Taskovics Adél kollégánk számolt be az eseményről a Hírmondó magazinunk májusi számában. Írásához képeket is mellékelünk. Köszönjük támogatóinknak, a jelenlévő munkatársaknak és önkénteseknek a segítő közreműködést!
2022. április 25-én, hétfőn reggel egyesületünk népes csapata elindult a Normafához. Összesen 44 főt számlált a társaság: 24 egyesületi tag, 9 munkatárs és 11 önkéntes segítő – utóbbiak hallássérültek pedagógiája szakos egyetemi hallgatók.
A gyülekező 10:00 és 10:30 között volt, a Széll Kálmán téri metróállomás kijáratánál. Utána a közelben megálló 21A jelzésű buszra szálltunk fel, amivel a Normafa „Látogatóközpontig”, tehát a végállomásig utaztunk.
Ami itt fogadott minket: jó levegő, madárcsicsergés, simogató napsütés. Ráérősen sétáltunk a fák között, míg el nem értük a Libegő felső állomását. Letelepedtünk a szabadban kihelyezett asztalok köré a padokra. Itt kicsit megpihentünk, volt mód beszélgetésre, illetve aki hozott magával elemózsiát, megebédelhetett.
Ezt követően elindultunk a korábban már megtett úton visszafelé. Mielőtt megérkeztünk volna a buszhoz, aki szeretett volna, vehetett magához élelmet, üdítőt vagy teát. A külön erre a célra kijelölt helyeken több íncsiklandó finomság közül választhattunk. Fogyaszthattunk például frissen sült rétest, lángost, de még grillkolbászt is. Mire mindenki jóllakott, kezdett feltámadni a szél, ezért elindultunk haza a 21A menetrend szerint érkező járatával.
Nagyszerűen éreztem magam, ám egy kérdésem megválaszolatlanul maradt.
Vajon milyen történet állhat a “Normafa” elnevezés mögött?
Az interneten böngészve, a Hu.wikipedia.org idevonatkozó cikkét elolvasva máris többet tudok róla.
A mondák szerint
A Normafa eredetileg egy, a Budai-hegység keleti peremének tisztásán álló terebélyes öreg bükk volt, mely alatt a mondák szerint még Mátyás király is megpihent, egy másik változat úgy tartja: az uralkodó születésekor sarjadt ki. Többször is villámcsapás érte, végül 1927. június 19-én az egyik égi „tűz” végleg elpusztította.
Ennek az eseménynek az emlékét őrzi a Normafa elnevezés
A Nemzeti Színház művészeinek kedvelt kirándulóhelye volt. A színészek, amikor nem volt előadás, ide jártak pihenni. Egy ilyen alkalommal, 1840-ben Nyáry Pál átnyújtotta Schodelné Klein Rozália, a világhírű operaénekesnő részére a közönség ajándékát, egy ezüst sarlót, aki örömében ekkor elénekelte Bellini Norma című operájának Casta Diva nagyáriáját, amely magyarra fordítva e szavakkal kezdődik: “Szűzi Istennő, aki beezüstözöd ezeket a szent, öreg fákat”.
Eredetileg Viharbükk volt a növény neve. Gettinger Tivadar 1865-ben megjelent német nyelvű útikönyvében már Normafa néven említi.
A fatörzs csonkját a főváros konzerválni szerette volna, ezért a Margit-szigeti artézi forrás vízesése alá helyezték, hogy a meszes víz idővel rárakódó bevonata örök időkre tartóssá tegye. Sajnos az erőfeszítések ellenére mégis elkorhadt.
A Budapesti Művész és Opera Sportkör 1962-ben új bükkfát ültettetett, és 1967-ben emléktáblát is emelt. Ezen a fentebb ismertetett történet, valamint Devecseri Gábor pár soros verse olvasható:
Normafa,
Hajdanidőn itt lengett lombod a szélben,
Ünnepi hegymászók víg dala szállt körüled,
Normafa,
Majdanidőn lombod közt éled az ének,
Győzve sivár közönyön, győzve dühös viharon.”
