EDbU 20 – ünnepi interjúsorozat a szervezet alapításának huszadik évfordulója alkalmából

Az Európai Siketvak Unió (EDbU) idén ünnepli alapításának huszadik évfordulóját. Ebből az alkalomból készülő interjúsorozatunkban szeretnénk bemutatni a tagállamokban élő siketvak személyek és az őket tömörítő szervezetek életét. Mindezt az egyesületek elnökeit megszólaltatva igyekszünk megtenni.

Első interjúalanyunk Peter Vanhoutte

Ő a belga Anna Timmerman Egyesület vezetője, akit a személyére irányuló kérdések után a siketvak személyekért végzett munkájáról is kérdeztünk, hazai és nemzetközi szinten egyaránt.

– Milyen iskolai végzettségekkel rendelkezik?
– Vallástudományból mesterszakon diplomáztam, fizioterápiából és a motorikus készségek fejlesztéséből pedig alapdiplomát szereztem.

– Szüksége volt speciális támogatásra vagy szolgáltatásokra az iskolában?
– Igen, egy Braille kijelzővel ellátott laptop, illetve egy írótolmács volt a segítségemre. A tananyagokat, mint például a könyveket vagy a kurzusokhoz kapcsolódó egyéb, írott szövegeket CD lemezen kaptam meg és szintén a Braille kijelzőmmel olvastam el. A vizsgáimat nem csupán az arra kijelölt időszakban tehettem le, hanem a tanév során bármikor, amint úgy éreztem: készen állok rá. A kollégiumban önkéntes diáktársak voltak segítségemre a háztartási munkában.

– Hogyan tölti a szabadidejét?
– Szeretek úszni, sétálni az erdőben vagy a tengerparton. Szívesen kerékpározom és lelkesedem minden olyan zenéért, aminek jól érzékelhető ritmusa van, például a diszkó. Kedves elfoglaltságom még a tánc, az olvasás, a főzés és a bulizás.

– Milyen különleges segítséget vesz igénybe az idegen nyelvek tanulásához?
– Ehhez elengedhetetlen, hogy legyen egy írótolmácsom, valamint az anyagoknak – könyvnek, feladatoknak, szövegeknek – rendelkezésemre kell, hogy álljanak digitális formában a számítógépemen. Így tudom elolvasni, kitölteni őket. A kiejtést pedig úgy tanulom meg, hogy fonetikusan is leírom a szavakat.

– Most beszéljünk egy kicsit a belga siketvakokat tömörítő egyesületről! Mikor jött létre a szervezet?
– Az Anna Timmerman Egyesületet siketvak gyermekek szülei és néhány szakember hozta létre 1983-ban. Jelenleg mind a közgyűlés, mind a vezetőség tagságának több, mint a fele egyidejű látás-és hallássérüléssel érintett személy.
Az egyesület fő célja, hogy válaszoljon a siketvak gyerekek és felnőttek speciális szükségleteire. Olyan személyeket is magába foglal, akik közvetetten érintettek – családtagok, önkéntesek, tolmácsok, valamint az ellátásban (iskolákban, intézményekben, stb.) dolgozó szakemberek. Jelenleg nincs strukturális finanszírozásunk, forrásaink.
Közgyűlésünk 18 főből áll, közülük 11 siketvak, egy pedig családtag, aki a kétszeres érzékszervi sérüléssel érintett hozzátartozóját képviseli.

– Mik az egyesület főbb tevékenységi körei?

• Információk terjesztése a weblapon, elektronikus magazinon (e-zine), illetve e-mailen keresztül; Mindenki számára, akik többet szeretnének tudni a siketvakságról és az egyesületünk munkájáról is tájékozódnának.
• Kommunikációs tréningek szervezése, előadások tartása a siketvaksággal kapcsolatban;
• Az érintettek érdekeinek védelme, támogatás nyújtása;
• Együttműködés a siketekért és a vakokért tevékenykedő egyesületekkel, a Helen Keller Klubbal, mely havi egy alkalommal rekreációs foglalkozást szervez.

– Ki volt Anna Timmerman, aki után az egyesület a nevét kapta?
– A XIX. század első felében élt Belgiumban, Bruges-ben. A Siketek és Vakok Királyi Intézetének lakója volt, ám nem ez a legfontosabb tudnivaló vele kapcsolatban. Ami igazán különlegessé teszi ezt a hölgyet, hogy ő volt az első olyan siketvak személy Nyugat-Európában, aki a speciális szükségleteire szabott oktatásban részesült. E történelmi jelentőségű tény emlékének megőrzéséért döntöttünk úgy, hogy róla nevezzük el az egyesületet.

