A szervezet 2023 decemberében tette közzé a dokumentumot. Az alábbiakban ennek a magyar nyelvre fordított, rövidített változatát olvashatják. Az összegző az általunk legfontosabbnak vélt megállapításokat, jó gyakorlatokat tartalmazza.
Ez a WFDB által kiadott első olyan globális jelentés, amely a siketvak idős emberekre összpontosít
Alul reprezentált csoportnak számítanak, még a róluk szóló kutatás és szakirodalom tekintetében is.
Csoportjukon belül általában négy alcsoportot azonosítanak:
- Azok, akik az életük során korábban “szerezték” a siketvakságot, és nem az öregedés miatt következett be az állapotváltozás.
- Azok, akik elsődlegesen siketek voltak, és az öregedés miatt kezdték elveszíteni a látásukat.
- Azok, akik elsődlegesen vakok voltak, és az öregedés miatt kezdték elveszíteni a hallásukat.
- Azok, akik látók és hallók voltak, amíg a kor előre haladtával mindkét érzékszervük teljesítménye csökkenni kezdett.
A negyedik csoport a legnagyobb. Tagjai általában nem ismerik a siketvaksággal járó élettapasztalatot és az alternatív kommunikációs eszközöket. Ezért több nehézséget tapasztalnak a kommunikáció, az olvasás, az információhoz való hozzáférés és az önálló közlekedés terén. Emiatt ők a legkevésbé felkészültek arra, hogy áthidalják a köztük és környezetük között megnyíló kommunikációs szakadékot. Ez az a csoport, amelyre a siketvak idősekről szóló, meglévő szakirodalom többsége vonatkozik.
Az általuk igényelt támogatás és segítség általánosabb, mint az, amire az első három csoport tagjainak szüksége van
Sok siketvak idősödő személynek ugyanazok a tapasztalatai: folyamatos állapotromlás az öregedéssel összefüggő változások mellett, és az ebből eredő tartós alkalmazkodás szükségessége. Fontos elismerni az öregedés és a siketvakság közötti sajátos kapcsolatot, mivel az egyik súlyosbítja a másikat. Az egyének gyakran “második fogyatékosságként” élik meg az öregedést. A függetlenség fenntartása számukra gyakran szorongással jár, emiatt szükség van a gondozási és támogatási szolgáltatásokkal való kapcsolatra is.
A SHAPES projekt egy négyéves projekt (2019-2023)
A kísérleti projektek kiépítése, kipróbálása, és nagyszabású, szabványosított, nyílt platform létrehozása és bevezetése a célja az Európai Unió számára. A technológiai, szervezeti, klinikai, szociális és egészségügyi szolgáltatások széles skáláját integrálja. Ez a projekt az otthoni és a helyi közösségekben alkalmazott technológiával foglalkozik. Szem előtt tartja az egészségügyi és szociális ellátási költségek, a kórházi kezelések és az intézményi ellátás csökkentését.
A projekt 14 uniós országra terjed ki, és több mint 2000 idős emberrel, gondozóval és szolgáltatóval működik együtt
Fő cél az európai egészségügyi és szociális ellátórendszerek hosszú távú fenntarthatóságának javítása, valamint az idősek függetlenségének és önállóságának növelése. Ez a jelentés a SHAPES projekt keretében készült. A WFDB részvétele kiváló platformot biztosított az adatok, visszajelzések és megállapítások összegyűjtéséhez a siketvak idősek helyzetéről és a legfontosabb kihívások, hiányosságok és akadályok azonosításához. A WFDB úgy döntött, hogy a projekt során keletkezett információkat a meglévő kutatásokkal és szakirodalommal kombinálva összegyűjti, s olyan dokumentumot hoz létre, amely túléli a projektet, és amelyet a különböző érdekelt felek több célra is felhasználhatnak.
Különböző korú siketvak személyek vettek részt az adatgyűjtési tevékenységekben
Nyilatkozhattak az egészséghez, a technológiához való hozzáférés akadályairól. Ajánlásokat tehettek, hogy miként lehetne a technológiát az egészség és a függetlenség javítására használni.
