2022. július 2-án, szombaton tartottuk a Siketvakok Világnapját. A program délelőtt 10 órakor kezdődött, a Stefánia Palota galéria épületében. Itt a Bakonyi Csillagászati Egyesület „Tapintható univerzum” című tárlatát néztük meg. Mivel nagy volt az érdeklődés – SVOE tagok és kísérőik negyvenen, valamint 15 munkatárs és önkéntes segítő – a társaság kétfelé osztódott.
Míg az első csapat a Naprendszerünk makettjeivel ismerkedett, mi, többiek egy másik épületszárnyban asztalok köré telepedtünk. Nagyjából 60 percünk volt együtt időzni, beszélgetni. 11 óra körül történt meg a váltás. Akik már látták a kiállítást, és a délutáni ünnepségre nem szerettek volna jönni, elindultak haza; a második turnus pedig birtokba vehette az univerzum csodáit.
A Bakonyi Csillagászati Egyesület mind az öt jelenlévő tagja magára vállalta a tárlatvezető szerepét, így mindnyájan eldönthettük, ki mögé szeretnénk felsorakozni. Én Ivanics-Rieger Klaudia csoportjához csatlakoztam. A kiállítás interaktív, minden elemén felirat hirdeti – Braille-és sík írásban is -, mit is ábrázol. QR-kód beolvasására alkalmas okostelefonunk segítségével az összesről meghallgathatunk egy-egy rövid ismertetőt, ám szakvezetéssel végigmenni rajtuk érzésem szerint még több információt, teljesebb élményt ad.
Földünket és a közvetlen közelében levő 8 bolygót, azok holdjait gömbökkel – illetve formától függően térbeli modellekkel – mutatják be. Ezeket közvetlenül az internetről lementett fotók – például: űrszondák képei – alapján, 3D nyomtatóval készítették, így tökéletesen látható és tapintás útján is érzékelhető rajtuk a kráterek, hegyvonulatok, kontinensek közti repedések, stb.
A felszínt formáló, vagy épp a bolygók aktivitásával kapcsolatos jelenségeket (mint például egy világűrből érkezett kő, azaz meteorit vájta kráter képződését, vulkán-vagy napkitörést, egy hurrikán örvénylését) síkban, négyzet alakú lapokra, ún. „csempékre” nyomtatták.
Klaudiától további érdekes dolgokat is tanulhattunk, melyet szemléletes szófordulatokkal tett még emlékezetesebbé
Megtudtuk például, hogy a Nap halmazállapotát tekintve se nem folyékony, se nem gáz, valahol a kettő között van.Ha meg tudnánk fogni, valószínűleg olyannak érzékelnénk, mint a fortyogó levest.
Korábban még soha nem gondolkodtam el azon, vajon miért „vörös bolygó” a Mars beceneve
Most megtudtam. Van egy kőzetes-vasas magja. Míg a Földé folyékony – ezt nagyszerűen jelzi a vulkánok kitörésekor felszínre törő láva -, a Mars vasmagja megszilárdult. Ez azzal magyarázható, hogy kisméretű bolygó, pici maggal, ami hamar áthűlt. Ez épp olyan, mint amikor forró vizet szeretnénk lehűteni. Nem mindegy, hogy egy fazékkal veszünk belőle vagy csak egy kanállal – utóbbinak nyilván gyorsabban lecsökken a hőmérséklete. A megszilárdult magtól aztán a bolygó tulajdonképpen meghalt, elrozsdásodott, innen a vöröses szín.
A Mars és a Jupiter között egy ún. aszteroida-övezet található – mesélte tárlatvezetőnk
Ez egy hatalmas gyűrű, mely a Nap körül kering és rengeteg, különböző méretű égitest található benne. Ezek többsége kőből van, de vasas és „keverék” példányokat is találhatunk köztük. A Jupiternek hatalmas a gravitációs tere, ami ezeket az aszteroidákat pályájukon tartja, úgy felügyeli őket, mint ahogyan egy puli a nyájat. Ha ez nem lenne, a folyamatosan becsapódó égitestek miatt kihalna az élet – illetve létre se tudna jönni – a Földön.
12 óra magasságában fájó szívvel ugyan, de eljöttünk a Stefánia Palotából – a „Tapintható Univerzum” összes modelljét nem tudtuk egytől egyig kézbe venni, de így is sok hasznos információval gazdagabban távozhattunk.
Innen egyesületünk telephelyére mentünk, ahol bőséges választékú szendvicsebédben lehetett részünk.
Utána Királyhidi Dorottya főtitkár köszöntő beszéde következett. Azon túl, hogy ismertette a nap további programját, kedves szavakkal fordult a megjelentek felé. Úgy fogalmazott: a rendezvényre készülve sok, egymástól nagyon eltérő igényt kellett figyelembe vennie a menü összeállításánál, például: ki az, aki laktózérzékeny vagy épp cukorbeteg, stb. Épp olyan volt ez, mint amikor egy családi rendezvényt készít elő az ember. Ráadásul itt is mindnyájan ismerjük egymást, van, akivel többet beszélünk, mással kevesebbet, mint ahogyan az a rokonságban is lenni szokott. Kérte, ugyanez a családias légkör legyen az uralkodó az egész délután folyamán, érezzük azt: jó együtt lenni.
Az ünnepség finom tortával folytatódott – mely nem csupán a világnapnak szólt, de azokat a tagokat is köszöntöttük vele, akiknek a közeljövőben lesz a születésnapjuk. Mikor ez megvolt, mindnyájan kaptunk fejenként 3 tombolajegyet. A sorsolást már egy-egy ízletes kávé vagy üdítő mellett követhettük figyelemmel.
Amikor minden nyeremény gazdára talált, kétféle elfoglaltság közül lehetett választani. Akinek táncos mulatsághoz volt kedve, maradhatott az emeleti nagy, közösségi teremben, ahol Csák Attila munkatársunk szolgáltatta a zenét. A földszinten, az elemi rehabilitációs szobában Királyhidi Dorka beszélgetést moderált. Ennek témája az egyesület működése volt, és minden résztvevő elmondhatta észrevételeit, javaslatait. Ez utóbbiakat nem csupán a jövőbeni programok, kirándulások kapcsán lehetett megtenni, de arról is szólt, hogy ki mitől érezné még jobban magát az egyesületben.
Mozgalmas, jó hangulatú nap volt új élményekkel, közös kacagással. Szívből jövő köszönet a SVOE munkatársainak, a Bakonyi Csillagászati Egyesület tagjainak és mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy méltó módon ünnepelhessük meg a Siketvakok Világnapját!
(A cikket írta: Taskovics Adél)
