2026. január 14-én, szerdán szabadidős klub volt egyesületünk nagy, közösségi termében. A vidám, mesemondós, éneklős foglalkozást Miklós Csilla vezette.
Csilla teát főzött, egy egyesületi tagunk pedig saját készítésű vaníliás-csokis süteményt hozott. Így jóízű falatozással, teázással kezdődött a program. Ahogyan azt ilyenkor szoktuk, a terem lenti részében, körben elhelyezett székeken foglaltunk helyet.
Miután befejeztük az evés-ivást, tettünk egy bemutatkozó kört
Csilla körbe adta a korábbi alkalmakról már ismert plüss figurát, melynek kilétéről konkrét megállapodás nincs, legtöbben malackának gondoljuk. Akinek a kezében volt, elmondta a nevét. Ezen felül mindenki, aki szerette volna, megnevezte a kedvenc gyerekkori meséjét. Aki meg tudta indokolni, hogy miért, azt is megoszthatta a többiekkel. A bemutatkozásokból kiderült: a klubon 12 fő (7 egyesületi tag és 5 munkatárs/segítő) vett részt.
Kedvelt meséink:
- Fésűs Éva: „A kismókus fél diója”.
Aki megnevezte, azért szereti, mert a jószívűségről és a kedvességről szól. - „Tom és Jerry” rajzfilmsorozat: szituációs jelenetek vannak benne, melyekben a kicsi kiszúr a naggyal.
- Mézga család filmsorozat: nagyon viccesen ábrázolta a családi kapcsolatokat.
- Akadt köztünk, aki a tanulságos népmeséket szereti, például: „Kutya szeretne lenni”.
- „Fuj és Pfuj”: két struccfiókáról szól, akik minden ételre ezt mondják, bármivel is kínálja őket az anyukájuk. Azért tetszett az adott résztvevőnek, mert válogatós gyerek volt, kicsit önmagát is látta a történetben.
- „No, megállj csak”! : régi, szovjet rajzfilmsorozat a nyúlról és a farkasról. Hasonló a szituáció benne, mint Tom és Jerry történetében.
- Volt köztünk, aki bevallotta, hogy 2 kedvenc meséje is van. Az egyik a „101 kiskutya”, a másik a Pöttyös Panni. Mikor angol tanfolyamra járt, mesét kellett kitalálni, és az utóbbit saját verziójára írta át.
- „A megfagyott gyermek”.
- A klub egyik vendégének szívéhez a királylány története állt a legközelebb, aki mindenkivel jót tesz. Legfőképp az előzékenység miatt szerette nagyon.
- Babszem Jankó története. Aki ezt nevezte meg, annak az tetszett, amilyen furfangos kissrác volt Babszem Jankó. Ahogyan csak tudott, kitolt a környezetében levőkkel.
- „János Vitéz”, mert egy igazi tündérmese. Nem véletlen, hogy sok feldolgozásban szerepel, közkedvelt.
- Csilla elmondta, neki is sok kedvenc meséje van, de talán a „Végtelen történet” címűt emelné ki. Azt üzeni: mindig van változás. A legnagyobb nehézségben sem szabad feladni, tovább kell menni. Fontos a rossz dolgok elfogadása, legyenek azok önmagunkban vagy környezetünkben.
Hárman jelentkeztek arra, hogy elmondják kedvenc meséjüket
Az aktuális mesemondó mindig a kör közepére helyezett székre ült. Csilla speciális hangszert készített egy tanfolyamon. Ez egy réz rúd, amit egy fa ütővel megütve szép hangot ad. Ez volt a jelzés a történet elkezdésére.
Először a „Kutya szeretne lenni” című népmesét hallgattuk meg
Főszereplője egy gazdaember, akinek van egy kamasz fia. Mindnyájan kimentek a földekre dolgozni, ám a kamasz fiú megirigyelte a gazda kutyáját, aki az árnyékban heverészett. Elmondta a fiú az édesapjának, ő is szeretne kutya lenni. A legény oda is feküdt a kutya mellé a bokor alá. Ebéd felé aztán csak csontot és kenyérhéjat dobtak neki, mint a kutyának. Közel se engedték a tálhoz. Estére, mire már nagyon megéhezett, elege lett a kutyaságból, mert „a kutyának mégiscsak kutyául van dolga”. „Az ember legyen ember, a kutya legyen kutya” – szól a mese tanulsága.
Másodiknak Pöttyös Panni meséjét hallgattuk meg
A történet,(melyet annak mesélője az angol tanfolyamon írt át saját verziójára, egy családról, Kovácsékról szólt. Egy kisfiuk és egy kislányuk volt. A kislány volt a fiatalabb, őt Pankának hívták, a bátyját Jóskának. Panka egész reggel a tükör előtt állt, feltartotta a családot. Órákon át nézte magát a tükörben, senki sem haladt miatta.