A WFDB szorgalmazta, hogy az üléseken és az utazásokon a kísérő tolmácsok/siketvak tolmácsok számára külön költségvetési tétel álljon rendelkezésre, hogy egyenrangú legyen az a nem siketvak résztvevőkkel. Kisebb csoportokkal dolgoztak, hogy alkalmazkodjanak a tagok kommunikációs igényeihez. Általában 2-3 siketvak résztvevő volt jelen, a workshopok 7-10 siketvak résztvevőből álltak.
A SHAPES projekt platformot biztosított a siketvak emberek számára, amely pozitív eszmecserét eredményezett a többségi szervezetekkel, új kapcsolatokat és partnerségeket adott. A siketvak személyek közötti kölcsönös tanulást is elősegítette. A WFDB tervezi, hogy a SHAPES projektből származó tanulságokat összevonja, és egy zárójelentést készít.
A WFDB a Nemzetközi Fogyatékosságügyi Szövetséggel (IDA) együttműködve három technikai műhelyt tartott a SHAPES keretében
Ezen események főbb eredményei a következők:
- A SHAPES folyamatban lévő munkájával kapcsolatos megfelelő ismeretek biztosítása és az azzal kapcsolatos felelősségvállalás.
- Konzultáció és visszajelzések gyűjtése a jelenlegi helyzetről, kihívásokról, a közterületek és szolgáltatások fizikai hozzáférhetőségéről, a technológia használatáról az életminőség javítása érdekében stb.
- A siketvakokat képviselő szervezetek és a SHAPES-partnerek közötti kapcsolatok erősítése.
- A projekt keretében kifejlesztett vagy továbbfejlesztett digitális megoldások tesztelése.
- A SHAPES projekt népszerűsítése és a WFDB projektben való részvételének tudatosítása érdekében rendezvényeken vagy találkozókon való részvétel.
Ezek a workshopok lehetőséget biztosítottak a SHAPES-projekt megállapításainak érvényesítésére, és a siketvak idős emberekkel kapcsolatos meglátásokhoz vezettek, amelyek beépültek ebbe a jelentésbe.
A siketvak idős emberek szükségleteit a következő kategóriákba sorolhatjuk:
- Gyakorlati szükségletek (bevásárlás, házimunka stb.)
- Érzelmi szükségletek, a következők szerint csoportosítva:
a) szorongás és bizonytalanság érzése;
b) Jelentéktelenség és az elhanyagoltság érzése;
c) A bánat és a gyász érzése; - Egzisztenciális szükségletek:
a) Az élet értelmének megtalálása a jelentől a halálig tartó időszakban
b) Az élet egészének értelmét megtalálni, és saját tudásával és tapasztalataival hozzájárulni az élethez
c) Felkészülni a saját halálra.
A felmérés egyik válaszadója két csoportba sorolta az akadályokat:
- Attitűdbeli akadályok: A siketvak személyek saját maguk és az őket körülvevő társadalom felfogásából eredő akadályok.
- Környezeti akadályok: A környezet nem támogatja a siketvak személyeket, illetve nem alkalmazkodik hozzájuk.
2004-ben az Európai Parlament nyilatkozatot fogadott el a siketvak emberek jogairól
A politikai és jogalkotási döntések befolyásolják a fogyatékossággal élő személyek mindennapi életét, beleértve a siketvak idősekét is. 2004-ben az Európai Parlament nyilatkozatot fogadott el a siketvak emberek jogairól. Az ENSZ 2019-től érvényes, az idősekre vonatkozó alapelvei mind a politikai, mind a társadalmi részvételre kiterjednek.
Sajnos az Egészségügyi Világszervezet még mindig nem ismeri el a siketvakságot külön fogyatékosságként
2021-ben Szlovénia volt az első ország, amely a siketvak emberek nyelvét beemelte az alkotmányába.
A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt (UN CRPD) világszerte 186 állam ratifikálta. Csak korlátozottan hivatkozik a siketvakságra, és ezek is csak a siketvak gyermekek oktatására vonatkoznak. A fogyatékosság és a nyelv elismerése jelentős lépés, de messze nem a küzdelem vége. Kevés példa van arra, hogy a siketvak idősek részt vennének a jólétüket elősegítő politikai döntések és szolgáltatások közös kialakításában.
