(A DLAN “Történetek (mesék) az emberekről, akik a szívükkel hallgatnak, és a kezükkel néznek” című kötetéből)
Darinka egy nagyon nehéz életutat tudhat magáénak. Folyamatosan verték, meg nem értettségben és megaláztatásokban volt része. Lelki ereje és egy szebb jövőbe vetett hite azonban erőt ad neki ahhoz, hogy merészen tovább lépjen.
Megpróbáltatásai, nem sokkal születése után, kezdetüket vették
Már ekkor kapott ütéseket. Gyakorta hagyták magára, bezárt ajtók mögött, étel és ital nélkül. Kisbabaként nagyon sokat sírt, ilyenkor édesanyja rendszerint egyedül hagyta, enni sem adott neki. Nagymamájától viszont kapott szeretetet: ő etette, babusgatta.
Apja alkoholizmusának apró gyermekkorától nem csupán szemtanúja, de áldozata is volt
A férfi rendszerint motorbiciklijére ültette őt és magával vitte a kocsmába. Mivel nem öltöztette fel megfelelően – fagyos időben kabát és sapka nélkül volt kénytelen utazni -, nagyon fázott és nyomorúságosan érezte magát ott, a hátsó ülésen. Ráadásul az ivóban végig kellett néznie, apja miként részegedik le.
Amikor egyedül volt otthon, mindent másnak, békésnek érzett maga körül. Amikor az apja ittasan hazatért, elaludt, fejét az asztalra hajtva. A kislány ez alatt keményen dolgozott. Az egész istállót neki kellett rendben tartania.
Nehéz feladat volt az egy ekkora gyerek számára, de keze nyomán minden tisztává, rendezetté vált
A családnak öt tehene, négy lova és két disznója volt. Félt Darinka a tehenektől, de ő etette, itatta azokat, felsöpörte az istállót, mindent megcsinált körülöttük. A szomszédjuk időről időre átment, hogy segítsen neki, ezért mind a mai napig nagyon hálás. Édesanyja munkahelyen dolgozott, így délután a kislányra várt a savanyú káposzta elkészítése. Apja az esti órákban rendszeresen hányt, azt is neki kellett feltakarítania. Este 9 órakor kötelező volt nyugovóra térnie, ám éjjel nem egyszer felébresztették, hogy tisztítsa meg apja bemocskolt fekhelyét. Négy-öt éven keresztül a „családfő” csak ivott és aludt, míg Darinka szolgált, ügyelt arra, hogy minden rendezett legyen otthonukban.
Bátyja is problémás, beteg gyerek volt:
megrongálta, darabokra törte a dolgokat maga körül. Ma egy olyan otthonban él, melyet szellemileg sérült embereknek tartanak fenn. Darinka bizton állítja: ez az édesanyjuk hibája, aki ütötte a saját hasát, amikor várandós volt fiú gyermekével. A terhesség ideje alatt a szülők rengeteget veszekedtek, az anya idegessége pedig negatívan befolyásolhatta a magzat fejlődését.
Eljött az a nap, a nagymamája nevén szólította Darinkát, aki nem reagált
Az idős asszonynak szembesülnie kellett a valósággal: unokája elveszítette a hallását. Elvitte orvoshoz, az nem derült ki, hogy mi okozta ezt a drasztikus változást, nagy valószínűséggel a megfelelő gondoskodás hiánya állhatott mögötte. Hat, vagy hét esztendős lehetett, mikor egy alkalommal nem ízlett neki az étel és nem akarta megenni. Anyja úgy megverte, hogy a szociális szférában dolgozó szakemberek jobbnak látták, ha kiemelik őt addigi környezetéből és a nagynénjénél helyezik el, aki hivatalosan is a nevelőanyja lett.
Ljubljanában éltek, jól érezte magát új otthonában
Figyelmet, szeretetet kapott, elegendő élelmet és megfelelő ruházatot is. Az iskola-előkészítő osztályban jókat játszott a többi gyerekkel, boldog volt. A foglalkozások után nagynénje szeretettel várta haza. Együtt gyakorolták az írást, játszottak, sétálni mentek.
