Az „Esély” magazin 2025. február 8-i adásában Földesi Dorci „Hajnalvirág” című kiállításáról is hírt adott. A különleges tárlatról, mely Földesiné Juhász Viktória egyesületi tagunk leányának festményeiből nyílt, mi is beszámoltunk a decemberi Hírmondóban. A televízió nézői azonban nem ebbe az eseménybe nyerhettek most bepillantást. A fiatal alkotónak legutóbb a XVIII. kerületi Szabó Ervin Könyvtárban volt kiállítása.
Ennek alkalmából forgatott vele az „Esély” stábja. Az összeállításból kiderült, milyen sokféle tevékenységben mozog otthonosan az aliglátó, hallókészüléket is használó középiskolás lány: táncol, dalszövegeket ír, énekelni tanul és modellkedik.
Képeinek a 90 százaléka virágot ábrázol
Ennek oka sokáig számára is szinte megmagyarázhatatlan volt. Általában, amikor leül rajzolni, mindig ugyanaz történik. Elkezdi a folyamatot, ekkor még nem tudja, mi is lesz munkájának a végeredménye. Nagyjából a rajz felénél, ahogy vezeti a krétát a papíron, jön a felismerés: „Hoppá! Ez egy újabb virág”! Egyszer aztán eszébe jutott: édesanyja egészen kicsi korától kezdve Virágszálnak szólította őt. Rájött: az alkotásain megjelenő virág akár ő is lehetne. Ezért is lett a kiállítás címe: „Hajnalvirág”.
Hogy mit is jelent számukra ez a fogalom, arról Dorci anyukája, Viki mesélt
Úgy fogalmazott: a hajnal, amikor a sötétből világos lesz. Épp ezért a „Hajnalvirág” a sötétségből a fényre való kitörést, a megújulást szimbolizálja számukra. A riportban megemlítették, hogy Dorci a látássérült énekesnő, Vaskó Makka klipjében szerepelt először. Dóra pályafutását a szintén látás-és hallássérült édesanyja támogatja szervezői munkájával. Jól össze tudnak dolgozni. Míg az édesanyának a menedzselés, szervezés, tervezés van a vérében, addig leánya kihozza magából a maximumot a művészet terén.
A fiatal lány számára 3 métert jelent a látható világ
Az orvosi meghatározás szerint 3 százalékot lát, ami 3 métert jelent. Hozzátette: úgy tapasztalja, hogy látásmaradványa a valóságban ennél egy kicsit kevesebb. Ez így is bőven elég mindenhez. Elégséges ahhoz, hogy megállja a helyét az iskolában, az életben, rajzoljon, táncoljon és énekeljen. Ha színpadra lép, egyfajta nyugalmat, felszabadultságot érez. Olyankor csak a zene van és ő.
Zene iránti szeretete a mindig nála levő fehér botjában is kifejeződik
Bár ez nem volt szándékolt, az élet hozta így. Erről így mesélt Dorci: „Amikor megkaptam, néztem: ennek piros a vége! Úgy megörültem: ez Rock and Roll bot, csak nekem! Büszkén felvállalom az utcán, mert hozzám tartozik ez is…” Életútjának részét képezi az a döntés is, amit hetedik osztályos korában hozott meg. Kilépett sorstársai közül és integráltan, ép látással rendelkező diákok között kezdett el tanulni. Azon igyekszik, hogy minél több közegben helyt tudjon állni. Véleménye szerint többre viszi azzal, ha a látók között van, mintha csak sorstársai között lenne.
Egy mozgáskorlátozott, illetve látássérült modellekkel foglalkozó ügynökség divatbemutatóján a modellkedést is kipróbálhatta
Többek között egy esküvői ruhát is bemutatott. Szeret ehhez a közösséghez is tartozni, boldogan vállalta a bemutatót. Az ügynökség mottója különösen megszólította őt: „Bennünk is ugyanaz a szív dobog”. A művészi megmutatkozás lehetőségei megnyugvást hoztak életébe. Édesanyja őszintén megvallotta: hosszú és rögös úton haladtak, egészen két évvel ezelőttig. Dorci most pont abban a korban van, amire a kamaszkori lázadások a jellemzők. Nála azonban semmi ilyesmi nem mutatkozik, lelkében teljes a megnyugvás és a béke.
A bejátszás Dorci értékes gondolataival zárult
„Minden lehetőséget meg kell ragadni, ami csak jön. Nekem ez a szemléletem. Mindent becsülni kell, de semmit nem lehet egyszerre elérni. Nekem anyukám mindig azt szokta mondani, hogy apránként nyílik a virág. Ez egy olyan mondás, ami tényleg igaz. Egyszerre semmit ne várjunk el magunktól, és minden csak apránként, de alakulni fog”.
(A cikket írta: Taskovics Adél)