Gondolt Jóska egy nagyot: megtréfálja a húgát. Rajzolt egy csomó pöttyöt a tükörre. Mikor Panka másnap reggel megint ment és belenézett, azt látta: tele van pöttyökkel. Szomorkodott, nagyon szégyellte magát amiatt, hogy sebhelyes az egész teste. Testvére eleinte egy sarokban kuncogott, de egy idő után megsajnálta és letörölte a tükörről a pöttyöket. Panka megnyugodott és rájött, hogy a jövőben gyorsabban el kell készülnie. A neve viszont maradt Pöttyös Panka.
A harmadik mesemondó 3 éves volt, amikor megnézte a moziban a
„Megfagyott gyermek” című filmet
A történet főszereplője egy gyermek, aki elvesztette az édesanyját. Az anyai szeretetet senki sem tudja pótolni a számára. Télidőben kimegy az édesanyja sírjához és ott fagy meg, a sírra borulva. Kap a kezébe egy szép nagy, ezüst fonal-gombolyagot. Ezt elkezdi csavarni, és ahogy gombolyítja, egyre közelebb jut az édesanyjához az égbe.
Neki (a mesemondónak) pedig az volt a vágya, hogy ő is kaphasson egy ilyen gombolyagot. A nagymamájához vágyott közel kerülni. Ha bárki kérdezte tőle, hogy mit szeretne ajándékba, ő csak ezt a gombolyagot kérte. Aztán ugyanez volt a kívánsága az égbe vezető létrával is. Mindig azzal szeretett volna találkozni, aki már az égben van. Akiről tudta: ha itt lenne a Földön, nagyon szeretné őt.
Egyik jó kedélyű tagunk mese dalt énekelt
Ebben Pók uram sétára indult, de elkapta a zápor. Paraj levelet vett magához esernyőként. Pók anyó addig várta haza, míg az általa főzött leves ki nem futott, így a parajlevéllel lakott jól a család. A mese vége, „csattanója” arra biztatja az embereket, hogy legyenek óvatosak: vigyázzanak, nehogy ők meg a spenót helyett ernyőt egyenek.
Csilla Csipkerózsika jól ismert történetét mesélte el.
Ezután közös meseírás következett
Elindítottunk egy kört egy kis történettel, amihez mindenki egy-két mondatot tett hozzá. A csoportunk meséje így hangzott:
„Egyszer volt, nagyon régen volt, még én is kicsi voltam (pedig már nagyon öreg vagyok), volt egy nagyon szép baba. Annyira szép volt, hogy a Napra lehetett nézni, de rá nem. A baba cseperedett, már kislány lett, 4-5-6 éves, és sokat játszott. Az anyukája nagy szeretettel nevelte őt. Egy szép napon a csodaszép kislány találkozott egy elvarázsolt békával. Mivel a békán volt egy korona, azt gondolta a kislány, hogy ez egy elvarázsolt királyfi.
Megcsókolta tehát a békát, abban a reményben, hogy az királyfivá változik, összeházasodnak, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Ám nem így történt. A kislánynak balszerencsés napja volt, így aztán ő is egy csúnya zöld, varangyos békává változott.
Hát mit volt mit tenni, a két béka valahogy mégis összeszokott. Telt-múlt az idő, szépen eléldegéltek, míg egyszer csak csoda történt. A két békának ebihala született. Egyszer aztán arra járt egy hegyes süveges varázsló. Rájuk nézett és visszavarázsolta őket emberré. Az édesanya nagyon-nagyon örült, hogy az ő nagylányát újra a karjában tarthatja. Mivel a másik békát is visszavarázsolták, és közben már felnőttek, össze is házasodtak, és már a kis ebihal is megszületett, aki visszaváltozott gyermekké. Így egy boldog, szerető család született meg, mindenki örömére”.
A közös mese után
Egy újabb ének hangzott el, „Budapesten nehéz tejet kapni” kezdettel. Főszereplője egy tehén, akiről csak a tréfás kis történet végén derül ki: azért nem ad tejet, mert bika.
A másik kacagtató, énekelt történet két gyerek sétatéri beszélgetését meséli el. Az egyiken mackónadrág, a másikon szoknya van. Ha megnő, ígéri egyik a másiknak, elveszi feleségül. A végén kiderül, hogy nem lehet, mert mindketten kisfiúk.
Erre már egy másik résztvevőnek is megjött a kedve az énekléshez. Póni Panni történetét osztotta meg velünk, akinek folyton a csínytevésen járt az esze. A boltos bácsitól cipőt kért, mert bálba akart menni. Végül mégse mehetett, mert csak két lakkcipőt kapott, de neki négy lába van.
A foglalkozás végeztével még megettük a maradék édességet (kekszet és sütit), miközben kötetlenül elbeszélgettünk. A rendezvény végén meghallgathattunk még egy vicces kis mesét:
„Volt egyszer egy nagy asztal. Nagy asztalban kis asztal. Kis asztalban nagy levél, nagy levélben kis levél. Mi volt írva a kis levélbe, na, találjátok ki!
Volt egyszer egy nagy asztal. Nagy asztalban kis asztal… És így tovább”!
(A cikket írta: Taskovics Adél)
