2023. április 12-én, szerdán délután a Kopaszi-gátra tettünk kirándulást. A programon összesen 28 fő vett részt: 14 egyesületi tag és 14 segítő. Utóbbiak között munkatársak és egyetemi hallgatók is képviseltették magukat.
A találkozó 13:45 körül volt, a gát bejáratánál.
Rövid séta után, egy padokkal övezett területen megálltunk
Itt Katona Eszter kolléganőnk ismertette ehely történetét.
A területet úgy kell elképzelni, mint egy félszigetet, ami benyúlik a Dunába. Hossza 900 méter, aminek a végéig, ha elmegyünk, vizet találunk. Befelé sétálva a bal kéz felől a Duna folyik, jobbról pedig a Lágymányosi-öböl van.
A gát története nagyjából 200 évvel ezelőtt kezdődött. Itt nagyon széles volt a Duna és gyakran kiöntött. 1838-ban volt egy nagy árvíz, ezt követően elkezdtek munkálkodni a gát építésén, hogy csökkentsék a folyónak ezt a szélességét.
Érdekesség, hogy miért is nevezik Kopaszi-gátnak
Korábban a Lágymányosi-öböl területén volt egy zátony, teljesen kietlen, homok borította. Nem volt rajta semmi, Kopasz zátonynak nevezték. Innen jött a Kopaszi-gát elnevezés. 1896-ban a kor egy ismert, mulatós vállalkozója, Somossy Károly létrehozott itt egy vigalmi negyedet.
Ezt úgy hívták, hogy Konstantinápoly Budapesten
Török stílusú épületeket építettek ide, amik egy idő után lepusztultak. A gát létrehozása után a terület teljesen kopasz volt. Később növények telepedtek meg rajta, majd állatok költöztek ide. Fontos részei az itteni élővilágnak a vadkacsák, akik épp akkor húztak el a fejünk fölött hangos hápogással, amikor Eszter róluk mesélt. Szépen, lassan benépesedett a természettel a környék, majd az emberek is ideszoktak. Egy nagy, vízi paradicsom jött létre: csónakházakat és üdülőket építettek.
A világháború alatt romossá vált itt minden
A szocializmus idején gyárakat építettek köré, elkezdett ideáramlani a szennyvíz és nagyon lepusztult a terület. Rehabilitációja 2006 után indult meg. Nagy beruházás kezdődött, ennek keretében jött létre az az arculata, ahogy most ismerjük. Parkosították, növényeket telepítettek, padokat raktak le, parkolót építettek, stb. Újra visszaadták az embereknek, hogy lehessen itt sétálni, pihenni, sportolni, stb. Az öbölből nem túl rég egy strandot is létrehoztak. Nyáron, jó időben itt még fürödni is lehet. Sportolási lehetőségként futásra, kerékpározásra, illetve kenuzásra kínál alkalmat a hely.
Jókai Mórnak van egy írása, amiben megemlíti a Kopaszi-gátat
Úgy nevezi, hogy: „A Duna Tisza szigete”. Az „Öregember nem vénember” című írásában tesz erről említést. A különleges megnevezés oka, hogy Tisza Lajos volt a közlekedési miniszter akkor, amikor elkezdték az építkezést. Miatta gondolta, hogy vicces megjegyezni: a Dunán van egy Tisza sziget. Ebben a művében arról is ír, hogy a Svábhegyről, ahol lakott, a saját erkélyéről végig tudta nézni, ahogy a gát szépen kialakul és benépesedik. Emlékezett arra, amikor még csupasz volt, aztán látta, hogy ez a hosszúkás zátony egyszerre csak megtelt élettel. Nőni kezdett rajta a nád, majd a fűzfák is megjelentek. Helyet követeltek maguknak a rekettyebokrok, idővel ideköltöztek a vadkacsák, a varjak, a kányák. Így szépen, lassan, egy élettel teli félsziget lett a Kopaszi-gátból.
Az ismertető után folytattuk sétánkat a gát belseje felé
Több vendéglátó egység mellett is elhaladtunk. Zárva tartottak. Ez alól a VakVarjú étterem jelentett kivételt, ahonnan kellemes illatokat lehetett érezni. Láttuk, hogy a gyerekeket kedves kis játszótér várja, mászókával, vagy épp fa kisautóval, amibe bele lehet ülni. Néhány perc múlva elértünk egytisztásra, ahol megálltunk.
Nagy kört alkottunk, megfogva egymás kezét
A bemutatkozás hasonlóképpen zajlott, mint ahogyan azt a Margitszigeten is csináltuk. Katona Eszter indította a folyamatot: megszorította a mellette jobbra álló személy kezét. Ő erre elmondta a nevét, majd a tőle jobbra álló következett. Miután mindenki szót kapott, a velünk levő forgatócsoport két tagjának is megadtuk a bemutatkozás lehetőségét. Ők az M1 „Esély” című műsorától érkeztek és kamerájukkal követték csoportunknak szinte minden mozdulatát.