Amikor a megfelelő korba lépett, megkezdte tanulmányait a hallássérültek iskolájában. A mai napig emlékszik, mennyire meg volt illetődve, mikor megkapta élete első iskolatáskáját. Egy busz vette fel minden reggel, azzal ment a tanintézménybe, majd onnan haza. Tanulással, játékkal és tornatermi gyakorlatokkal töltötték az időt. Diáktársaival a jelnyelvet használták egymás között. Amikor hazatért, finom étel várta. Étkezés után nagynénje belenézett az iskolatáskájába, hogy lássa: van-e aznapra házi feladat. Ha nem volt lecke, nyugodtan mehetett játszani. Szabadidejének túlnyomó többségét legjobb barátjával, egy szintén siket kisgyerekkel töltötte. Este hatkor kapott vacsorát; hétkor rajzfilmet nézett, nyolckor pedig már édesen aludt.
Nyolc vagy kilenc esztendős lehetett, amikor jobb szemének látáscsökkenése miatt szemüveget kapott
Három évvel később már keveset használta a szemüveget, zavarta, idegesítette. Egyedül órák alatt viselte, hogy jól lássa, amit a tanár a táblára írt és le tudja másolni a füzetébe. Élénk érdeklődéssel követte az iskolában folyó eseményeket. Idővel neki is feltették a kérdést, hogy mi szeretne lenni: nyomdász, varrónő, vagy asztalos.
A varrónő szakmát választotta
Két éven keresztül tanulta az ehhez szükséges ismereteket. Miután befejezte az iskolát, elköltözött nagynénjétől, haza, az édesanyjához. Hosszú ideig nehezen tudtak kijönni egymással, mert az asszony nem ismerte megfelelően a jelnyelvet, következetesen elfelejtette annak használatát.
Nagymamájával továbbra is kiváló volt a kapcsolata
Sokat beszélgettek, kirándulásokon, zarándoklatokon, miséken vettek részt együtt. Ha az idős hölgy egyedül utazott valahová néhány napra, ő addig sírt, míg haza nem érkezett. Ha a közelében lehetett, teljes volt a boldogsága. Örömét fokozták az ajándékok, szép ruhák, melyeket nagyijától kapott ajándékba.
Nagynénje is szeretetteljesen viselkedett vele. Meghívta őt egy élménydús nyaralásra, sőt, az iskolatársai is vele tartottak. Sokat úsztak, labdáztak, játszottak. Darinka hosszabb ideig maradt nagynénjénél, nála töltött még egy hónapot.
Nem igazán volt kedve haza utazni, mert anyja börtönbe vagy elmegyógyintézetbe akarta küldeni őt
1997-1998 táján udvarlója akadt egy fiatal, siket fiú személyében. Jól érezték magukat együtt, ám az anya erre is agresszívan, mondhatni: őrült módon reagált. Amikor három siket barát érkezett volna a lányához beszélgetni, őket sem engedte be. Ezt követően komoly erőfeszítésekkel munkát keresett, papucsokat varrt napi 8 órában, 6 éven keresztül. Szerette csinálni, ráadásul a főnöke is jó volt hozzá, elégedett volt vele.
Érlelődött benne a gondolat: el szeretne költözni otthonról, hogy egyedül, békében élhessen
Fizetéséből elkezdett spórolni, hogy saját házat vehessen. Ám szülei ellopták tőle ezt a féltve összekuporgatott összeget. Ekkoriban történt, hogy apja stroke-ot kapott. Innentől gondoskodásra szorult, ezért rendszeresen járt hozzájuk egy szociális munkás, akitől bátorítást kapott Darinka. Elhatározta, hogy elmegy otthonról. Ismét a nagynénjéhez költözött.
Még Ljubljanában élt, amikor megtudta: anyja mérhetetlen dühvel keresi őt
Egy áprilisi napon meglátta az édesanyját a siketek templomában. Autóval jött érte, magával akarta hurcolni. Ő elbújt a parkoló autók mögé. Egy fiatalember segítségével tudott elszökni előle. Pár napig tele volt rettegéssel, mire rájött, hogy anyja már nem fog visszajönni érte. Nagynénjénél nyugalomban, biztonságban élt. Járhatott a siketeknek szervezett klubbokra és tökéletesítette jelnyelvi tudását. Amikor az orvosa közölte, hogy fokozatosan siketvakká válik, nagyon meglepődött. 9 napnyi kórházi tartózkodás után rehabilitációra ment. Megtanították neki a Braille-t, valamint a taktilis ABC-t. A látássérültek befogadták, megtalálta köztük a helyét. Nagy örömére ingyenes buszjegyhez is hozzájutott.
