Kirándulás Magyarország leghíresebb borvidékén

társaságunk külön buszos kirándulásra indult Eger környékére.
Először Egerszalókon álltunk meg, ahol megtekintettük a barlanglakásokat.

 

 

Megtudtuk: az 1740-es évektől laktak itt magyar paraszt családok. Nagyon szegények voltak, annyi pénzük sem volt, hogy a faluban házhelyet vegyenek, ott felépítsék otthonukat. Ezért a viszonylag könnyen faragható riolittufa-kőzetbe, a hegy oldalába vájtak lyukat és ezt alakították lakhatóvá. Ablakot és ajtót készítettek, fehérre meszelték a falakat. Ez utóbbi eljárás kettős célt szolgált. Egyrészt így fertőtlenítették, másfelől pedig világosabbá is tették általa otthonukat. A pinceházak bejárati ajtaja minden esetben azún. füstös konyhába nyílik, innen oldal irányba a szobába léphetünk, melynek két ablaka az utcafrontra néz.

 

Az egyik barlanglakásból fotó készítése a másik barlanglakásba, régi falvédők a falon

 

a tehén volt a radiátor, a farka meg a ventilátor” – jegyezte meg tréfásan az idegenvezetőnk. Hozzátette: a kemencében megsült vagy megfőtt az étel, közben pedig a lakást felmelegítette és szárította, ezáltal élhetővé tette. Szabad kéménnyel rendelkezett, melynek nyílását a konyha feletti tetőrétegből faragták ki. A hőmérséklet emelésében a haszonállatok is fontos szerepet töltöttek be.
Egy helyi bácsi, aki még élt ilyen körülmények között, azt mondta: itt boldogság volt. Ráértek mindenre, ami pedig önmaguk fenntartásához kellett, rendelkezésükre állt. Csak azért dolgoztak, hogy legyen egy tányér étel az asztalon.
Egy fedél alatt 10-12 ember élt együtt, több generáció. Saját földjük nem volt, ezért napszámba jártak a férfiak, az egri érsekségnek dolgoztak. Ha a környéken nem kaptak munkát, akkor messzebbre, akár még a Dunántúlra is elmentek summáskodni. A barlanglakások fölött volt egy kis földréteg, az asszonyok ezt gondozták, konyhakertként művelték.
Érdekesség, hogy az 1960-as éveket követően akadtak önkéntes lakásfoglalók, akik beköltöztek ide, és 1998-ig itt laktak.

 

 

Belépve megnézhettük a régi tűzhelyt, rajta az egyszerű lábosokat. A szobában a szintén kőből kivájt, elsőre polcnak tűnő alkalmatosságokon régi kancsók, edények sorakoznak egy-egy zsírosbödön társaságában. (A kő padkákról később megtudtuk, hogy régen nem az edények tárolására szolgált, hanem fekhelynek használták).
A mennyezet helyenként olyan alacsony, hogy karjaimat felfelé nyújtva minden nehézség nélkül meg tudtam érinteni, még lábujjhegyre se kellett állnom. A falakon látható képek, helyiségekben megtalálható bútorok – asztal, ósdi könyvekkel teli szekrény – a falubeliek adományaiként kerültek ide. Régen a szobák üresek voltak, körbe szalmazsákok sorakoztak, ezeken aludtak az itt lakók. Még rendes asztaluk sem volt, csak valamiféle rozoga tákolmány, ami köré leültek étkezésekkor.

 

A következő lakásba belépve egy lócán ülve Róza néni fogadott bennünket

 

Egy báburól van szó, bekötött fejjel, bő ruhájában várja a kíváncsi turistákat. Ha fülébe súgjuk egy kívánságunkat, halkan, úgy, hogy senki más ne hallja, állítólag teljesíti azt. Persze a csodatételnek ára is van, erről tanúskodik az ölében tartott kosár, mely nagy mennyiségű aprópénzt tartalmaz.