A felmérésben részt vevők azt javasolták
A kormányok növeljék a siketvak emberek számára nyújtott szolgáltatások finanszírozását, gyűjtsenek bontott adatokat arról, hogy hány siketvak személy él az országban és milyen szükségleteik vannak. Meg kell szervezni az érintettek oktatását, képzését, foglalkoztatását. Tegyenek ígéretet arra, hogy nyugdíjas korukban járandóságot kapnak.
Javasolják, hogy erre a célra megfelelő alkalmazást (applikációt) és technológiát fejlesszenek ki a siketvak személyekkel és az őket képviselő szervezetekkel együttműködve.
A második globális jelentés megemlít néhányat a COVID-járvány során felmerült, a siketvak személyeket érintő, kulcsfontosságú aggodalmak közül:
- Hozzáférhető formátumú információk elérhetővé tétele;
- Az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés;
- Hozzáférhető kommunikáció;
- Hozzáférhető útmutatás a nyilvánosság számára;
- Távmunkához, egészségügyi időpontok kéréséhez vagy oktatáshoz használt, hozzáférhető találkozási platformok;
- A nagy támogatási igényekkel rendelkező személyek ellenőrzésére közösség kiépítése.
Ezek a fő aggályok a fent említett vészhelyzetek bármelyikére alkalmazhatók. A CRPD 11. cikke intézkedéseket tartalmaz a fogyatékossággal élő személyek védelmének és biztonságának biztosítására veszélyhelyzetekben.
A kísérő tolmácsok/siketvak tolmácsok alapvető fontosságú szolgáltatást nyújtanak, azonban ezek a segítők nem mindig állnak rendelkezésre
Ennek számos oka van, többek között a képzett szakemberek elégtelen száma és az adminisztratív kihívások. A Siketvakok Világszövetsége szerint (WFDB 2023, 67-69) sok állam, különösen az alacsony és közepes jövedelmű államok, nem rendelkeznek kísérő tolmács/siketvak tolmácsrendszerrel. Azokban a környezetekben, ahol létezik tolmácsszolgálat, a szokásos akadályok közé tartozik, hogy minden egyes személy számára havi egy meghatározott és korlátozott számú tolmácsórát rendelnek ki. További akadályok közé tartoznak a helyi tisztviselők, akik egyszerűen nem értik a siketvak idős emberek helyzetét és szükségleteit, mivel gyakran nem rendelkeznek a siketvaksággal kapcsolatos ismeretekkel. A szolgáltatások igénybevételéhez a szándékot jóval előre kell jelezni, ami nem mindig lehetséges, különösen vészhelyzetekben. A megfelelő élő segítség hiánya az érintett személy életének szinte minden aspektusát érintheti, ami közvetlen hatással lehet az életminőségére.
Az elszigeteltség különösen súlyos tehernek bizonyult a COVID-járvány idején
A magányt úgy lehetett definiálni, hogy nincs senki, akivel az egyén a saját nyelvén kommunikálhatna. Az elszigeteltség egyike azoknak a nehézségeknek, amelyeket a siketvak személyek tapasztalnak. Ezek több tényezőből is adódhatnak: a siketvak személy kivonul a közéletből, frusztrált, mert nem tud kommunikálni, vagy nem tudják őt sikeresen megérteni, rosszul hall, nem megfelelően reagál, és következésképpen ostobának tűnik, még egy jól ismert környezetben is.
Az elszigeteltség csúszós lejtő, a magányhoz vezet, amely gyakran depressziót hoz magával. Ez azt eredményezi, hogy a személyt erőszakkal intézetbe helyezik, ahol gyógyszeres kezelést kap, hogy vegetatív állapotba kerüljön.
Sok siketvak idős ember “rejtve” marad
Egyszerűen elfogadják, hogy a látás- és hallásproblémák az öregedés normális következményei, amelyek minden embert érintenek, és amelyekkel meg kell birkózni. Sokan leegyszerűsítik és az öregedésre fogják az állapotváltozást. Nem hajlandók elismerni a siketvakságot, mint egyedi és különálló fogyatékosságot, amely sajátos kihívásokkal, akadályokkal, támogatással és befogadási követelményekkel jár.
