljesebben.
(Angol nyelvről fordította, összegezte: Taskovics Adél)