– Mi az a legnagyobb változás, ami az egyesület megalapítása óta állt be a belga siketvak személyek életében?
– Ennek kapcsán több dolgot is fel tudok sorolni.

• Van egy tanácsadó testület, mely a siketvak személyeket és családtagjaikat is támogatja otthon vagy a munkahelyükön.
• Egy rehabilitációs program, melyet a Genti Egyetemi Kórház Rehabilitációs részlege ajánl fel látássérülteknek.
• Egy foglalkoztató otthon a többszörösen sérült siket emberek számára. Ez egy olyan egység, ahol azokat a siketvak felnőtteket fogadják be, akik nem tudnának önállóan élni.
• A siketvak személyek évente 220 órás tolmácsolást kapnak. Ez hatalmas segítséget jelent találkozókhoz, banki-vagy épp biztosítással kapcsolatos ügyintézéshez, orvoshoz menetelhez stb.
• Sok siketvak jut személyi segítőkhöz kapcsolódó költségvetéshez annak érdekében, hogy önmaguknak szervezhessék meg a támogatást, a szolgáltatásokat, amelyekre szükségük van. Ezek a mindennapos tevékenységekre irányulnak, mint például bevásárlás, főzés, szabadidős tevékenységek, posta, bank, vagy épp a számítógépen végzett munka.

– Mikor kezdődött az Ön munkája az egyesületen belül?
– Az egész 1989-ben vette kezdetét, amikor felkértek, hogy képviseljem én az Anna Timmerman Egyesületet a Helen Keller Világkonferencián, melynek Stockholm adott otthont. 21 éves voltam ekkor.

– Mi a legjelentősebb eredmény, a legnagyobb dolog, amit az egyesület elnökeként ért el?

• Egy kommunikációs képzési csomag kidolgozása, a hozzá kapcsolódó CD lemezzel és könyvvel, mely az elsajátításra szánt anyagot tartalmazza. Ezzel egyaránt meg kívántuk szólítani a szakembereket, a siketvak személyeket, családtagokat, tolmácsokat, önkénteseket, barátokat. Röviden mindenkit, aki ebben a témában érdekelt lehet.
• Összeállítottunk egy másik csomagot is, “Tapasztald meg a siketvakságot” névvel. Ezzel a középiskolai diákokat és a szakembereket céloztuk meg. Adva volt számukra a lehetőség, hogy egy rövid időre megtapasztalhassák, átérezhessék, milyen egyidejű látás-és hallássérüléssel élni. Ez egy érzékenyítő program, egy csendes és sötét helyiségben.
• Örömmel tölt el az is, hogy az elnökségem ideje alatt nőtt az évenként megigényelhető tolmácsolási óraszám. Amikor a tisztségembe léptem, ez évi 36 óra volt csupán, most pedig 220 óránál tartunk.

– Mi jelenti a munkájában a legnagyobb kihívást?

• A fiatal siketvak személyek hiánya, akik átvennék, folytatnák az általam megkezdett munkát.
• Nincs pénzbeli támogatás, mindent önkéntesek csinálnak.
• Sok kezdeményezés van, mely a siketvakokért jött létre és mindegyik másik egyesülethez tartozik. Az együttműködés komoly kihívást jelent.

– Honnan várhat segítséget a nehéz helyzetek megoldásához?

• A mindennapi életemben felmerülő, legnehezebb helyzetekben a személyi segítőmre bízom magam.
• A Rehabilitációs Egység kommunikációs, és a mobilitással kapcsolatos tréningeket is kínál. Segítenek az informatika tanulásában, mindennapos tevékenységek – például főzés – elsajátításában. Ezeken túlmenően pszichológiai jellegű támogatással is szolgálnak. Segítenek megbirkózni a siketvaksággal, az érintett életében fontos személyekkel szoros együttműködésben.
• A szociális munkások a technikai segédeszközökkel kapcsolatban nyújtanak támogatást. Információk adása, pénzvisszatérítés, vagy épp a megvásárláshoz szükséges anyagi támogatás megigénylése. Ráadásul más, társadalmi élettel kapcsolatos előnyök elérésében is lehet rájuk számítani.

– Milyen módon jutnak hozzá a belga siketvak személyek ahhoz a támogatáshoz, amelyre a mindennapi életben szükségük van (kommunikáció, közlekedés, szociális kapcsolatok stb.)?
– A Vakok Rehabilitációs Központjának van néhány speciális szolgáltatása a siketvakok számára. Gondolok itt például a kommunikációs tréningre, közlekedéssel kapcsolatos oktatásra, Braille tanulására, vagy éppen az arra irányuló képzésre, hogy miként kell használni a számítógépet vagy az okostelefont. Főzést is oktatnak. A szociális munkások otthonaikban látogatják meg az érintetteket, vagy telefonon tájékoztatják őket arról, hogy milyen lehetőségeket vehetnek igénybe. Amikor az adott személy eldönti, melyik típusú támogatásban részesülne a legszívesebben, a szociális munkás igyekszik felvenni a kapcsolatot az adott szolgáltatóval.