A sorstársaktól sorstársaknak nyújtott tanácsadás sem jöhet szóba, ha valaki nem fogad el egy sorstársat. Az azonos állapotban levőkkel való találkozás rendkívül fontos minden siketvak ember, de különösen az idősebbek számára. Az új emberek megtalálása, akikkel közvetlenül, illetve tolmácson keresztül is lehet kommunikálni, egyenes utat jelenthet a teljes elszigeteltségből való kilépéshez.
Azt, hogy a siketvak idős emberek félre értelmezik a kommunikációs helyzeteket, környezetük gyakran az öregedés miatt csökkent szellemi képességek jeleként értelmezheti
Azt a következtetést is levonhatják, hogy az illető kognitív gyengülésben szenved, szenilis, demens, stb. Természetesen egy siketvak idős embernél is előfordulhat tényleges demencia. Itt az a fontos, hogy meg tudjuk különböztetni a kettőt. A hallási-és a látási teljesítmény szintje az ember élete során változhat, és nincs rögzített mintázat. Az idősebb siketvak emberek körében a károsodásban bekövetkező változások az öregedéssel, mint “másodlagos fogyatékossággal” járó változásokkal párhuzamosan jelentkeznek. Ráadásul a siketvak személyek hamarabb tapasztalhatják az öregedéssel járó változásokat, mint a nem sérült személyek. Ezt a jelenséget gyorsított öregedésnek nevezik.
A siketvak idős emberekkel kapcsolatban két fő típusú adaptációról beszélhetünk
Új kommunikációs módszerek elsajátítása vagy a meglévők adaptálása, illetve új készségek elsajátítása új segédeszközökkel. A hallás és látás folyamatos változásával a kommunikáció egyre nehezebbé válik, ami a meglévő kommunikációs módszereket elégtelenné teszi. A fejlődő technológiával az az egyik probléma, hogy egyre kisebb méretűvé válik, ami kihívást jelenthet az idősebb siketvak személyek számára. Sokan elveszítik finommotorikus képességeiket, csökken az ujjak érzékelése. Ezek a kihívások például akkor jelentkeznek, amikor az egyre kisebb és kisebb modern hallókészülékek kezelőszerveit kell használni. Egy másik kérdés a kéretlen segítségnyújtás, ami kétélű kard lehet. A szolgáltatóknak meg kell kérdezniük, hogy szükség van-e segítségre és ha igen, milyen mértékűre.
A CRPD 25. cikke a fogyatékossággal élő személyek egyenlő bánásmódhoz való jogát tárgyalja, amikor egészségügyi kérdésekről van szó
Úgy tűnik, hogy a legnagyobb problémát a siketvakságról, a siketvak személyekről, szükségleteikről és kommunikációs módszereikről való ismeretek elégtelensége vagy hiánya jelenti. Gondolhatunk itt az egészségügyi személyzetre, szociális munkásokra, stb. Például a szemészet elkülönül az audiológiától, és nem együtt kezelik. Néha még a kórházak is elutasítják a siketvak emberek bevonását a terápiás foglalkozásokba a “kommunikáció lehetetlensége” miatt. Sok idős siketvak személy nem érzi úgy, hogy ki tudja fejezni saját szükségleteit és kívánságait anélkül, hogy mások félreértenék vagy egyáltalán nem értenék meg. Emiatt ezek a személyek gyakran a lehető legtovább várnak, mielőtt kapcsolatba lépnének az egészségügyi rendszerrel, mert bizalmatlanok vele szemben. Legtöbb esetben sem a szakorvosok, sem a háziorvosok nem rendelkeznek elegendő ismerettel arról, hogyan lehet segíteni a siketvak időseknek.
