Az alábbiakban Taskovics Adél kollégánk írásos élménybeszámolóját olvashatja, mely megjelent a Hírmondó 2022. októberi számában egy hosszabb cikk részeként is.
2022. szeptember 21-én, szerdán délután találkoztunk a sziget Margit-híd felöli bejáratánál. Mivel már régen volt módunk személyesen szót váltani egymással, amíg vártuk a csapat folyamatosan szállingózó tagjait, itt is, ott is vidám beszélgetések bontakoztak ki. Amikor már teljes volt a létszám, beléptünk a szigetre, ahol kellemes őszi idő és a szökőkút zenéje fogadott minket.
Rövid sétát követően egy nagy zöld területen, tisztáson álltunk meg
Nagy kört alkottunk, megfogva egymás kezét. Molnárné Katona Eszter, egyesületünk munkatársa kezdte a bemutatkozó kört. Elmondta a nevét, majd megszorította a tőle balra álló személy kezét, jelezve, hogy most ő következik. Így adtuk tovább egymásnak a szót, míg végül mindenki sorra került. Ebből kiderült, hogy 18 egyesületi tag és 8 segítő vett részt a programon. Közülük egy önkéntes (egyetemi hallgató), heten pedig a SVOE dolgozói. Ezután Eszter a másik irányba indította el a kört és akinek volt üzenete, jókívánsága a többiek számára, elmondhatta.
Rengeteg pozitív mondat hangzott el
Volt, aki sok vidámságot, látnivalót kívánt a társaságnak, vagy éppen csodálatos időt. Miután ez megtörtént, folytattuk sétánkat a jó levegőn, az enyhe szélben susogó fák lombkoronái alatt. Különféle vendéglők, sportlétesítmények mellett haladtunk el, és még a Fénykert is útba esett. Elérkeztünk végül a vadaskerthez, ahol különféle állatokat nézhettünk meg.
Elidőztünk a réti sasok kifutója előtt, különböző fajtájú ludakat, récéket is láttunk
Közelünkbe jöttek a fehér gólyák, megfigyelhettük a házi nyulat táplálkozás közben. A pónik birodalma előtt felirat figyelmeztetett: óvatosnak kell lenni velük, mert haraphatnak. Megleshettük az őzre hasonlító, dám nevű vadakat. A külön erre a célra kihelyezett modellek, szemléltető eszközök megérintésével tapasztalatot szerezhettünk arról, milyen a parlagi sas tojása, az erősen ívelt, kampós csőre, lába – melyen három ujj előre, egy hátra irányul. Elmentünk a pávák mellett is, nagyon szerettem volna hallani a hangjukat, de sajnos nem hallatták azt. Ezt követően egy rövid időre letelepedtünk az állatkert területén kihelyezett padokra.
Itt volt módom beszélgetni Violával, aki önkéntes segítőként érkezett közénk
Megtudtam róla, hogy látás-és halláspedagógia szakos egyetemi hallgató: másodéves az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán. Mivel nagyon szereti az állatokat, fontos mérföldkő volt az életében, amikor először hallott a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskoláról. Ennek köszönhetően ásta bele magát mélyebben abba, hogy milyen a látássérült emberek élete. Bizton állítja: a későbbiekben szeretne vakvezető kutyákkal foglalkozni. Gyorsétteremben is dolgozott, ahol megjelent egy hallássérült vendég, aki bár egyből elővette a telefonját és beleírta, hogy mit szeretne, Violát mégis zavarta, hogy nem tudott vele gördülékenyen kommunikálni. Hallássérültek iránti érdeklődése pedig ebből az élményéből fakadt. Kérdésemre, hogy tanult-e már jelnyelvet, elmondta: most kellett szakosodnia az egyetemen. Ennek keretében lesz egy „Jelnyelvi alapok” nevű tantárgya is, melynek indulását beszélgetésünkkor izgatottan várta. Épp ilyen érdeklődéssel nézett a Braille írás elsajátítása elé is.
Egyesületünk tagjai és munkatársai körében most tartózkodott először
Eleinte kicsit félt attól, hogy neki kell vezetnie egy látás-és hallássérült személyt, aki teljesen rábízza majd magát, ám rövid idő alatt egymásra hangolódtak. Megkérdeztem tőle azt is, bár tudom, hogy ez még távlati dolog, hogy mit szeretne dolgozni az iskola elvégzése után. Abban biztos, hogy szeretne gyerekekkel foglalkozni – azt, hogy hallás-vagy látássérültekkel-e, még nem döntötte el -, a másik konkrét terve pedig a vakvezető kutyákkal való munka. A Kis Állatkertből egy nagy térre értünk, virágokkal, bokrokkal tele. Itt még arra is nyílt lehetőségem, hogy a vad bazsalikomot megszagolhassam.
Szemlélődés közben kiderült, hogy a körülöttünk elterülő természeti környezet szomorú eseménynek állít emléket
Hatalmas, ovális alakú ágyásban pompázó virágokat körös-körben különböző méretű fehér kövek szegélyezik kb. 60 cm széles sávban, melyek mindegyike egy-egy olyan személynek állít emléket, aki a koronavírus miatt veszítette életét. Valamennyi kövön egy-egy sorszám és a hozzá tartozó életkor, ami jelezte, hogy hány évet élt az adott áldozat. Innen sétáltunk tovább az öreg fák között, majd egy tisztáson megálltunk csoportképeket készíteni.
A délután utolsó 30 percét a zenélő szökőkútnál töltöttük, amelynek zeneszámai a gyerekkorba repítettek vissza minket: 16 órakor ugyanis mesék, rajzfilmek zenéitől volt hangos a környék. A dalok hangulata és a víz hol magasba szökellő, hol elcsendesedő játéka méltó zárása volt a kirándulásnak.