 

Innen kilépve megtudtuk:

 

A lakhelyeket csákánnyal és vésővel vájták ki, csapatosan dolgoztak, egy-egy lakrész kivájása átlagosan 5-6 hónapig tartott.
A következő helyszínen, a kovácsműhelyben hatalmas súlyú kalapácsokat, csavarokat, az aratáshoz, a tehenek tisztán tartásához szükséges eszközöket, szerszámokat nézhettünk meg, de aki szerette volna, még a falra felaggatott patkókat is megérinthette. Nem véletlenül, hiszen igencsak sokféle funkciót töltött be ez a hely. Mezőgazdasági tároló és kocsma is volt egyben. A bort a hátsó részben, az istállóban tartották, tehát egyfajta gyülekező hellyé is vált, ahol beszélgettek, kártyáztak, iddogáltak a férfiak. Az asszonyok és lányok is itt találkoztak, ők pedig fontak, régies kifejezéssel élve: guzsalyoztak a petróleumlámpa fénye mellett. Stílusosan ennek közelében, az udvaron áll a régi szőlőprés, melyet szintén áttanulmányoztam ujjbegyeimmel.

 

Ezután átsétáltunk a moziterembe, melyet szintén a hegy oldalába vájtak

 

 

Itt megtekintettünk egy 13 perces filmet. Az összeállítás méltán viseli az „Időgép” címet, hiszen részletesen bemutatja a település múltját, évszázadokra, sőt, még annál is messzebbre tekintve vissza. Megemlíti például, hogy a terület a Szalók nemzetség egyik ágának a birtoka volt, a róla szóló, legrégebbi okleveles emlék 1248-ra datálható. Az 1738-ban épült, barokk stílusú templomuk figyelemre méltó tulajdonsága, hogy a torony az épülettől külön, tőle 38-40 méterre található. Bemutatták még Egerszalók gyönyörű, nagy horgásztavát, a településen termelt szőlőfajtákat, a község déli részén fakadó, 410 méteres mélységből jövő gyógyvizet, és az általa létrehozott sódombot, melyhez hasonló csak kettő van az egész világon. Az idő kerekét az értékes, nagynyomású hévíz kialakulásáig, azaz 150 millió évvel ezelőttig pörgette vissza a film. Megmutatták magukat az ez időben a tájat uraló őslények, a legkülönfélébb méretű, testfelépítésű dinoszauruszok is. A 3D szemüvegnek köszönhetően, melyet a látók viseltek a vetítés alatt, úgy érzékelhették, mintha hozzájuk közvetlen közelre, szinte karnyújtásnyira jelentek volna meg ezek a régen kihalt állatok.

 

 

A program következő részeként buszunkkal Eger felé vettük az irányt

 

Még pontosabban a Szépasszonyvölgybe, az Édeskert Étterem és Fagyizó finom ebéddel várt minket. Utána szabadon lehetett bort kóstolni a környék pincészeteiben, vagy csak komótosan sétálni a jó levegőn.

 


Ha visszagondolok erre a napra, elmotyogom magamban a mondatot, amelyet az Édeskert bejáratához írtak fel: „Ahol szimplán jó lenni, és ahová jó újra visszatérni”. Ezt azonban nem csupán a vendéglőre értem, hanem minden helyszínre, ahol megfordultunk október 11-én.
Köszönet mindenkinek, aki szervezőként vagy épp segítőként lehetővé tette, hogy feltöltődjünk, új ismeretekkel, élményekkel gazdagodjunk ezen a kedves, értékes napon.

Hamisítatlan olasz ízek, egyenesen telephelyünk konyhájából

2021. szeptember 29-én, szerdán délelőtt 10 óra környékén vidám beszélgetés hangjai töltötték meg irodaépületünket. Az egymással való találkozás örömén kívül valami különös izgatottság is vibrált a levegőben, hiszen nem mindennapi eseményre érkeztek a résztvevők. Egyesületünk tagja, Di Filippo Maurizio vállalta, hogy bemutatja az érdeklődőknek, miként tud eredeti olasz recept alapján pizzát sütni. Mielőtt azonban munkához látott volna, Királyhidi Dorottya segítségével és szemléltető magyarázataival kísérve, mindenki megnézhette speciális segédeszközeit, melyeket felhasznált itteni munkája során.

 

Az elkészült pizza kóstolása

 

Milyen akadályokba ütközhetünk látássérültként a pizzasütés során?