Ha az idősotthonok személyzete nem ismeri a siketvakság sajátosságait vagy az általuk használt többféle kommunikációs módszert, a siketvak személy egyedül marad, elszigetelődik. Ez mentális és általános egészségromláshoz, valamint az életminőség romlásához vezethet. Az ilyen idősek otthonában az élet gyakran étkezésre, alvásra és tétlenségre korlátozódik, más emberekkel való érintkezés nélkül. Sok siketvak idős személy előnyben részesíti a siketvak emberek számára kialakított ápolási és/vagy lakóotthonokban való életet. Itt találkozhatnak más, hasonló fogyatékossággal élő emberekkel, tapasztalatot cserélhetnek, jól érezhetik magukat, és hozzáférhető időskori ellátásban részesülhetnek.
A siketvak idős emberekkel kapcsolatba kerülő szakemberekkel ellentétben külön meg kell említeni a gondozókat
Különösen a nem fizetett dolgozókat, mivel kulcsszerepet játszanak a siketvak idős emberek ökoszisztémájában. Több programra és kutatásra van szükség a háztartásokban és közösségekben végzett, fizetetlen gondozási munkával való foglalkozásról, ahol idős fogyatékossággal élő személyek élnek.
Négy fő téma alakíthatja az egyéni bátorítás, megerősítés fogalmát
- A személyes identitás érzése;
- A választás és az irányítás érzése;
- A hasznosság és a szükségesség érzése;
- Az értéktudat megőrzése;
Az egyéni szintű döntéshozatalban való részvételben számos akadály és kihívás van. Fő kihívás az, hogy a külvilág képtelen kommunikálni a siketvak emberrel és fordítva. A személyközpontú gondozás és a közös döntéshozatal egyaránt csak akkor lehetséges, ha a kommunikáció megfelelően, hozzáférhető és befogadó módon folyik.
A bátorítás fenntartása az egész életpálya során négy alapelvhez kapcsolódik
- Részvétel;
- Folyamat;
- Gyakorlatok;
- Cél;
A siketvak személyek helyzetének javítása érdekében a CRPD 3. cikke tilt minden fogyatékosságon alapuló megkülönböztetést, míg a 21. cikk kimondja, hogy a fogyatékossággal élő személyek gyakorolhatják az önkifejezés és a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot.
Az információhoz való hozzáférés három okból fontos modern társadalmunkban
- Képesek legyünk megalapozni a saját döntéseinket és az önálló életvitel fenntartását,
- hogy képesek legyünk fenntartani a kommunikációt másokkal,
- hogy képesek legyünk részt venni a vitákban és beszélgetésekben.
Számos feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy az idősebb siketvak emberek jobban hozzáférjenek az információkhoz. E feltételek közé tartozik a siketvak idősek oktatása a digitális technológia használatára, a digitális technológia egyszerűsítése, hogy hatékonyabb legyen. A digitális technológia tartalmát úgy kell átadni, hogy az a siketvakok számára is elérhető legyen.
A függetlenség nem azt jelenti, hogy visszautasítják a segítséget, vagy hogy nincs szükségük rá
Sokkal inkább azt, hogy maguk határozzák meg, hogyan és mikor kapják meg a támogatást. Az önállóság és az önkontroll megőrzése ugyanolyan fontos számukra, mint az, hogy képesek legyenek önmagukról gondoskodni, összhangban a CRPD-vel.
Sajnos még mindig igaz, hogy az egyidejű látás-és hallássérüléssel élők a társadalom egyik legkiszolgáltatottabb csoportjának számítanak. Ide kell értenünk a kizsákmányolással, a bántalmazás minden fajtájával és a károkozással szembeni kiszolgáltatottságot. Az idősebb siketvak nők még nagyobb valószínűséggel vannak kitéve bántalmazásnak és erőszaknak. Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés kulcsfontosságú kérdés a bántalmazók elszámoltathatóságának biztosítása és a büntetlenségük elkerülése érdekében. Szót emelnek a kizsákmányolás, erőszak és visszaélés elleni védelemért, valamint a személyi integritás védelméért.
Az elszigeteltség és a magányosság érzését fokozhatja a siketvak személy foglalkoztatási státuszának megváltozása
Általában korai nyugdíjazásra kényszerül alacsony látási-és hallási teljesítménye miatt.
