2023. október 19-én a szlovén siketvakokat tömörítő egyesület, a DLAN meghívására, négy fős magyar delegáció utazott Ljubljanába. Tagjai: Gangl Tamás, elnök, Jónás Eszter, szociális munkás, én, Taskovics Adél, a Hírmondó szerkesztője, illetve édesanyám, Romanek Inka. Nekem ő volt a kísérőm az utazás alatt.
Az ünnepséget, mely látogatásunk legfőbb célja volt, másnap, október 20-án tartották
A színvonalas, 1,5 órás rendezvénnyel három jeles alkalomról is megemlékeztek. Szólt október 22-ről, a Siketvakok Európai Napjáról, a DLAN egyesület alapításának 18. évfordulójáról, illetve a nyári időszakban felújított irodájuk megnyitásáról.
Vendéglátóink még a nyelvi nehézségek áthidalásáról is gondoskodtak. Annak érdekében, hogy teljes értékkel követhessük az eseményeket, tolmácsot kaptunk magunk mellé. Ő fordította angolra a szlovén nyelvű felszólalásokat.
Szót kaptak az egyesület tagjai mellett a szervezet támogatói, szponzorai, a politikai élet nevesebb szereplői. Közben az egyesület tagjai kulturális műsort adtak: két-három felszólalás után tánccal, jelnyelven előadott énekkel kedveskedtek a résztvevőknek.
A rendezvény egy dallal kezdődött, mely arról szólt, hogy az élet jó oldalát kell nézni és előnyt kovácsolni mindenből
Ezt követően az esemény moderátora köszöntötte a megjelenteket, majd az egyesület legfiatalabb tagjainak bemutatkozása következett.
Mondhatott néhány gondolatot magáról például Jacob, aki masszőrként dolgozik. A 27 éves Tanja bemutatkozását különösen figyelemre méltónak találtam. Bár siketvaksággal él, fontos szerepet tölt be mindennapjaiban a sport. 2014-ben a parasportolóknak szervezett mászó világversenyen 2. helyezést ért el. Az „év sportolónője” címet is megkapta a fogyatékossággal élők között. A mászás mellett úszik és kerékpározik.
Branka élettörténete azért különleges, mert Macedóniából származik. Van egy 13 éves lánya, aki siketvak, de gyönyörű és nagyon okos. Csak 3 éve élnek Szlovéniában és minden segítséget megkapnak a DLAN egyesülettől, amiért nagyon hálásak.
Nika a fiatal siketvak emberek képviselője, szószólója. Van közülük, aki aktív, míg mások folyamatos segítségre szorulnak. Minden nap azon igyekeznek, hogy életüket könnyebbé és jobb minőségűvé tegyék. Együttesen szeretnének értéket hozzátenni a társadalomhoz. Ezért is fontos, hogy dolgozhassanak.
A DLAN elnöke, Helena Petrovčič elmondta
Az egyesület 18 éve dolgozik a siketvak emberekért. Amit elértek, azt együttes erővel valósították meg, egy erős közösségben. Az idáig vezető út nem volt kihívásoktól mentes, de nagyszerű lehetőségeket is tartogatott.
Janko Plesec, az egyesület volt elnöke verses formában fejezte ki köszönetét
Arról beszélt, hogy a DLAN tagjai időt töltenek együtt és barátokként tekintenek egymásra. Kezeik mindig elfoglaltak és igénylik az érintést. Ő pedig nagyon hálás ezért a baráti támogatásért.
Dr. Simona Gerenčer, a DLAN főtitkára köszöntötte az egyesület tagjait, a tiszteletbeli magyar konzult, az alpolgármestert, a támogatókat, adakozókat, az egyesület barátait és minden megjelentet. Úgy fogalmazott: ez a hármas ünnep egy lehetőség arra, hogy büszkeséggel tekinthessenek vissza a mögöttük álló útra és az eddig elért eredményeikre.
