Hosszú évek kihagyása után először szervezett ismét nyári tábort a Siketvakok Országos Egyesülete. Az üdülésre 2026. július 27 és 31. között került sor a Ceglédi Apartmanparkban. Ennek apropóján készült egy interjú. Taskovics Adél kollégánk Kimlei Gábort kérdezte a tábor programjairól, a hangulatról, valamint a szervezési tapasztalatokról és tanulságokról. Az alábbiakban ezt olvashatják.
– Mi volt az első gondolatod, amikor megérkeztél a táborba?
– Nem is gondolat volt ez, inkább egyfajta várakozás, mert korábban nem voltunk ilyen apartmanszerű táborhelyen.
– Hogyan írnád le röviden, három szóval vagy rövid tőmondattal a tábor általános hangulatát?
– Jó élmények, családias hangulat, kifogástalan ellátás.
– Milyen volt a társaság?
– Nem voltunk többen, mint a korábbi táborokban. A legnagyobb, idei létszám 17 fő volt. Nem minden segítő töltötte velünk az egész hetet. Ezen felül volt olyan táborozó is, aki csak 2 napon, kedden és szerdán volt velünk. Ő nem messze lakik a táborhelytől, 2-3 településnyire van a lakóhelye. Így könnyedén el tudott jönni meglátogatni minket. 15 fővel voltunk általában és 17 volt a maximum.
A hangulat családias volt. Külön említésre méltónak tartom, hogy nem történt közöttünk összezördülés. Pedig nagy volt a hőség, éppen a felmelegedés időszakára esett a tábor. Ráadásul mindnyájan különböző típusú emberek vagyunk. Az egyesületi tagok, és a munkatársak között is akadtak olyanok, akiknek az idei volt az első ilyen jellegű tábor.
– Segítőként vagy táborozóként voltál jelen?
– Táborozó voltam, állandó jelleggel kaptam én is segítséget.
– Hogyan teltek a napjaitok? Milyen programok voltak?
– A nap elején reggeli tornára is volt lehetőség. A nagy többség élt is ezzel a lehetőséggel. Luca vezetésével tartottunk egy teljes testet átmozgató, 5-10 perces tornát. A fejkörzéstől egészen a lábkörzésig mindenféle gyakorlat volt benne. Minden testrészünket át tudtuk mozgatni. Ez volt mindig a reggeli előtt.
Délelőttönként és délutánonként is volt lehetőségünk a strandolásra, a legtöbb napon. Flóra és Luca minden nap készített mozgásállapot-felmérést. (Szerkesztői megjegyzés: Flóra mozgásfejlesztést és mozgásállapot-felmérést végző óraadó munkatárs. Luca önkéntesként jött a táborba, szeptembertől viszont ugyanaz lesz a feladatköre, mint Flórának). Minden nap más-más táborozóval foglalkoztak. Velem például már az érkezés napján, hétfőn délután elkészítették a felmérést. Ez alatt a segítők a többi táborozóval el tudtak menni a fürdőbe. Hétfőn este meseprogram volt Csilla vezetésével.
– Hogyan zajlott ez a program? Mesemondásként, vagy meseolvasásként képzeljem el?
– Egyfajta „meseszövésnek” mondanám. Adva volt egy random kitalált szöveg, amit a résztvevők a maguk elgondolása szerint folytathattak. Nem egy eredeti mese volt megadva, hanem a saját elgondolásunk szerint fűzhettük tovább. Mindenki, akinek volt kedve hozzá szólni, elmondhatta, hogy mit gondol a mesékről és azok szerepéről. Beszélgettünk arról is, hogy felnőttként miért lehetnek ezek még mindig érdekesek a számunkra.
Kedden délelőtt és délután is fürdőzős program volt. Közben folyt a táborhelyen a mozgásállapot-felmérés, egyszerre mindig csak egy emberrel. Szerdán városnézésre mentünk.
Délelőtt a Kossuth-múzeumban voltunk, tárlatvezetéssel
A múzeum kiállítása szélesebb spektrumú volt. Termenként más-más tematikájú tárlatot nézhettünk meg.
Az első teremben természetesen Kossuth Lajossal kapcsolatos történetek elevenedtek meg
Az 1848-as szabadságharc helyi történéseit emelte ki a tárlat. Röviden úgy mondanám: „Cegléd és a forradalom”, vagy „A forradalom és a ceglédi emberek”. Kossuth itt mondta el híres toborzó beszédét.