 

A paradicsomszósz szakszerű felvitelének speciális technikája

 

Mint megtudtuk: megoldásra váró, első problémája az volt, miként tudja rosszul látva a kinyújtott, sütésre váró tésztára szakszerűen felvinni a paradicsomos szószt. Ha a szélére is kerül belőle és úgy sül meg, akkor egy kellemetlen, keserű íz lesz tapasztalható rajta. Ennek a nehézségnek a kiküszöbölésére Dorka egy egészen különleges ötlettel állt elő. Vásárolt két virágalátétet, egy 28 – és egy 32 centiméter átmérőjűt. Ezeknek eltávolította az alját, szinte csak a szélét hagyva meg. Az így kapott kereteket a tésztára helyezve kézzel is érzékelhető az a terület – a kör közepe -, ahová aztán felkenhető a paradicsomos alap.

 

Hogyan vegyük ki a forró pizzát a sütőből?

 

A sülőben levő pizza sütőből való kivétele is balesetveszélyes lehet. Ennek a műveletnek a megkönnyítésére egy olyan nyújtófát is hozott magával Maurizió, amelynek a végéhez közel egy szöget helyezett el úgy, hogy annak a kampószerűen kiálló szárát beleakasztotta a kerek sütőformába – melyet egyébként szintén megnézhettünk -, s így máris közelebb tudta húzni magához, majd egy speciális, szintén a formára akasztható, hosszú fogantyú segítségével ki is emelhette a kész finomságot. Nyújtódeszkájának két hosszabbik oldalára gyorskötözőből egyenes csíkokat rögzített, melyek mintegy sorvezetőként segítették abban, hogy egyenesen dolgozza el a tésztát.

 

Mauríció  a sütéshez szükséges eszközökről beszél a jelenlévőknek

 

„Konyhafőnökünk” a segédeszközök bemutatása után munkához is látott

 

  1. Mindenek előtt az asztalra rakta a beszélő konyhamérleget, hogy a hozzávalókat a lehető legpontosabban tudja kimérni.

 

  • Egy nagy műanyag tálba egy kg lisztet öntött.
  • Gondosan összekészített egy nagy pohárba 2,5 dl sört
  • és ugyanennyi vizet,
  • 4 teáskanál cukrot,
  • 1 teáskanál sót,
  • valamint egy kocka élesztőnek a negyedét.

 

Az egészet egy rövid időre a mikrohullámú sütőbe tette, míg egy picit langyossá nem vált.

 

  • Egy műanyag kispohárba 10 dkg napraforgó olajat öntött

(kifejezetten ezt tanácsolja, mert az olívaolaj akadályozza, hogy jól megsüljön a tészta).

 

 

2. A műanyag tálban levő liszt közepébe egy lyukat csinált, s ebbe öntötte bele először a meglangyított félliternyi folyadékot, majd az olajat.

 

3. Utána balra irányuló, körkörös mozdulatokkal elkezdte a tál széléről a centrumban levő folyadékba dolgozni a lisztet.

 

 

Közben elárulta: onnan lehet tudni, hogy jó munkát végzett az ember, ha a gyúrás után a keze teljesen tiszta, nem ragad rá a tészta és az edény falától is szépen elválik. Annak érdekében, hogy megbizonyosodjon róla, hogy megfelelő az állaga, a tetejét egy műanyag lapáttal megvágta, középen húzott rá egy vonalat, így ott, ahol szétvált, kézzel is ellenőrizni tudta állapotát.

 

A pizzatészta gyúrásának előkészítése, gyúródeszka, és a tészta szétválasztásához szükséges műanyag lapocska látszik

 

 

4. Konyharuhával letakarta a tálban a tésztát, meleg helyre tette és egy órán át hagyta kelni.

5. Ez alatt az idő alatt felbontotta az olívaolajos paradicsom konzervet, tett bele

 

  • egy csipetnyi eredeti, olasz oregánót,
  • két csipet sót,
  • két kis kanál cukrot,
  • nagyon kicsi fehér borsot,
  • 2 evőkanál olajat,

 

ezt összekeverte.

 

6. Következő lépésként közösen lereszeltük a sajtot.

 

Megengedte, hogy mindnyájan kipróbáljuk különleges reszelőjét, mely vákuummal tapad oda arra a sima felületre, amin használni szeretnénk. Az előzőleg felszeletelt trappista egy-egy darabkáját a reszelő tetején levő nyílásba helyeztük. A jobb oldalán található egy kar, melyet az óramutató járásával megegyező irányba hajtottunk, így hoztuk működésbe a szerkezetet.