Bár útjuk nehéz volt, tele hullámhegyekkel és völgyekkel, okot adhat a büszkeségre
Együttes erővel többet lehet elérni. Egy-egy ilyen alkalom lehetőséget ad a jövő lépéseinek átgondolására, megformálására. Simona elmondta: 20 évvel ezelőtt, amikor siketvak emberekkel beszélgetett, mindnyájan meg voltak győződve arról, hogy ők élnek egyedül kettős érzékszervi sérüléssel. Történetük az elszigeteltségről és a magányról szólt. Ez arra bátorította a szakembereket, hogy létrehozzák az egyesületet, mely ma mindnyájuk második otthona. Ennek a közösségnek szüksége van a bátorításra, a megerősítésre. Ezúton lehetségessé válhat a többségi társadalomhoz való hozzájárulás is, ehhez azonban minden segítségre szükségük van. Így lehet a félelmet reménnyé és erővé változtatni.
Tanja Šubeljvolt a következő felszólaló
Kevesebb, mint egy százalékot lát, ennek ellenére igyekszik megvalósítani az álmait. Ott van körülötte az egyesület, illetve egy könyv és egy film is napvilágot látott már az életéről. Bár szinte semmit nem lát, segítséggel nagyon sok mindent meg tud csinálni. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy ő „csak” vak, nem siketvak. Arra kérte a siketeket, hogy vegyék figyelembe azokat is, akik siketek és vakok, mert az ő helyzetük sokkal nehezebb, mint az egyszeres sérültséggel élőké. A rendezvény moderátorától megtudtuk:
Dr. Robert Golob, a Szlovén Köztársaság miniszterelnöke is szeretett volna megjelenni
Ám olyan teendői akadtak, melyeket nem hanyagolhatott. Épp ezért barátnője, Tina Gaber képviselte őt, aki a DLAN egyesület nagykövete. Elmondta: nagy öröm számára olyan siketvak emberekre nézni, akikben megvan a bátorság ahhoz, hogy kilépjenek mások elé és beszéljenek magukról. Megosztotta velünk annak történetét is, miként találkozott először a siketvaksággal és kezdett a DLAN egyesülettel együtt dolgozni.
Egy időben épp azon fáradozott, hogy betiltsák a petárdákat. Olvasott az interneten egy cikket, mely egy 14 éves fiúról szólt, aki épp egy petárda miatt veszítette el a látását és a hallását. Ez komoly sokkot jelentett Tina számára. Heteken át gondolkozott azon, miként is viszi majd tovább az életét ez a fiú, hiszen nem is lát és nem is hall. Hosszú éveken keresztül mesélte ezt a történetet, bármerre is járt. Idén májusban Ljubljana polgármestere díjakat adományozott egy ünnepségen (ahol az egyik kitüntetett Simona volt). Ennek keretében hallotta megemlíteni a siketvakságot, ami ismét eszébe juttatta azt a hat évvel korábbi cikket. Ezen a rendezvényen jelen volt Simona is és ott találkoztak először. Miután elhagyták a rendezvény helyszínét, elkezdtek beszélgetni. Megkérte Simonát, hogy meséljen azokról az emberekről, akik nem látnak és nem is hallanak. Így kezdődött az együttműködésük.
Dejan Crnek, Ljubljana alpolgármestere is szólt néhány szót a résztvevőkhöz
Ő már hosszú ideje támogatója a DLAN egyesületnek. Úgy érzi: valahányszor ellátogat hozzájuk, az a legszebb dolog, amit aznap tesz. A siketvak embereknek tiszta és jó szívük van. Aki kapcsolatba kerül velük, érzi ezt a pozitív energiát. Ebben a mai, őrült világban szükségünk van ezekre a jó és tiszta szívekre. A társadalom többi tagjának a felelőssége, hogy segíti, támogatja-e őket. Úgy fogalmazott: ő is megtesz mindent, amit csak tud annak érdekében, hogy segítse a siketvak embereket. Arra biztatta őket, hogy maradjanak továbbra is jószívű emberek, ragyogjanak úgy, mint a Nap. Olyan tudással és tapasztalatokkal rendelkeznek, melyből mindnyájunknak csak előnyei származnak.