Az idősebb siketvak emberek két olyan megbélyegzett és marginalizált csoportba is beletartoznak, akiket nagymértékben kirekesztenek a munkaerőpiacról. Így ők nagyobb valószínűséggel munkanélküliek, mint a más fogyatékossággal élők. Az inkluzív iskoláztatás lehetővé tette a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy a munkalehetőségek szélesebb körét megtalálják, beleértve az egyetemi végzettséggel járó állásokat is. Most a munkaadó számára a problémát a munkahely siketvak személy számára történő átalakítása jelenti, ami további költségekkel jár.
Világszerte, és különösen a közepes és alacsony jövedelmű országokban a szegénység az a legfőbb akadály, amivel a siketvak emberek kénytelenek szembenézni
Közülük az idősebbek ritkán részesülnek öregségi nyugdíjban vagy a nyugdíjazás után az időseket támogató nemzeti alapokból. Az ilyen országokban a legtöbb siketvak ember analfabéta. Ezért oktatási, kommunikációs és egészségügyi szükségleteiknek elsőbbséget kell biztosítani a társadalomban való értelmes részvételük érdekében.
A fogyatékossággal élő személyek jogai közé tartozik, hogy másokkal azonos alapon vegyenek részt a kulturális életben
Joguk van ahhoz is, hogy lehetőséget kapjanak kreatív, művészi és szellemi képességeik kibontakoztatására és kiaknázására. A kreatív tevékenységek bizonyítottan az egyik leghatékonyabb kifejezési lehetőséget jelentik általában a siketvak személyek szempontjából. Az új tevékenységekbe való beiratkozás, különösen a kreatív tevékenységek, megakadályozhatják a passzivitást, és új lehetőségeket adhatnak az adott személynek, hogy kitöltse a napirendjét. Sajnos a siketvak személyek, különösen az idősebbek, nehezen férnek hozzá ezekhez a műhelyekhez. A helyzet még rosszabb az alacsonyabb jövedelmű államokban, ahol gyakran egyáltalán nincs szervezett tevékenység a siketvak emberek számára.
A siketvak idősekre irányuló munka/projektek/programok nagyjából négy csoportra oszthatók:
- szabadidő,
- képzés,
- politikai tevékenység,
- anyagi segítségnyújtás.
A szabadidős részlegben a leggyakoribb tevékenységek a kirándulások és a speciális siketvak embereknek szervezett táborok és elvonulások. Ezek különböző képzési lehetőségeket kínálnak az idősebb siketvak személyek számára. Népszerűek a generációk közötti programok, amelyeken a különböző korú siketvak emberek találkozhatnak, ismerkedhetnek és tapasztalatot cserélhetnek.
A siketvak idősek számára kínált képzésnek két típusa van. Az első a főzés, a kézműves műhelyek és más, a mindennapi életben szükséges készségek oktatásába vonja be őket. A második inkább szociális irányultságú, és felkészíti őket a munkára, a rehabilitációs szolgáltatásokkal kapcsolatos oktatásra, a személyes autonómiára és mobilitásra.
A politikai tevékenység mind a siketvak idős embereket, mind a társadalom egészét megcélozza. A szervezetek jogi kérdésekben segítik a siketvak embereket, kampányolnak a távkommunikáció javítása érdekében a segélyhívások esetében. Támogatják őket az elszigeteltség és a magány megtörésében.
Az idősebb siketvak személyek anyagi segítése az alacsony jövedelmű országokra korlátozott tevékenység.
Néhány siketvak idős önkéntes munkát végez, leggyakrabban a helyi, siketvak emberek által létrehozott vagy értük dolgozó szervezetekben. Ezek a személyek alacsonyabb depressziószintet mutatnak az ilyen tevékenységet nem végző siketvak idősekhez képest. Az önkéntes munka más személyekkel való kapcsolattartásban történik, a siketvak személynek azt az érzést adja, hogy szükség van rá, ami csökkenti a társadalmi elszigeteltséget és a magányosságot.
A siketvaksággal kapcsolatos napokra és hetekre is szerveznek ünnepségeket. Egyszerű összejöveteleket és ismerkedési, vagy klubrendezvényeket is tartanak. Ezeknek nincs konkrét programjuk, de rendszeres találkozási lehetőségeket biztosítanak a siketvak emberek számára. Arra kell őket bátorítani, hogy tervezzék és szervezzék meg ezeket a tevékenységeket maguknak és társaiknak, és a tervezés során beavatkozási és ismereti támogatást kell nyújtani.