– Miként segíti az Önök egyesülete a siketvak gyermekeket abban, hogy hozzáférésük lehessen a kommunikációhoz és az oktatáshoz?
– Ha a siketvak gyerekek “átlagos”, tehát integrált, iskolába mennek, specializált jelnyelvi tolmács van mellettük minden tanórán. A veleszületetten siketvak gyerekek számára van egy iskolánk Brugesben, rájuk szabott oktatási programmal. A siketek iskoláiban különleges odafigyelésben és támogatásban részesülnek az Usher-szindrómás tanulók.

– Milyen eszközökkel, szolgáltatásokkal tudják segíteni az egyesület tagságát az önálló életvitelben?

• Van például fluoreszkáló kabátunk a siketség és a vakság szimbólumaival, hogy növelje láthatóságunkat a forgalomban. Ennek köszönhetően az érintettek biztonságosabban tudnak közlekedni.
• A kormány olyan eszközökre ad támogatást, mint a nagyító képernyők és szoftverek, Braille kijelzők, hallókészülékek, cochleáris implantátumok, egyéb segédeszközök.
• A találkozókon, szociális élettel kapcsolatos rendezvényeken jelnyelvi tolmácsok segítenek minket, hogy egyenlő eséllyel férhessünk hozzá az információkhoz, a kommunikációhoz. Ha kell, előadásokon, utazások alkalmával is a segítségünkre vannak.
• A személyi segítőkre számíthatunk a főzésben, bevásárlásban, postára vagy bankba történő látogatáskor, ha kórházba vagy idősek otthonába megyünk. Velünk vannak a szabadidős tevékenységek végzésénél, sétáláskor, kerékpározáskor, háztartási munka elvégzése közben stb.
• Vannak olyan szolgáltatók, amelyek önkéntes segítőt rendelnek ki mellénk, ha uszodába megyünk, vagy épp megbeszélésekre.

– Most térjünk át néhány kérdés erejéig a nemzetközi tevékenységére! Hogyan kezdte el a munkáját az Európai Siketvak Unióban?
– Az EDbU 2003-as megalapításánál már jelen voltam Dániában. Vezetőségi tagként viszont csak 2013-ban kezdtem el tevékenykedni a szervezetben.

– Mik a napi feladatai az EDbU-n belül?
– 2017 óta az EDbU úgy van bejegyezve Belgiumban, mint egy nemzetközi, nonprofit szervezet. Én a belga jogi rendszerhez kapcsolódó adminisztrációért felelek (alapszabály, pénzügyi beszámolók, adók, stb). A legutóbbi vezetőségi ülésen én lettem az EDbU adománygyűjtésének felelőse.

– Milyen szerepet/szerepeket töltött be az Európai Siketvak Unióban annak megalapítása óta?
– Vezetőségi tagságom első éveiben találkozókat (vezetőségi üléseket) szerveztem Belgiumban.

– Mi az EDbU legfontosabb célkitűzése, elvégzendő feladata?

• 2018-ban Brüsszelben, az Európai Parlamentben jártunk. Itt bemutattunk egy állásfoglalást a siketvakok jelnyelvi tolmácsairól, valamint a kommunikációhoz és az információkhoz való joguk állásáról Európában. Bízom benne, hogy az állásfoglalást a közeljövőben elfogadja az EP.
• Remélem azt is, hogy a piros-fehér botot mielőbb sikerül elfogadtatni a siketvakok hivatalos jelképeként, az összes európai országban.
• Szeretném az Európai Parkolókártyával kapcsolatos jogok harmonizálását az EU teljes területén, a siketvak személyek bevonásával.
• Jelentős lépés lenne egy Európai Referencia Központ megnyitása, hogy minden hasznos információt, jó praktikát megoszthassunk egymással, szintén az egész kontinenst felölelő módon. Itt csupa olyan dologra gondolok, ami inspiráló és hasznos lehet az EDbU minden tagja számára.
• Végül, de nem utolsósorban szorgalmaznám az Európai Fogyatékossági Kártya széleskörű elterjesztését a siketvak személyek bevonásával.Ez könnyű hozzáférést biztosítana számunkra is a sporthoz, a kulturális eseményekhez, de a külföldre történő utazást, ottani tartózkodást is egyszerűbbé tenné.

(Az interjút készítette, angol nyelvről fordította: Taskovics Adél)