Aztán a szerelem is rátalált
Miután megtörtént az esküvő, küldött anyjának egy fényképet a szertartásról. A címzett, amikor meglátta a képet, csalódottságában elsírta magát. Először nem reagált, majd küldött egy levelet a lányának. Azt írta: biztos, hogy nem szerelemből házasodott meg, inkább ostobaságból. Drogosnak, alkoholistának nevezte őt, szajhának, akinek a férje biztosan a börtönben végzi majd. Ha ez nem lett volna elég, feladás előtt még sót is tett a borítékba. Amikor Darinka felbontotta, ez azonnal a padlóra szóródott, össze kellett söpörnie. A levelet tűzre dobta és megpróbált tovább lépni.
Amikor teherbe esett, először nagyon megijedt
Csak a nagymamáját látogatta meg, aki boldogan fogadta. A szokásostól eltérő útvonalon ment el hozzá, ahol az anyja nem láthatta meg őt. Félő volt, hogy ha találkoznak, az asszony megüti a pocakját, bántalmazza őt.
Amikor Darinka életet adott a kisbabájának, jelnyelvi tolmácsa küldött egy levelet az anyjának, amiben tájékoztatták: nagyszülő vált belőle. Az újdonsült nagyanya azt mondta: lányának el kellene adnia a csecsemőjét, vagy nevelőotthonba is adhatná.
Ő az egész várandósságot és az anyaságot csodaként élte meg
Császármetszéssel segítették világra a kislányát, mert a nyaka köré tekeredett a köldökzsinór. Férje, a pici lány apja, amint megmosdatták a kisbabát, kezébe vehette az újszülöttjét, örömében elsírta magát. Amikor az édesanya felébredt, meglepettséget és boldogságot érzett egyszerre. Mikor elhagyhatták a kórházat, állandó odafigyelésben, készültségben élte napjait, hogy megértse, mikor mire van szüksége az új jövevénynek. Egy nővér gyakran meglátogatta őket és segédkezett a csecsemőgondozásban. Később abban is támogatta őket, hogy a kislány megtanuljon beszélni. A családfő egy évig otthon maradt, hogy vigyázza, felügyelje szeretteit.
Nem sokkal azt követően, hogy Darinka életet adott csemetéjének, észlelte, hogy látása tovább romlott
Míg korábban esti sötétségben is gond nélkül sétált egyedül, szülés után a férje kíséri mindenhová.
Egy éves korában bölcsődébe adták gyereküket. Hat évvel később elköltözött Ljubljanából a család, a jelenlegi lakhelyükre. A szülők elegendő pénzt spóroltak össze ahhoz, hogy szépen rendbe tegyék a házat. Van egy kertjük is, melyet Darinka szívesen művel.
Lánykájuk növekszik, némi pozitív változást tapasztalnak édesanyjának viselkedésében is
Valami megváltozott a lelkében, agyában. Most kedves, és örömöt, megelégedést nyer unokájából.
A siketvak hölgy határozottan kijelenti: boldog családja körében. Habár látása folyamatosan romlik, olyan életet élnek, mint bármelyik másik família: főznek, takarítanak, tevékenykednek a kertben.
Az ő életébe különös színt visz a DLAN is
Rendszeresen meglátogatja az egyesületet Ljubljanában és részt vesz az általuk szervezett programokban. Otthonukba kevés embert engednek be, csak olyanokat, akikben megbíznak. Jól érzik itt magukat, bár arra nincs elegendő pénzük, hogy időben befizessék a villanyszámlát, modernizálják a fürdőszobát, vagy fizessenek a vízért. Látás-és hallássérülése okán részesül ugyan pénzbeli ellátásban, az nem elég minderre. Épp ezért nagyon szeretne munkát találni. Az örömmel tölti el, hogy lánya egészséges. Tud kivel szót váltani, van kiről gondoskodnia. Összegezve: elégedett emberként éli mindennapjait.
(Angol nyelvről fordította: Taskovics Adél)