Fontos a siketvaksággal kapcsolatos tudatosság növelése és az oktatás!
A siketvak személyt, a közvetlen környezetében élőket, valamint azokat a szakembereket, első vonalbeli dolgozókat és szolgáltatókat, akikkel gyakran kapcsolatba kerül, fel kell világosítani.
A második globális jelentésben felsorolnak néhány kezdeti lépést, melyekkel áthidalhatók a WFDB első és második globális jelentésében felvázolt hiányosságok
Ezek az ajánlások a következők:
- A siketvakság, mint egyedi és különálló fogyatékosság elismerése. Olyan állapotként kell azonosítani, amely sajátos kihívásokkal, akadályokkal, valamint támogatási és befogadási követelményekkel jár.
- A siketvaksággal kapcsolatos információs források és folyamatos képzések rendszerének létrehozása az alapvető, frontvonalban dolgozók (pl. egészségügyi, rehabilitációs, oktatási munkások, stb.) számára.
- A siketvak emberek számára közfinanszírozott élő segítségnyújtási szolgáltatás létrehozása alapvető szolgáltatásként. Különösen képzett tanársegédek biztosítása az oktatási intézményekben. Tolmács/siketvak tolmácsszolgáltatások biztosítása minden olyan siketvak személy számára, aki ezt igényli.
- A CRPD-nek megfelelő, fogyatékosság-specifikus és a fogyatékosságot figyelembe vevő szolgáltatások tényekkel alátámasztott alapjának támogatására irányuló további kutatások és adatok finanszírozása a siketvak személyek és az őket képviselő szervezetek aktív részvételével.
Az alábbiakban felsorolunk néhány további, a siketvak idősek által megfogalmazott ajánlást
- Olyan központok és erőforrások létrehozása, amelyek speciális és megfelelő szolgáltatásokat és támogatást nyújtanak az idősebb siketvak emberek számára.
- Kizárólag siketvak idősek számára olyan helyek létrehozása, ahol szocializálódhatnak és kommunikálhatnak társaikkal, és ahol a személyzet képzett a siketvakság és a siketvak kommunikációs módszerek terén.
- Akadálymentes és nyilvános helyi közlekedés és egyéb speciális szolgáltatások finanszírozása a siketvak idősek számára.
- Workshopok, projektek, tevékenységek és programok szervezése a siketvak idősek számára, az ő bevonásukra és együttműködésükre építve. Ezek segítik, hogy szocializálódhassanak társaikkal, és erősíthessék a közösségépítést.
- Az idősebb siketvak személyek hangjának és perspektívájának bevonása mind a fogyatékossággal kapcsolatos általános tevékenységekbe, mind a siketvak személyek szervezeteibe, mind a döntéshozatali folyamatokba.
Az első és a második globális jelentésre építve a WFDB kibővítette a siketvak személyek helyzetének mennyiségi és minőségi elemzését
A kormányoknak, finanszírozóknak, nem kormányzati szervezeteknek és más fejlesztési érdekelteknek azonban szilárdan meg kell érteniük a konkrét intézkedéseket és beavatkozásokat a siketvak személyek, különösen az idősebb csoportok helyzetének kezelésébe. Az idősebb siketvak emberek esetében a fogyatékosság és az öregedés hatásai kölcsönhatásban vannak egymással, ami gyakran megsokszorozza a diszkriminációt, a hátrányos helyzetet és az egyenlőtlenséget. Ezt a kombinációt fokozhatják az időskorban fellépő egyéb fogyatékosságok és betegségek.
Ez az átfogó jelentés ismertet néhány ilyen akadályt és hiányosságot, valamint megoldási javaslatokat, ajánlásokat és példákat is ad a legjobb gyakorlatokra.
A jelentés teljes szövege angol és spanyol nyelven is elérhető, az alábbi linkre kattintva:
https://wfdb.eu/wfdb-global-report-on-older-people-with-deafblindness/
(Angol nyelvről fordította és összegezte: Taskovics Adél)
