(A DLAN “Történetek (mesék) az emberekről, akik a szívükkel hallgatnak, és a kezükkel néznek” című kötetéből)
Vinko látás-és hallásmaradvány nélkül éli mindennapjait, egyedül, a saját lakásában. A DLAN munkatársai sokáig látogatták, és könnyítették meg életvitelét, ám 2019-ben saját személyi segítőt kapott. Otthonának összes zegét-zugát ismeri, ahol mindennek megvan a maga helye. Szívesen végez háztartási munkát. Ruházata mindig elegáns, viselkedése udvarias. Él benne a tudásvágy, rajong a sportokért, érdekli a politika és az őt körülvevő világ hírei. Intelligens, és ezzel általában azonnal megnyeri magának az embereket.
Egészséges újszülöttként látta meg a napvilágot
A bajok egyéves korában kezdődtek. Ekkor még nem volt teljesen siket, valamennyit hallott. Aztán a szemével is problémák lettek. Amellett, hogy hallását teljesen elvesztette, egyre rosszabbul kezdett látni. Édesanyja úgy gondolta, hogy agyhártyagyulladás idézhette elő gyermeke érzékszervi sérüléseit. Vinko lánytestvére orvostanhallgatóként rájött, hogy a valódi ok, ami befolyásolja fivérének állapotát, az egyes típusú Usher-szindróma.
Hét esztendős volt a kisfiú, mikor Ljubljanába költözött a család
Itt egy siketeknek fenntartott iskolába kezdett járni, ahol sikerrel be is fejezte tanulmányait. Később munkába állt, betűszedőként dolgozott egy védett vállalatnál. Itt röplapokat, újságokat, könyveket és egyéb kiadványokat gyártottak. Betanított munkás volt, ám látása egyre romlott.
Orvosa tanácsára kezdett szemüveget hordani
Egyre erősebb dioptriájú lencséket viselt, ám ezek sem tudtak segíteni rajta. A munkahelye és az otthona közti útvonalat jól megtanulta. Bár óvatosan közlekedett, kétszer szenvedett balesetet. Első alkalommal, egyéb sérülései mellett, az orra is eltört. Négy évvel később, mikor a nyomdájuk új helyre költözött, át akart kelni az úttesten, ám elütötte egy teherautó. Négy foga olyan súlyosan roncsolódott, hogy el kellett távolítani azokat.
23 és fél évet dolgozott
Mivel munkaköre megkövetelte a mind jobb látást és főnökeit aggasztotta az állapota, 3-4 évente szemorvoshoz küldték. Ilyen körülmények között is nagyszerű munkaerőnek bizonyult. Akkor is jól teljesített, amikor rövid idő alatt kellett sok munkát elvégezni. Gyakran részesült elismerő szavakban és jutalomban.
Egy nap aztán rossz hírt közölt vele a doktor
Látása olyan mértékben romlott, hogy már nem dolgozhatott tovább betűszedőként. Egy viszonylag rövid, három éves időszak erejéig könyvkötő lett. Ezt követően állapota javult annyit, hogy tevékenykedhetett régi feladatkörében. Mikor újra felkereste a szemorvost és közölte vele: éjjel már nem lát semmit, a szakember egy évre betegállományba küldte. Mivel nagyon szeretett síelni, ez alatt az idő alatt gyakran vett részt siketeknek szervezett versenyeken, ahol szintén eredményesnek bizonyult.
Összesen négy medállal lett gazdagabb
Versenytársai csodálkoztak: miként tud síelni, miközben alig lát. 1993 szeptemberében megkezdődött rehabilitációja. Ennek keretében elsajátította a Braille-t, a fehér bot használatát, illetve az elektronikus írógépen való tízujjas gépelést. Eredményeiről szóló papírját elküldte a főnökének.
Válaszként döntés elé állították:
Vagy visszamegy napi négy órában dolgozni, vagy nyugdíjaztatja magát. Ő, mivel szeretett volna továbbra is betűszedő lenni, ám erre nem volt lehetősége, az utóbbi mellett döntött. 1994-ben kapta meg első nyugdíját, 44 évesen.
Édesapja újságíró volt, emellett keményen dolgozott saját farmján. Azt akarta, hogy a fia is vegye ki részét ebből a nehéz munkából, ám ő, az állapotából fakadóan nem tudta ezt megtenni. Bár a könnyebb feladatokból kivette a részét, az apa így is haragos volt és elégedetlen. A családfő végül el is költözött a farmról, ami Vinko testvérére maradt.
A siketvak férfi, mivel teljesen egyedül él, úgy érzi, hogy magányos
Ettől pedig sokat szenved. Fiatalabb korában voltak barátnői, de mindegyikkel megszakadt a kapcsolata. Később megkérte a szlovén siketeket tömörítő szervezetet, hogy hírlevelük apróhirdetései között jelenjen meg, hogy ő feleséget keres. Egy nagyothalló hölgy, aki munkanélküli volt és elvált, két felnőtt gyermek édesanyja, hamarosan jelentkezett is. Miután egy, a farmon tett látogatás alkalmával nem mutatott túl nagy hajlandóságot arra, hogy segítsen Vinko édesanyjának a kerti munkában, konfliktusba keveredett barátja szüleivel, akik végül ki is tiltották otthonukból.
Ők ennek ellenére tovább éltették kapcsolatukat, végül titokban össze is házasodtak
Csak néhány barátot és a vőlegény szüleit hívták el a szertartásra, utóbbiak nem jelentek meg. Egy ideig boldogok voltak. Az új feleség ügyesnek bizonyult a főzésben és a házimunkában. Egy idő után azonban gondok akadtak a felnőtt gyerekek háza táján. Az asszony sokat időzött a lánya házában és vigyázott az unokákra. A férje nem szeretett ott lenni. Erre az ellentétre, illetve Vinko édesapjának ellenséges viselkedésére lassanként ráment a házasságuk. Ő pedig berendezkedett egy magányos életformára. Hétvégente maga készíti az ételét, míg hétköznapokon a közeli iskolában ebédel. Kinézetére, öltözködésére ad. Tapintásról beazonosítja ruhadarabjait, tisztában van vele, melyik milyen színű.
A DLAN 2005-ös alapítása óta, amiben csak tudja, segíti a szervezet működését.
(A magyar nyelvű fordítást és összefoglalót készítette: Taskovics Adél)