A program az egyesület egyik tagjának előadásával folytatódott
Jelnyelven, tolmácsa hangos szövegmondása mellett előadott egy dalt. Ennek a címe: „Minden olyan gyönyörű, mert szeretlek…”
A következőkben Dr. Sanja Tarczay, a Siketvakok Világszövetségének elnöke videóüzenete volt látható és hallható
Ő is jelnyelvet használt, szavait tolmácsa fordította hangzó beszédre. Nagyon régtől, szinte az alapítást megelőző időszaktól figyelemmel követi a DLAN tevékenységét. Azon nagyon kevés szervezet egyikének tartja őket, akik rendkívül gyorsan és jól szervezetten építették fel magukat. Ezért pedig jár az elismerés Simonának és a siketvak embereknek, akiket aktívan bevontak a szervezet létrehozásába és fejlesztésébe.
A Siketvakok Világszövetségét (angol rövidítése: WFDB) 2001-ben alapították, Ausztráliában. Eddig több,mint 75 nemzeti tagot számlál, és a DLAN is közöttük van. Siketvak emberek vezetik, fő mottójuk:
„Semmit a siketvakokról a siketvakok nélkül…”
A WFDB nem túl régiben publikálta második globális jelentését, mely a siketvak emberek helyzetéről szól. Ez egy olyan dokumentum, mely sokrétűen segítheti az érintetteket abban, hogy elérhessék az őket megillető jogok elismerését.
A következő felszólaló Gangl Tamás, a SVOE elnöke, az Európai Siketvak Unió alelnöke volt
Beszédét magyarul tartotta, melyet Simona mondatról mondatra szlovén nyelvre fordított. Visszatekintett a DLAN és a magyar szervezet, a Siketvakok Országos Egyesülete közötti aktív, majdnem két évtizedes együttműködésére (egymás munkájának segítése, közös nyári táborok szervezése, stb). Örömét fejezte ki afelett, hogy ebben a közel 20 évben mennyit fejlődött a DLAN és milyen szép eredményeket ért el a siketvak emberek életminőségének javításában. Megemlékezett az Európai Siketvak Unió megalapításáról is. Ez 20 évvel ezelőtt történt, október 22-én. Az egész kontinenst felölelő szervezet célja a siketvakság, mint önálló fogyatékosság elismertetése, független siketvakügyi szervezetek működtetése.
Hogyan érhető el a siketvak emberek életminőségének növelése és társadalmi befogadása? – tette fel a kérdést
Erre válaszul megemlítette a jelnyelv, és a siketvak emberek által használt, egyéb kommunikációs módszerek elfogadását, tolmácsok és segítők képzését, a megfelelő rehabilitációt. Ez utóbbi az információkhoz való hozzáférés, a tanulás és a munkavállalás alapvető feltétele. A szlovén siketvak emberek nevében, és mint az Európai Siketvak Unió alelnöke, külön köszönetet mondott a Szlovén Köztársaság kormányának a kitüntető figyelméért és azért, hogy mielőbb igyekeznek megoldást találni az érintettek problémáira.
Beszédét követően Tamás átadta ajándékát Simonának, és rajta keresztül a DLAN egyesületnek a SVOE nevében. Ez egy tapintható festmény, Romanek Inka alkotása, Ljubljana város címere.
Dr. Milan Brglez, az Európai Parlament tagja személyesen nem tudott megjelenni az ünnepségen
Így videóüzenetben szólt hozzánk. 2 évvel ezelőtt Szlovénia lett az első olyan ország, mely beleírta alkotmányába a siketvak nyelvet. Ezzel azt üzeni, hogy képviselni akar minden embert. Ez azonban csak a kezdet. Az első lépés egy olyan társadalom felépítéséhez, mely mindenkivel szemben befogadó. Az országnak rendszer szinten kell gondoskodnia minden lakosáról. Ezért a beszéd helyett inkább a cselekedetekre van szükség. El kell fogadtatni az olyan jogszabályokat, melyek lehetővé teszik az ilyen területeken dolgozó szervezetek finanszírozását. Nem szabad elfelejtkezni a siketvak személyek családtagjairól sem. Ahhoz, hogy segíthessék hozzátartozóikat, ők is anyagi támogatást kell, hogy kapjanak.
