”Keresni kell a lehetőségeket, és sose szabad kifogást, mentséget felhozni” – betekintés Nagy Marcell életébe

Nagy Marcell

Nagy Marcell

Az alábbiakban a Hírmondó 2022. szeptemberi számában megjelent beszélgetésből idézünk, s ha kíváncsi további részletekre tagtársunk életéből, a “Tovább olvasom” gombra kattintva elérhető a teljes szöveg. Az interjút Taskovics Adél kollégánk készítette.

“… nem a programkódok megírása a legfontosabb számomra, hanem egy olyan szemlélet felvétele, ami jó készséget ad arra, hogy bármilyen szituációra legyünk képesek megfelelő megoldást készíteni.”

– Mióta élsz látás/hallássérüléssel?
– A látássérülésem születésemmel együtt jött, azóta nem volt számottevő változás. Fő jellemzője, hogy a szövegeket, tárgyak részleteit csak jóval közelebbről, vagy nagyobb méretben vagyok képes elolvasni, mint mások. Éles fényben nagymértékben hunyorgok, a függőleges vonalakat is kevésbé ismerem fel a vízszinteseknél, és a jobb szemem gyengébb. Ezeken túl a látásommal minden más nagyjából átlagos (homályosság, csökkentett térlátás, színváltozás stb. nincs).

A hallásproblémám 2005-ben kezdődött, először egyik, majd másik oldalon, néhány év alatt folyamatosan csökkent, végül már a hallókészülék se volt elegendő. 2016 körül volt egy cochleáris implantátum műtétem, ami félsiker volt, elsősorban az utcai zajokat reprodukálta jól, az emberi beszédet nem tette jól értelmezhetővé, bizonyos hangtípusokat nem fedett le. A kiadott elektromos impulzusok áthatottak az arcidegpályákra is, így magas zaj esetén rángatózott a bal arcom, amit egy új, korrigáló műtéttel se tudtak megváltoztatni. Mindezek miatt jelenleg nem használom az implantátumot – a konstans zaj hamar kifárasztott és idegesített.

– Milyen módon kerültél kapcsolatba az egyesülettel?
– Az egyetemi évnyitó eseményeken beszélgettem az oktatási vezetőkkel, hogy miként tudnék teljes értékkel megfelelni a tanulmányi követelményeknek. Korábban nem tanultam jelnyelvet, odahaza és általános iskolában is noteszbe, papírlapokra írva kommunikáltam. Az oktatási dékánhelyettes említette, hogy az egyetem jelnyelvi tolmácsolást is tud szervezni a tanórákra. Elsőnek a SINOSZ-t kerestem fel a jelnyelvi képzésükkel kapcsolatban, mivel itt szájról, vagy tábláról olvasni nem tudtam volna, átirányítottak a SVOE-hez, ahol megfelelő információkat, és segítséget kaptam az egyetemi tanulmányaimhoz is.

– Mióta vagy a SVOE tagja?
– Az egyesületnek rögtön rendes tagja lettem, miután megismerkedtünk és elkezdtük a foglalkozásokat 2015-ben. Pár évig rendszeresen jártam még az astoriai egyesületi telephelyre is. A vezetőségbe 2019-ben választottak be, az új helyre is ekkor költözött át az egyesület, ott viszont még keveset bukkantam fel, mivel távoli, online üléseket tartottunk.

– Melyik felsőoktatási intézményben és milyen végzettséget szereztél?
– A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen folytattam tanulmányaimat a mérnökinformatikus alap-, majd mesterszakon 2015-től 2022-ig. Mindkét diplomám kitüntetéses lett, ami ezen a képzésen ritka. A szakot, bár alapvetően az informatikára fókuszál, elsősorban mérnöki képzésnek tartom, így nem a programkódok megírása a legfontosabb számomra, hanem egy olyan szemlélet felvétele, ami jó készséget ad arra, hogy bármilyen szituációra legyünk képesek megfelelő megoldást készíteni.

Úgy gondolom, a képzés sokat hatott a személyiségemre, a személyiségem viszont nagyban befolyásolta a képzésen való sikerességemet

Mivel a látássérülésem veleszületett, számomra mindig is természetes volt, hogy meg kell keresni azt a lehetőséget, ami nekem megfelelően biztosítja a haladást. Általános iskolában pl. volt, hogy ki kellett mennem a tábla elé, hogy onnan lássam a táblára írtakat. A családunkban természetes, hogy keresni kell a lehetőségeket, sose szabad kifogást, mentséget felhozni. Örülök, hogy a mai társadalmi normák és a környezetem elfogadó és segítőkész. Az egyetemen így tudtam megtalálni azokat a forrásokat, amikből magamba szippanthatom a szükséges tudást. Ez a szemléletmód nagy önállóságot és magabiztosságot adott nekem.