Miután mindez megvolt, megkóstoltuk Maurizio bolognai tésztáját, melyet meglepetésként előre elkészített nekünk.

 

7. Utána visszatért az ekkorra már megkelt tésztához, amelyet öt egyforma részre osztott.

8. Ezeket egyesével kinyújtotta,

9. megkente a tejfölös – vagy épp paradicsomos – alappal, és ellátta feltéttel.

10. Amíg kelt a tészta, kis fémtálakba elkészítette az ehhez szükséges alapanyagokat – sonka, gomba, kukorica, grillezett csirkemell, lilahagyma – és ezek legkülönfélébb variációival alkotta meg a kész ételeket – még vegán pizzát is mindazok számára, akik a húst nem szeretik.

 

A kimaradt tésztából egy másik igazi olasz jellegzetességet, panzerottit készített

 

Ezeket is kerek formára nyújtotta, megtöltötte sonkával, kukoricával és sok reszelt sajttal, majd félbe hajtotta őket. Egy külön erre a célra idekészített, elektromos sütőben sütötte ki.

 

Miután minden elkészült, már csak a nagyszerű ízélmények átélése és a vidám eszmecsere maradt hátra. Az alkalom végén jóllakottan, kellemes élményekkel megtelt szívvel távoztunk az irodaépületből. A nagy érdeklődésre való tekintettel, egy héttel később október 6-án egy másik csoportnak lehetett része ugyanebben a különleges lehetőségben.


Köszönet Maurizio-nak és a SVOE minden munkatársának, segítőjének, aki bármilyen módon hozzájárult e két szabadidős klub megtartásához!

Pizzát sütöttünk

A mai napon a pizza készítés nagymesterétől Maurizzio-tól (egyesületünk tagjától) tanulhattak értékes fortélyokat az érdeklődők. És persze a kóstolás sem maradhatott el. A képeken az esemény résztvevői láthatók

Augusztus 30-án kirándulás Székesfehérvárra (felhívás)

Kedves Tagok!

2021 augusztus 30-án (hétfő) 1 napos különbuszos programot tervezünk Székesfehérvárra.

A gyülekezés tervezett helye és ideje: Budapest, Nagyvárad -tér, 8:15-8:50 között
Indulás: 9:00
Visszaérkezés tervezett ideje 18:00 óra

A tervezett napi program:

  • Bory-vár megtekintése tárlatvezetéssel
  • Belvárosi séta
  • éttermi ebéd
  • a Velencei –tónál megállunk fagylaltozásra

Részvételi díj: 2000 Ft/fő

A részvétel feltételeiről

A kirándulásra való jelentkezés feltétele a részvételi díj és az éves tagdíj befizetése. Aki szeretne jönni, annak lehetősége van az egyesületben előre egyeztetett időpontban a részvételi díjat személyesen befizetni. Illetve banki utalással is rendezhetők az anyagiak. Továbbá a kirándulás napján az indulás előtt is lesz lehetőség a részvételi díj és az éves tagdíj befizetésére.

Információ az utaláshoz

Ha valaki banki utalással intézné a részvételi díj és az éves tagdíj befizetését, ezeket külön-külön kell utalni. A részvételi díjra vonatkozó 2000 Ft-nál a közlemény rovatba „részvételi díj”-at kell beírni, a tagdíj esetén pedig „éves tagdíj”szerepeljen!

Természetesen, aki már korábban befizette az idei évre vonatkozó tagdíját, annak nem kell újra fizetnie.

Segítségnyújtás a kiránduláson

Az egyesület csak korlátozott létszámban (10 fő) tud kísérőt biztosítani. (A kapacitás betelt) Természetesen saját kísérővel is lehet jönni erre a kirándulásra. Az ő részére is kell fizetni részvételi díjat. A jeltolmács igényt e-mailben, illetve telefonon kérjük jelezni!
svoe@jtsz.hu
+3620/960-7306

Jelentkezés határideje: 2021. július 31.

Jelentkezni lehet Kimlei Gábornál e-mailben és telefonon, kimlei.gabor@siketvak.hu, +3620/960-7259

A pontos napi programról és a gyülekezés helyéről és idejéről fogunk még tájékoztatást adni augusztusban.

Üdvözlettel:

Kimlei Gábor