2024. november 29-én, pénteken különleges kiállítás megnyitón vettem részt. Az este főszereplője Földesiné Juhász Viktória egyesületi tagunk 15 éves leánya, Dorci volt. Az aliglátó fiatal lánynak egy álma vált valóra azzal, hogy tárlat nyílhatott az általa készített festményekből. A rendezvénynek a Bálint Ház díszterme adott otthont.
A megnyitó ünnepség egy kedves kis mesével kezdődött, melyet Viki olvasott fel Braille írásból
A történet főszereplője egy különleges kis virág: Hajnalvirág. Minden este, mikor sötét borult a tájra, óvatosan összezárta a szirmait, mintha megőrizné magában a Nap melegét. Éjjelente azon tűnődött, lesz-e ereje másnap kinyílni. Az első napsugarakkal aztán bátran, gyengéden nyitotta ki a szirmait, mint a hajnal fénye. Az tette őt különlegessé, hogy még a legsötétebb éjszaka után is képes volt kinyílni.
A kérdésre, hogy miért bont szirmokat minden hajnalban, azt válaszolta: hiszi, hogy a legkisebb fénysugár is elég a világ szebbé tételéhez. A mese végére kiderül, hogy a kis virág nem más, mint Dorci, azaz a rét ajándéka…
(Szerkesztői megjegyzés: a „Hajnalvirág”, mint motívum, többszörösen is áthatotta az estét. Nemcsak a mesében és a kiállítás címében fordult elő. A bemutatkozó festmények között is van egy, mely ezt a címet viseli, és a Dorci által elképzelt virágot ábrázolja.)
A kedves kis felolvasás után Gazdik Kati, színésznő és audionarrátor, az est házigazdája köszöntötte a résztvevőket
A kiállított képekről azt mondta: nem csupán a vizuális élményt, de a belső látás erejét is megidézik. Integrált kiállítás lévén néhány mondattal leírta a helyszínt, a fellépőket, és saját magát is. Tette mindezt azért, hogy a látássérült vendégek el tudják képzelni környezetüket. A közönség soraiban ülő hallássérültek számára jelnyelvi tolmács, Márta Ildikó biztosította az akadálymentes kiállítást.
Az este programja így épült fel
Kati négyesével-ötösével ismertette Dorci képeit, felolvasva a kiállító által előre megírt narrációkat. Közben kulturális elemek tették még színesebbé a műsort. A meglepetés vendég Vaskó Marcsi (Makka), a NEMADOMFEL Együttes tagja volt, aki a Kiss Barna, a csapat művészeti vezetője által írt dalokat énekelte, mint „Hozzád tartozom”, „Koktélbár”, „Soha nem adjuk fel” (vagyis a Nem Adom Fel Himnusz).
Az ifjú kiállító tánctudását is megcsillogtatta. Nagyszerű koreográfiákat mutatott be, hol Makka énekére, hol Kiss Barna: „A lelked másik oldalán” című dalára. Emellett tánctanárával, Móga Bencével közösen is fellépett. Ekkor magyar néptáncokat jártak.
Különleges színfoltja volt a megnyitónak, amikor Dorci név szerint a színpadra szólított olyan, számára fontos személyeket, akik így vagy úgy hozzájárultak a kiállítás létrejöttéhez. Munkájukat, szeretetüket egy-egy kerámia bögrével köszönte meg. Köztük volt pl. a helyszínt biztosító Bálint Ház képviselője, Kiss Barna, Móga-Sebők Erzsébet (Zsebi) is. Dorci kísérője és egyben barátja, Solti Sári, vagy épp Márta Ildikó sem maradhatott ki a sorból.
És most nézzük az alkotásokat!
Bár mindegyik kép leírása tetszett, egyik-másik különösen megérintette a lelkemet. Az alábbiakban ezeket ismertetem röviden.
Szeretet ereje
Ezt a képet édesanyja születésnapjára készítette Dorci. Az iránta érzett szeretet ihlette minden krétavonását. A kép egy víz alatti világot ábrázol. A tulipánok termése a szeretet, mely szívek formájában jelenik meg. Önmagukat kiárasztva törnek felfelé, hogy elmossák a sötét fellegeket. Középpontjában egy sornyi gyönyörű, piros tulipán van. Ezek a kép alján helyezkednek el. Száruk kék, hullámzó hatást kelt. Homokban gyökereznek. A tulipánok felett piros szívecskék lebegnek. Az eget, ahová a kis „szeretetek” törnek, feketés, szürkés színekkel oldotta meg.
Tűzön, vízen át
A kép határozott, erős és pozitív energiákat sugároz magából. A rajta megjelenő híd az utat és a biztonságot jelképezi. A festmény középpontjában a híd áll, mely a Kilenclyukú hídra emlékeztet. Kék a korlátja, az út macskakővel van kirakva. A híd jobb oldalán világoszöldes, sötétkék víz kavarog, melyből narancssárga, piros lángcsóvák törnek fel. A híd alatt fehér, sárga, narancs, és piros színátmenetet használt, ezzel is megteremtve a tűz hatását.
Nászok tánca
A kép az összetartozást, felszabadultságot, szeretetet jelképezi. A középen található virágok önfeledten táncolnak. Egy a gyökerük, azaz egymáshoz tartoznak. Egyre felfelé haladva eltávolodnak egymástól, de soha nem engedik el a másikat. A kép vízszintes helyzetben van. Középen találhatók a „nászok”, melyeket virág formájában ábrázolt az alkotó. Száruk piros, nagyjából középen bal- és jobbfelé is elágazik. A baloldali bimbó legyező formára emlékeztet, sárgából narancsba, majd pirosba vált át. A jobb oldali bimbó kicsit kerekebb. Itt is hasonló színeket használt, csak sötétebb árnyalatokban. A háttér markáns, robbanásszerű. Két oldalt fekete alapon ezüst elmosódások láthatóak, fentről középig. A virág mögött kék és fekete csipke minták vannak.
Az egész estét maga Dorci zárta le. Úgy fogalmazott: hihetetlen a számára, hogy élete nagy álmából, az önálló képkiállításból valóság lett. Szívből kívánom neki, kövesse a mostanit még sok ehhez hasonló, sikert és örömöt adó alkalom!
(A cikket írta: Taskovics Adél)