– Milyen speciális segítségre volt szükséged a tanulmányaid során?
– Az informatikus képzés egyik előnye az volt, hogy ezen a területen alapból is nagyon sok digitális anyag érhető el – más szakterületeken ez nem így alakul, ott több segítségre lehet szükség. Azoknál a tárgyaimnál, ahol nem volt elegendő az elérhető oktatási segédanyag vagy szakkönyv, ott különféle segítségeket vettem igénybe. Néha hallgatótársaim készítettek az órákon jegyzeteket, amiket átküldtek nekem, volt, ahol különórán közösen tanultunk tanárokkal vagy más hallgatókkal, illetve előadásokat írótolmácsok közreműködésével követtem. A számonkéréseknél kaptam nagyított feladatlapokat és többletidőt – meglehetősen nehéz A/3-as lapot tologatni–, a számítógépes gyakorlatoknál átállítottam a képernyő felbontását, az interneten kerestem leírásokat, sokszor egyedül végeztem el a feladatokat az előírt tantermi órák helyett.

– Hogyan vizsgáztál?
– A számonkérések többsége írásbeli volt, ezeket hasonlóan teljesítettem, mint minden más hallgató. Talán csak 5 szóbeli vizsga volt a tanulmányaim ideje alatt – én személy szerint ezt sajnálom, mert szóban derül ki igazán, ki tud mélyreható gondolatokkal válaszolni. Egyes tanárokat jól ismertem, ők maguk írták le a kérdéseket, máskor írótolmácsoktól kértem közreműködést. Az írásbeli kérdésekre szóban válaszoltam.

– Hol dolgozol?
– A Tresorit Kft.-nél vagyok adatmérnök. Ez azt jelenti, hogy a rengeteg (terabájt nagyságú, milliárd darabszámú) nyers adatból összesített, ember által könnyen értelmezhető kimutatásokat készítünk, lehetőleg minél gyorsabban, kevesebb erőforrás-ráfordítással, gyorsan változó környezetben. Sok rendszerrel dolgozunk, amik között bonyolult kapcsolatok vannak, tehát nem kis kihívást jelent a munkaköröm. Nagyon szeretem a munkahelyem, a kollégákkal jó csapatot alkotunk a napi teendőkön túl is.

– Milyen szerep jutott az egyetemnek abban, hogy bekerülhess erre a munkahelyre?
– Az alapszak részeként kellett szakmai gyakorlatot végezni egy vállalatnál. A tanszékünk honlapján volt meghirdetve a Tresorit gyakornoki pozíciója, ezt jó lehetőségnek találtam, jelentkeztem rá. A Tresorit alapítói és sok munkatársa szintén a BME mérnökinfó szakon végzett, ami kölcsönösen előnyös volt a felvételnél. Miután az alapszaki gyakorlatot elvégeztem, később a mesterszakhoz is kellett ugyanilyen.

– A jövőre nézve milyen (szakmai jellegű) terveid vannak?
– Az informatikát szerintem sose fogom elhagyni. Jó ideig még maradnék jelenlegi állásomnál, sok teendő, rendezni való akad itt. Szívesen vennék részt később kutatási projektekben, vagy azok támogatásában, az új módszerek felfedezése, kikísérletezése ugyanis leköt, buzgón próbálkozom. A jövőben szeretnék több időt fordítani a SVOE vezetőségi tagi pozíciómra, segíteni, ahol lehetséges. Erre Budapestre költözésem, és tanulmányaim lezárása után több kapacitásom lesz.

– Mivel töltöd a szabadidődet?
– Egyetemi éveim alatt kevés lehetőség maradt, és leginkább a filmezést választottam. Rengeteg filmet néztem már meg (feliratozva), ha jó a történet, akkor nagyon bele tudom élni magam. Otthon szoktam testsúlyos edzést végezni, jó kontrollt ad. Már régóta szeretnék főzni tanulni, de ebben még sajnos lustálkodom. Sokat szoktam beszélgetni másokkal, általában online chatszobákban, de amikor alkalom és résztvevő adódik rá, összeáll egy társaság beszélgetni-bulizni.

Régebben sok dolgot készítettem kézzel, igen kreatív voltam. Anyukám nép- és képzőművészettel foglalkozik, így nekem is nagyon jó kézügyességem és fantáziám volt már gyerekkoromban is. Ehhez szeretnék újra visszatérni most, az egyetemi évek után, alkotni jó!