Volt egy érdekesség, amire már nem is emlékeztem korábbi iskolai ismereteimből. Ez pedig az volt, hogy a toborzó csapat vonattal ment le Pestről Ceglédre. Nem lovas szekéren, lovaskocsin vagy lóháton mentek, hanem vonattal. Ebbe pedig mi is bele tudtunk gondolni.
A tábor helyszínére való eljutás úgy volt megszervezve hétfőn, hogy hárman (Jónás Eszter, Luca és én) vonattal mentünk le, utána pedig begyalogoltunk az apartmanokhoz. Mivel mi is vonattal utaztunk, könnyebben el tudtuk képzelni, hogy miként érkezett meg akkor a toborzó csapat Ceglédre. Itt felpróbálhattunk egy ún. Kossuth-kalapot is.
– Milyen a Kossuth-kalap?
– Kicsit gömbölyű, úgy is mondhatnám: „búbos” a teteje és nem sima, vízszintes, mint egy szokványos kalap esetében. Kisebb karimája van. Tapintásra az sem egyenes, mert visszahajlik a széle a fejfedőnek. Emellett egy korabeli elöltöltős pisztolyt és egy kardot is körbe adtak. Ezeket meg lehetett nézni, tapintani. A pisztolynak és a kardnak is elég tekintélyes súlya volt.
A következő kiállító helyiségekben Cegléd ipartörténeti kiállítását tekinthettük meg
Volt egy olyan kiállítási hely is, ami az 1960-as évekbeli berendezési tárgyakat mutatta be.
Ettől újra a hatvanas-hetvenes években érezhettük magunkat.
Voltak itt konyhabútorok, lakóbútorok, használati tárgyak, kredenc, konyhabútor, de magyar kávéskészleteket is láttunk.
Utána egy közeli helyen, egy bisztróban ebédeltünk. Mindenki választhatott, hogy mit szeretne enni.
Azt korábban még nem említettem, hogy a segítők saját személyautóval jöttek. Szerencsére befért mindenki az autókba, így együttesen tudott mozogni a csapat.
A következő program egy, a város szélén levő gyűjtemény megtekintése volt
Ez egy öntöttvaskályhagyűjtemény. Ebéd után, három órára mentünk, és kb. 4 óráig voltunk ott. Egy családi ház udvarán álló külön épületben van ez a gyűjtemény kiállítva.
Bemutattak például olyan kályhát, ami nagyon alacsony, egy kisasztal méretű tárgy. Ezen a szabók vasalóit lehetett kezelni. Régen is használtak kézi vasalót, csak az széntüzelésű volt. Jól felforrósították a talpát és azzal tudtak vasalni. Illetve bele is lehetett tenni a vasalóba izzó fát, parazsat vagy szenet, és az nagyszerűen leadta a hőt.
Itt jön képbe a vasalók használatát elősegítő, picike kályha. Ezzel izzították a faszenet a vasalóba.
[Szerkesztői megjegyzés: Interjúalanyom itt két különböző technológiát mos össze. A tömör vasalókat kívülről, a kifejezetten erre a célra tervezett vasalómelegítő kályhákon forrósították fel. Ezzel szemben a faszenes/parazsas vasalók belsejébe közvetlenül a konyhai tűzhelyből tettek parazsat, működésükhöz nem igényeltek külön vasalómelegítő kályhát.]
A többi kiállítási darab ennél jóval nagyobb volt, többségében 2-3 méteres
Többféle szempontból is különböztek egymástól. Eltértek például abban, hogy milyen módon adták le a hőt, vagy mennyire voltak gazdaságos üzeműek. Volt ott öntöttvaskályha, cserépkályha, de ezekből is volt többféle kiképzésű. Nem mindegy ugyanis, hogy hol adta le a hőt: hátul, középen, vagy a legtetején, felül. Ott volt a kályhacső, a kimenet.
