A fogyatékossággal élő személyek nyílt munkaerőpiacra való beilleszkedésének támogatása
(Összefoglaló)
Az uniós szintű adatok következetesen azt mutatják, hogy a fogyatékossággal élő személyek mennyivel kisebb valószínűséggel helyezkednek el, mint nem fogyatékossággal élő társaik. A legfrissebb adatok szerint a foglalkoztatási szakadék, azaz a fogyatékossággal élő és nem fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatási rátája közötti különbség változatlanul 24 százalékpont körül van. A nők, valamint a fogyatékossággal élő fiatalok esetében még nagyobb a szakadék. Ez a jelentés azt vizsgálja, hogy a tudatosság hiánya, a segítő technológiák biztosítása, az ésszerű alkalmazkodás és a digitális készségek fejlesztése hogyan járul hozzá ehhez az éles szakadékhoz.
A dokumentum rámutat arra
Az ésszerű alkalmazkodásra vonatkozó jogi keretek ellenére a valóságban, a gyakorlatban nem teljesül megfelelően. A fogyatékossággal élő személyek számára a legfontosabb akadályok közé tartozik, hogy a munkáltatók nem ismerik az ésszerű alkalmazkodás biztosításának módját. Gondot jelentenek továbbá a pénzügyi korlátok, a hatósági szervektől érkező, elégtelen támogatás és a társadalmi hozzáállás.
Az eredmények rávilágítanak arra
A fogyatékossággal élő személyek már a munkaerő-felvételi szakaszban komoly kihívásokkal szembesülnek. A munkáltatók azt állítják, hogy a fogyatékossággal élő személyek felvételére vonatkozó belső HR-irányelvek – ha vannak ilyenek – inkább hallgatólagosak, mintsem írásos és kodifikált belső protokollokon alapulnak. A felmérésre válaszoló munkáltatóknak csak egynegyede rendelkezik belső HR-irányelvvel a fogyatékossággal élő emberek felvételére vonatkozóan. Ez akadályozza őket abban, hogy hozzáférhető felvételi eljárásokat kínáljanak, és aláássa a felvételi folyamat hatékonyságát.
Emellett a tanulmány eredményei azt mutatják
Négyből csupán egy munkáltató vesz részt olyan állami vagy magánprogramokban, amelyek célja a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatási integrációjának javítása. Ebben az összefüggésben Spanyolország és az Egyesült Királyság az egyetlen olyan ország, ahol a legtöbb megkérdezett munkaadó – 82%, illetve 59% – részt vesz ilyen programokban. A minta átlagát tekintve ezek az utóbbi adatok azt mutatják, hogy a többi ország támogatási keretei jelenleg milyen rosszul teljesítenek.
A segítő technológiák beszerzése egy másik kulcsfontosságú kihívás
A megkérdezett munkáltatók 81%-a nem rendelkezik a biztosításukra vonatkozó szabályzatokkal, ráadásul 75%-uk nem is tudja, hogy alkalmazottai használnak-e segédtechnológiát. A jelentés “Ajánlások” című része világos utat mutat a politikai döntéshozók, a munkáltatók és a technológiai vállalatok számára.
A szöveg többek között azt ajánlja:
- – A politikai döntéshozóknak nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük a formális és informális oktatás során tanított digitális készségekre, hogy a fogyatékossággal élő emberek ne maradjanak le. Ezt a képzést a munkáltatóknak folytatniuk kell a tanulószerződéses gyakorlati képzések és gyakornoki programok során.
- – A munkáltatóknak be kell fektetniük a hozzáférhető technológiába minden munkavállaló számára, függetlenül a fogyatékosságtól. Ezeket a beruházásokat közpénzekkel kell támogatni, amelyeknek könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük.
- – A kormányoknak növelniük kell a rendelkezésre álló állami támogatások összegét, és – ami ugyanilyen fontos – széles körben ismertetniük kell, hogyan lehet ezekhez hozzájutni. A fogyatékossággal élő személyek egyenlő hozzáférést érdemelnek a munkaerőpiachoz, de – amint ez a jelentés is mutatja – jelentős fejlesztésekre van szükség ennek eléréséhez. Ezeket a fejlesztéseket a fogyatékossággal élő személyek és az őket képviselő szervezetek szoros bevonásával kell végrehajtani.
Forrás: Edf-feph.org
(Angol nyelvről fordította: Taskovics Adél)