A következőkben Miklós Csilla kolléganőnk vezetett egy rövid torna foglalkozást
Elsőként felemeltük mind a két kezünket, közben belélegeztünk, majd szépen, lassan leengedtük karjainkat, miközben szájon át kifújtuk a levegőt. Ezt háromszor végeztük el, mindenki a saját tempójában.
A gyakorlatot tisztító légzésnek is nevezik. Segít feltölteni a tüdőt.
Amikor ez megtörtént, ujjbeggyel, a homloktól indulva megütögettük a fejünket, hátra, a tarkónk felé haladva. Ehhez mind a két kezünket használtuk. Ez a nyirokkeringést serkentő feladat. Utána a mellkasunkat kopogtattuk meg az ujjainkkal.
Később lehajtottuk a fejünket, és válltól vállig csináltunk félkörben mozdulatokat. Csilla gondoskodott róla, hogy egyetlen porcikánk se gémberedhessen el: néhányszor óvatosan elforgattuk jobbra-balra fejünket a vállunk fölött. Volt még vállkörzés, csípőből elfordulás jobbra, majd balra. A törzshajlítást sem úsztuk meg, majd néhány térdemelés következett.
A legkomplikáltabb feladatot csináltuk a legjobb hangulatban, sokat kacagtunk közben
Felemeltük pl. a bal térdünket, amihez hozzá érintettük a jobb könyökünket. Utána megcseréltük. Ez a gyakorlat segít a jobb-és a bal agyféltekét összehangolni. Amikor ezt befejeztük, összedörzsöltük a tenyereinket, majd ráhelyeztük őket a térdeinkre. A kezünk segítségével kifelé és befelé is átmasszíroztuk a térdeinket. A bokakörzés sem maradhatott el. Végül belélegeztünk hasba, közben egy kicsit a vállunkat is felhúztuk. Aztán a levegőt egy nagy sóhaj kíséretében kiengedtük, miközben leeresztettük a vállunkat. Miután ezt néhányszor megcsináltuk, jött a bónusz gyakorlat: mindenki a párjával, a segítőjével óvatosan megmasszírozta egymás vállát és nyakát.
Katona Eszter kolléganőnk a torna után elmondta: időközben meglátogatott minket a húsvéti nyúl és körülöttünk körben ugrált egy kicsit, miközben elrejtette az ajándékait.
A földre elhelyezett papír kis fészkeket kellett megkeresnünk, benne két-két apró csoki tojással
A segítők hideg-meleg játék segítségével is irányíthatták a párjaikat, míg meg nem találták a kedves kis meglepetést. Miután mindenki meglelte a saját ajándékát, folytattuk a sétánkat. A víz felé ballagva még egy fa hidacskán is átmentünk. Ez az öböl felé vezet, enyhén kanyarodik is és egészen a víz széléig ér. Korláttal és vastag kötelekkel is biztosítva van, hogy innen senki ne eshessen a Dunába.
Szépen, lassan elérkeztünk a gát végéhez, ahol lehajlik a földnyelv, bele a vízbe.
Itt időztünk egy kicsit, majd elindultunk visszafelé
Jobbról, balról mezei virágok nyíltak a földön: lila, sárga, minden féle színben. Komótosan mendegéltünk, végig hallottuk a madarak csivitelését, varjak károgását, olykor a kacsák hápogását.
Amikor visszaértünk a bejárathoz, a közelében kihelyezett padokra letelepedtünk. Itt volt lehetőségünk elfogyasztani a magunkkal hozott enni/innivalót, illetve időt tölteni, beszélgetni egymással.
Aki szeretett volna, itt vásárolhatott üdítőt, de az árakat figyelembe véve legtöbben inkább a saját zsákunk tartalmához nyúltunk.
Az időjárás tavaszias volt, kitűnően éreztük magunkat a jó társaságban.
Többek között Julika tagtársunkkal is beszélgettem, aki megosztott velem egy kedves történetet
Április első napjaiban elment kalácsot venni. Az egyik zebránál fél órát várt, mire jött egy házaspár, akik átsegítették az úton. Nem csupán a pékségig kísérték el, de a pár férfi tagja még a kalácsot is kifizette helyette. Meghatottan, szinte könnyezve mesélte, nyomatékot adva végtelen hálájának, csokornyi köszönetének.
Kellemes, vidám délutánt töltöttünk a Kopaszi-gáton. Nem csupán kívül, de belül, a közel 30 résztvevő lelkében is sütött a Nap. Szívből jövő köszönet a szervezőknek, akik kreatív ötleteikkel, ránk figyelésükkel emlékezetessé tették számunkra ezt a klubdélutánt.
(A cikket írta: Taskovics Adél)