Nagyon fontos, hogy minél gazdagabb volt valaki régen, annál díszesebb kályhát csináltatott magának
Különböző motívumokat készíttettek el a legkülönfélébb felületein, főleg a legtetején. Ha pedig elemes kályhája volt az illetőnek, akkor pedig az elemek szélei voltak nagyon díszesek. Ez utóbbit úgy kell elképzelni, mintha több dobozt egymás tetejére raknánk. Az pedig, hogy mennyire volt díszes a kályha, egyfajta státusszimbólumot is jelentett.
Magyarországon már nem nagyon maradtak fenn ép állapotban ilyen kályhák. A kiállítás darabjait ezért főleg Erdélyből, illetve Magyarország környékéről tudták beszerezni.
– Hogyan folytatódott ezután a napotok?
– Utána visszamentünk a szállásra. Egyedül ezen a napon volt éttermi vacsoránk. Hétfőn, kedden, illetve csütörtökön a szálláson mi készítettük el a saját vacsoránkat. Volt, hogy virslit ettünk, máskor egy kis sütögetéssel készítettünk egyszerűbb ételt, illetve főleg a munkatársak készítették el a szálláson. Az ebéd minden nap az étteremben volt. A pénteki napot is ebéddel zártuk.
– Mit csináltatok csütörtökön?
– Csütörtök délelőtt és délután is fürdőztünk. Néhányan bent maradtak a szálláson és társasjátékoztak. Én a többséggel a fürdőben voltam délelőtt, és délután is. Akadt köztünk olyan is, aki délelőtt még inkább lepihent és ebéd után jött át a strandra.
– Hogy telt a péntek?
– Pénteken szintén a közös reggelivel kezdtük a napot. Utána át tudtunk menni a fürdőbe 10 órától kb. 11:30-ig. 12 órától ebédeltünk, nagyjából 1 óráig. 1 óra után már indult haza a teljes csapat, autókkal.
– Te személy szerint melyik szervezett programon érezted magad a legjobban?
– A strandolás tetszett nagyon, mert arra ritkán van módom.
– Mikor keltetek? Volt egységes ébresztő, esetleg lámpaoltás? Mennyire volt szigorú a napirend?
– 7 órakor már mindenki fent volt. Többen felkeltek már 6 óra után. Nekikészülődtek a napnak, a szobát rendbe tették. Minden táborozó a saját házánál reggelizhetett. A munkatársak hozták be az ennivalót. A táborozók feladata az volt, hogy a környezetük erre „fogadókész” legyen. 8 órától volt a reggeli torna és az étkezés.
– Este meddig voltatok fenn?
– Este 6 órától 7 óráig volt a vacsora. Utána fakultatív program következett. A táborlakók beszélgethettek egymással. 8-9 óra felé betértünk a szállásunkra. Mivel két apartmanház szomszédosan állt egymás mellett, közös falakkal, én is hallottam, hogy a szomszédaink is beszélgettek. Este 10 óráig biztosan fent voltak a táborlakók. Mindenki a maga igényei, napirendje szerint ment aludni és kelt fel reggel. Mivel szállásonként hárman voltunk, alkalmazkodni kellett egymáshoz. Ebből nem volt semmi gond. Egy fürdőszoba jutott három emberre. Mindnyájan igyekeztünk az időnket úgy beosztani, hogy rendesen el tudjuk indítani a napunkat.
– Van valami, amit, ha jövőre mennél a táborba, másként csinálnál?
– Az látszódott, hogy egy napra kétfajta múzeum sok. Mindkettő nagyon érdekes volt, csak a nagy melegben már elfáradtak a délutáni programra a résztvevők. Egy múzeum elég a nap elejére, a végén pedig kötetlen program, városnézés lenne a belvárosban. Az oldottabbá teszi a hangulatot, nem feszélyezi annyira a résztvevőket, hogy: „Na, most múzeumba kell mennünk”. Az egy kötött viselkedési forma. Ott figyelni kell, jelen kell lenni.
A délutáni séta viszont ennél jóval rugalmasabb. Alkalmazkodni lehet az egyéni igényekhez, teherbíráshoz. Egyik talán sétál a segítőjével, a másik leül egy padra és fagyit eszik. Most már tudom: így kell legközelebb megterveznünk a programot.
– A programok tervezésében, szervezésében te is benne voltál?
– Igen, benne voltam én is. Dorkával néztük ki közösen márciusban a szállás helyszínét és az éttermet. A programot pedig közösen találtuk ki, Dorka, Csilla és én.
