A siketvakság fogalma nehezen határozható meg, hiszen egy nagyon speciális állapottal állunk szemben, melyről a mai napig keveset tudunk. A siketvaksággal élők rendkívül heterogén csoportot alkotnak. Napjainkban sajnos még a gyógypedagógiai köztudatban is gyakran a teljes vakság és siketség állapotát társítják a fogalomhoz.
Siketvaknak azokat a személyeket nevezzük, akiknek látás- és hallássérülése egyidejűleg fennáll, és ezért csak speciális módszerekkel lehet velük felvenni a kapcsolatot, a kommunikációt kialakítani, fenntartani. A siketvak kifejezés nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki teljesen siket és teljesen vak, hanem ide soroljuk azokat is, akiknek ugyan van látás- vagy hallásmaradványa, de támogatásuk, fejlesztésük és kommunikációjuk csak a két sérülés együttes jelenlétének figyelembevételével képzelhető el.
A siketvakság csoportjai:
Az érzékszerveket érintő sérülés szempontjából:
– teljesen vak és teljesen siket
– teljesen vak és különböző mértékben nagyothalló
– teljesen siket és gyengénlátó
– különböző mértékben nagyothalló és gyengénlátó
Az állapot a keletkezés szempontjából lehet:
– veleszületett siketség és vakság
– veleszületett, különböző mértékű nagyothallás, később keletkezett látássérüléssel
– veleszületett látássérülés különböző mértékű nagyothallással
– a látás és hallás bármilyen mértékű sérülése egyszerre keletkezett, az életút valamely pontján
A siketvak állapotnak két típusát különböztetjük meg: veleszületett siketvak állapot, és szerzett siketvak állapot.