Őt Magyarország tiszteletbeli konzulja, Dr. Iztok Seljak követte a felszólalók között
Valahányszor siketvak emberekkel találkozik, érzelmekkel teli pillanatokat tapasztal meg. Ő pedig minden alkalommal engedi, hogy ez így történjen. Ilyenkor még érzékenyebbnek és felelősségteljesebbnek érzi magát. Örül annak a különleges világnak, melybe a siketvak személyeken keresztül betekintést nyerhet. Ez egy csendes és sötét világ, de reméli, hogy egy kicsit fényesebbé és hangokkal telibbé teheti. Köszönetet mondott Simonának, hogy vas keménységgel dolgozik ezekért az emberekért. Háláját fejezte ki azoknak, akik az érintettek érdekében törvényeket írnak.
Anton Polutnik, a DLAN egyesület tagja következett
Tolmácsa segítségével elmondta: siketvak személyként éli mindennapjait. Amikor megszületett, jól hallott és látott is. Gyermekkorában azonban agyhártyagyulladást kapott, aminek következtében 4 éves korában elveszítette a látását és a hallását is. Megkérte Tinát, hogy üljön le vele szemben, mert szobrot szeretne készíteni róla. Úgy tett, mint aki most és itt benne van ebben az alkotási folyamatban. Szemüveget is felvett, szinte nagyítón keresztül megvizsgálta modelljét, majd egy megkezdetlen agyagtömböt kibontott s azt jelképesen elkezdte megmunkálni. Az előadás végén pedig megmutatta Tinának a valódi, korábban elkészített szobrot és felajánlotta neki.
Utána egy énekesnő vette át a szót. Gratulált a 18. évfordulóhoz és adományozott az egyesületnek egy gyűjteményt a dalaiból.
Borut Sever, a FIHO igazgatója elmondta
Kerekesszékesként tudja, mit jelent fogyatékossággal élni. Támogatásáról biztosította a siketvak emberekért tevékenykedő szervezetet, melynek története arról szól, hogy a legsebezhetőbb emberek tudnak a leginspirálóbbak lenni. Örül az egyesület tevékenységének, mert az azon dolgozik, hogy egyenlő jogokat biztosítson a siketvak embereknek. Köszönetet mondott Simonának és kollégáinak, akik keményen dolgoznak az egyesület működtetésén, és az erőfeszítéseiknek köszönhetően a dolgok jobbra fordulhatnak.
A DLAN-nak egy olyan támogatója is szót kapott, aki tekintélyes katonai múlttal rendelkezik
Ő is komolyan hozzájárult Szlovénia függetlenségének a kivívásához. Minden, amit az egyesületben hall, jelentős hatással van rá érzelmileg. A DLAN nem csupán a tagokért dolgozik kiválóan, de a nagy nyilvánosság felé is azáltal, hogy tudatja, élnek köztünk siketvak emberek.
Ezután egy különleges produkció következett. Az egyesület egyik tagja, Darinka Žužek egyedi, kis csengőkkel díszített ruhájában táncolt. Teljesen siketvakon tanulta be a műsorszámot és tökéletesen lekövette a háttérül szolgáló zene ritmusát.
A felszólalók között Szlovénia egyik leghíresebb emberi jogi ügyvédje, Vlasta Nussdorfer is helyt kapott
Munkájának köszönhetően szerzett tudomást az egyesületről. Korábban nem is tudott a siketvak emberekről. Tisztában volt azzal, hogy vannak siketek és vakok. Arról sejtelme sem volt, hogy akadnak olyanok is, akik ezzel a kétszeres érzékszervi sérüléssel élnek. Reményét fejezte ki afelett, hogy minden ígéret, amit ezen a napon a fontos vendégek tettek, valósággá válik.
