Jonathan Elebjörk Wahlström, az EDF Ifjúsági Bizottságának társelnöke a 2026-os Nemzetközi Ifjúsági Napra, augusztus 12-re, és az EDF „Disability Voice on Youth” (Fogyatékossággal Élő Fiatalok Hangja) című kiadványába írta az alábbi sorokat.
Úgy tűnik, a közösségi média a fiatalság állandó ellensége. Az Európai Unióban (EU) egyik ország a másik után jelentette be mostanában, hogy megtiltja a gyermekek jelenlétét a közösségi médiában. Bizonyos szempontból ez természetes.
Ez egy új színtér. Olyan módon mozog és változik, amit egy felnőtt embernek is nehéz követnie, beleértve engem is, még akkor is, ha bizonyos szempontból fiatalnak tekintenek. És olykor a gyűlölet, az internetes zaklatás és a kockázatok tengerének tűnik. De: mint olyan ember, aki úgy nőtt fel, hogy egyike volt a folyamatosan online lévő fiataloknak, a következőre kérlek titeket. Ne feledjétek, hogy a gyerekekkel minden rendben lesz!
Mivel nagyothalló fiatalokkal dolgozom, újra és újra ugyanazzal a mintával találkozom a tagjaink körében
A fogyatékosságuk miatt elszigeteltnek érezték magukat. Megtanulták eltitkolni a hallásproblémájukat, hogy egészségesnek tűnjenek. Ám ez nem volt elég ahhoz, hogy valóban befogadják őket. És amikor rátaláltak arra a közösségre, amelyet a Nagyothalló Fiatalok Svéd Szövetsége kínál, (gyakran a közösségi médián keresztül), az felnyitotta a szemüket. Rájöttek, hogy a rejtőzködésen kívül létezik más út is. Hogy van lehetőség olyan közösségeket találni, ahol a másságuk jelenti a normát. Ahol egy kicsit fellélegezhetnek, és ők lehetnek a „normális” emberek a teremben. Ez közösséget teremt. Olyat, amihez a közösségi médián keresztül találnak utat.
Ugyanakkor a tudás is olyasvalami, amit szerintem alul értékelünk a közösségi médiával kapcsolatban
Tanulni egymás hibáiból, ötletes elképzeléseiből és kreatív megoldásaiból. Ezek a közös alkotás terei, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy új dolgokat fedezzünk fel, és megismerjük a minket körülvevő világot. Különösen igaz ez az olyan gyerekekre, mint amilyen én is voltam. Akik vidéken élnek, ahol a szabadidő eltöltésének vagy a tanulásnak a lehetőségei korlátozottak lehetnek. Új távlatok nyílnak meg előttünk, amikor találkozunk más emberekkel, és tanulunk tőlük. Ez az internet világára is igaz.
A közösségi média betiltása veszélyes út
Ez akkor mutatkozik meg, ha mélyebb szinten megvitatjuk az emberekkel, hogyan kell viselkedni ezen a platformon. Ez ma már nem kivétel. A társadalmunk része, és mint ilyet, akként is kell kezelnünk. A gyermekek kizárásával csak ürügyet szolgáltatunk a közösségi médiavállalatoknak arra, hogy azt mondhassák: nem kell védett felületet nyújtaniuk a legfiatalabbaknak. A biztonságos környezet megteremtésének felelősségét azokra a felnőttekre kell hárítani, akik ezeket a tereket üzemeltetik. Nem pedig magukra a gyermekekre, hogy maradjanak távol ezektől a platformoktól.
De érvelhetne valaki amellett is, hogy tudjuk, ennek vannak hátulütői.
Csak hagyjuk magukra a gyermekeinket, és vállaljuk a következményeket?
Nem, természetesen nem. Be kell vonódnunk, velük kell lennünk ott, ahol vannak, útmutatást és támogatást kell nyújtanunk nekik. Az élet és az a tanítás, amit a gyermekeinknek adunk, arról szól, hogy megtanuljanak tájékozódni a minket körülvevő világban. Mindegy, hogy ez a biztonságos utcai átkelésről vagy a közösségi médiában való viselkedésről szól. Gondoskodnunk kell arról, hogy megtanítsuk őket az online biztonságra, az információk értékelésére és a kedvesebb közösségek létrehozására. Ez hidakból és tudásból épül fel, nem pedig tiltásokból. Ugyanez vonatkozik a táncra, a videojátékokra, a zenére vagy bármi másra, amiről a múltban azt gondoltuk, hogy elpusztítja a következő generációt.
A fiatalok megérdemlik, hogy megkapják a szükséges eszközöket ahhoz, hogy beilleszkedjenek a társadalom ezen szegmensébe. És ne csak úgy „bedobjuk” őket oda, amikor elérik azt az életkort, amelyre a közösségi média használatát korlátozni kívánjuk. Olyan környezetet kell teremtenünk, ahol a fiatalok biztonságban fedezhetnek fel, tanulhatnak, építhetnek közösségeket és fejlődhetnek. Ez nem lehetséges, ha kizárjuk őket.
(Forrás: Edf-feph.org, angol nyelvről fordította: Taskovics Adél)
