November 9-ről, a Magyar Jelnyelv Napjáról az „Esély” című műsorban is megemlékeztek

2024. november 9-én, szombaton az M1 és a Duna World televíziós csatornáin rendszeresen látható „Esély” című műsorban külön riportot szenteltek a Magyar Jelnyelv Napjának.

A bejátszás első mondataiból kiderült

2009-ben ezen a napon fogadta el az Országgyűlés a magyar jelnyelvről és a jelnyelv használatáról szóló törvényt. Ez a jogszabály kimondja, hogy a jelnyelv önálló, természetes nyelv. Emellett a térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatás igénybevételének kereteiről is rendelkezik. E nap alkalmából bemutattak a nézőknek egy jelnyelven előadó mesemondót és egy jelszínházat. Mindkettő a SINOSZ által szervezett, Siketek Világnapjához kapcsolódó rendezvényen aratott sikert.

Szőke Mihály anyanyelvi jelnyelvhasználó a mesék világával felnőttként ismerkedett meg

Előadásmódját saját kreativitása és a siket közösség is formálta. Nagyon szégyenlős gyerek volt. Élete akkor változott meg, amikor Budapestre költözött, munkába állt. Sok siket emberrel volt módja megismerkedni, beszélgetni, akiktől szép számban sajátított el új jeleket. Azon igyekezett, hogy amennyire ez csak lehetséges, saját személyiségére formálja a jelnyelvet. Fellépéseire sokat és nagy tudatossággal készül. Ha valamit nem ért, a tolmácsirodában kér segítséget.

Itt a számára legkönnyebben értelmezhető módon, vizuális jelek segítségével teszik érthetővé a mondatokat. Ezen felül otthon is gyakorol. A tükör előtt szokott felkészülni egy-egy meséből. Többször is eljeleli, sokat segít neki, hogy kívülről látja magát. Amikor már összeáll fejében a kép, hogy miként kellene azt előadnia, magabiztosan tud a közönség elé lépni.

A Jeles Színtársulat 8-10 állandó tagot számlál

A Siketek Világnapjára szervezett rendezvényen négyen léptek fel Salgótarjánban. A társulatot Túróczy Erika alapította.
Jelnyelvi tolmácsa segítségével elmondta: régóta játszott egy színtársulatban, ahonnan egy idő után kilépett. Szeretett volna önállósodni.
Hobbi a számára, hogy fiatalokat vonhat be színtársulatába, akikkel időnként összegyűlnek és előadnak egy-egy darabot. Az előadások mindig közös ötletelésből állnak össze.

Kiss Ádám gyakran játszik főszerepet. Szégyenlősnek tartja magát és saját bevallása szerint mindig nagyon izgul, hogy jól sikerüljön a szereplés. Próbál csapattársai elvárásainak maximálisan megfelelni. A társulat versekkel és más, jelnyelvi videókkal az interneten is jelen van. A verses mesék jelnyelvi előadásra történő adaptálása különleges feladat.

Erika szavaiból egyértelműen kicsengett: egy vers szóról szóra történő lefordítása a jelnyelvhasználók számára unalmas lenne. Ahhoz, hogy számukra is élményt nyújtson, kell a mimika, a testjáték. Ami fontos a versben, ami vicces, vagy látványos lehet jelnyelven, azt emelik ki. Több mozgást tesznek bele, így mindenki élvezi.
A színtársulattal előveszik a szöveget, és a mondatokból elkezdenek „játékot csinálni”, ötletelni. Ami a legjobb, arra helyezik a hangsúlyt, és közös munkával hozzák létre a színdarabokat.

(A cikket írta: Taskovics Adél)