Megosztotta egy személyes élményét is: előző nap egy általános iskolában járt. Itt arról kérdezték a gyerekek, mik az emberi jogok. A foglalkozás keretében megkérte őket, hogy csukják be a szemüket és tegyék a kezüket a fülükre. Így egy kicsit átérezhették, mit jelent siketvaknak lenni. A diákok azt mondták: ez a lehető legrosszabb dolog, ami megtörténhet valakivel. Jó érzés, hogy ezek a fiatalok már tudják: élnek közöttünk siketvak emberek is.
Őt a DLAN egyesület két tagja követte a felszólalók sorában
Zvezdana egész életét azzal töltötte, hogy megtalálja a közösséget, ahol szeretik és elfogadják. A siketek és a vakok egyesületének is tagja volt. Ott nem fogadták be a siketvaksága miatt. A DLAN egyesületnél megtalálta a családját. Nagyon sok, korábban rejtett tehetséget talált itt ebben a közösségben. Köszönetet mondott Simonának és az egész csapatának azért a kemény munkáért, amit nap mint nap végeznek.
Vinko Trinkaus az egyesület korábbi alelnöke, aki teljesen siketvak, kiemelte: a hozzá hasonló helyzetű embereknek fontos, hogy legyen joguk a személyi segítséghez. Szükséges, hogy ezt a parlament is elismerje, amilyen gyorsan csak lehetséges.
A program hivatalos része az egyesület tagjainak közös éneklésével zárult. Egy dalt adtak elő jelnyelven, mely kifejezetten a DLAN egyesületnek íródott és arról szól, hogy soha nem szabad feladni azt az utat, amin járunk. Üzeni: menni kell tovább, még akkor is, ha a világunkból eltűntek a hangok és a fények. A lélek ereje, kitartása akkor is visz tovább…
Ezt követően Vinko átadta ajándékát a felszólaló vendégeknek, pl. kerámia kis házat, vagy egy kezet, amelynek tenyerében egy szívecske. Mindegyik agyagból van megformálva.
Amikor ez megtörtént, a DLAN irodája előtt egy közös csoportkép készítésével folytatódott a program. Kint egy kosárból mindenki vehetett egy-egy kis kerámia szív formát „DLAN” felirattal, melyet a tagok készítettek. Utána állófogadással, kötetlen beszélgetési lehetőséggel zárult a program.
A délután folyamán Simona és két kolléganője városnéző sétára vitt minket, magyar vendégeket
Ez határtalan élmény volt, hiszen megtapasztalhattuk Ljubljana belvárosának különleges hangulatát. Nyugodtan sétálhattunk, mert az autós forgalmat jó ideje kitiltották a belvárosból. Csupa olyan látványosságot mutattak meg, melyeket megérinthettünk, tapintás útján is feltérképezhettünk. Így Tamással mi sem maradtunk ki az élményből. Megtapinthattunk különleges szobrokat, gyönyörű domborművekkel megmunkált templomkaput, Ljubljana város makettjét, vagy épp annak a hídnak a korlátját, mely lakatokat, szerelmes párok összetartozásának szimbólumait tartja magán.
Szívből jövő köszönet Simonának és kollégáinak a meghívásért, a felülmúlhatatlan vendégszeretetért és azért, hogy október 21-én ilyen szép élményekkel gazdagodva térhettünk haza Magyarországra!
Az ünnepség végén énekelt, kifejezetten a DLAN számára írt dal az alábbi linkre kattintva hallgatható meg:
https://www.youtube.com/watch?v=AH1XW9cDyXE
A dal szövegének magyar nyelvű fordítása a 2023. novemberi Hírmondóban megtalálható, a kiadvány végén, a „Hónap verse” rovatban.
A 2023. novemberi Hírmondó megtekintése
(A cikket írta: Taskovics Adél)
