2026. szeptember 9-én szabadidős klub volt egyesületünk nagy, közösségi termében. A foglalkozás témája ez volt: „Agytornával” egybekötött játékos nyári élménybeszámolók. Először – a szabadidős klubokon már megszokott módon – a plüss maci körbe adásával egyidőben megtettük bemutatkozó körünket: akinek épp a kezében volt a bájos kis figura, elmondta a nevét.
Ebből kiderült: a klub, melyet Miklós Csilla és Molnárné Katona Eszter vezetett, 14 fő (8 egyesületi tag és 6 munkatárs/segítő) részvételével zajlott.
Csilla elmondta: A találkozásunk célja, hogy megoszthassuk egymással a nyaralással kapcsolatos élményeket
Miután ez megtörtént, a végén lesz egy kis játék, amihez figyelni kell arra, hogy ki mit mondott. Ehhez azonban „be kell kapcsolni” az agyunkat, játékos feladatok segítségével. Első „agyat bekapcsoló” gyakorlat az volt, hogy ittunk egy pohár vizet. Ha fáradtak vagyunk, nem érezzük jól magunkat, érdemes inni egy kis vizet, garantáltan jót fog tenni.
Röviden összefoglalta számunkra a gyakorlatok elméleti hátterét is
Neve: Brain Gym (Agytorna). Egy Paul Dennison nevű férfi dolgozta ki, elsősorban gyerekeknek. Végül arra jutott, hogy egyes gyerekek nem „butábbak”, vagy „rosszabb képességűek” másoknál. Sokkal inkább arról van szó, hogy mindnyájan más képességűek, készségűek vagyunk. Mindenkihez meg kell találni azt a módszert, amivel neki jól lehet segíteni.
Huszonhat gyakorlatot dolgozott ki, ebből próbáltunk ki néhány egyszerűbbet
Agyunk két féltekéből áll
A bal agyféltekénk a logikus, racionális, rendszerező. Olyan folyamatokért felel, mint a nyelv, a beszéd, a logika. Leginkább elemez, az ok-okozati összefüggésekre, a részletekre fókuszál. Ez felel a testünk jobb oldalának mozgásáért.
A jobb agyfélteke inkább a kreativitással, érzelmekkel áll kapcsolatban. Azokat az apró részleteket, amiket a bal agyféltekénkkel elemzünk, a jobb segít egészben látni, kialakítani a teljes képet. A test bal oldalának mozgását ez irányítja.
Úgy tudunk „jól működni az életben”, ha ez a két agyfélteke össze van hangolva. Stresszes helyzetben szétkapcsolódnak. Ugyanez a helyzet akkor is, ha nagyon fáradtak, túlterheltek vagyunk.
Minden olyan mozgás, amit ellentétes karral és lábbal végzünk, segíti a két agyfélteke összehangolódását
Akinek van kedve és bátorsága hozzá, azt is kipróbálhatja otthon, hogy egy tevékenységet, amit mindig ugyanazzal a kezével végez – mondjuk fogmosás -, most megpróbál a másik kezével csinálni. Egészen apró dolgokra is gondolhatunk. Lehet, hogy valaki jobb kézzel szokott fésülködni, ő most megpróbálhatja ugyanezt ballal. Ha változtatunk ezeken a szokásainkon, a rugalmasabb gondolkodásban sokat segíthet.
Dennison tehát kidolgozta ezt a módszert. Alkalmazták is gyerekeknél – bár a teljes kép ettől bonyolultabb. Külön személyre szabottan meg lehet állapítani, hogy kinek melyik gyakorlat a jó. Ebbe viszont idő hiányában nem mentünk bele.
Az első négyet „bekapcsoló gyakorlatoknak” nevezzük – ebből volt az első a vízivás
A folytatásban tetszőleges kezünket, kinek melyik a kényelmes, a köldökünkre helyeztük úgy, hogy közben fenekünkkel kicsit kintebb csúsztunk a széken. Amelyik kezünket nem tettük a köldökünkre, abból „pisztolyformát” csináltunk. Mutató és középső ujj egymás mellett kinyújtva, a hüvelykujj is külön, mintha hármat mutatnánk. Kulcscsontunk alatt a két kis gödröt megkerestük, egyikre egyik oldalon a hüvelykujjat, másik oldalra a két másik, nyitott ujjat tettük, és körkörös mozdulatokkal megmasszíroztuk a területet. Itt gyakorlatilag kicsit „benyúltunk a csont alá”. Általában fél percet javasolnak, de ehhez nem kell ragaszkodni – főleg nem először. Utána megcseréltük a kezeinket és a másik kézzel is megcsináltuk a masszírozást.
Nagyon fontos volt odafigyelni a folyamatos, egyenletes levegővételre is közben. Egyik kezünk maradt a köldökön. Szánk alatt, az alsó ajkon a hüvelykujj, orr alatt a másik kettő és jobbra-balra masszíroztuk az arcunkat úgy, hogy az ujjaink elmozduljanak a bőrünkön.
Utána kezet váltottunk.
A negyedik gyakorlatban előre nyújtottuk, és bokában kereszteztük egymáson a lábakat. Ez nagyjából olyan, mint amikor nagyon lazán ülünk. Amelyik lábunk felül volt, azt az oldali kezet helyeztük felülre, keresztben a másik kézre. Tenyerünket egymás felé fordítottuk, majd ujjainkat összefontuk, és befelé, a mellkasunk felé húztuk a tenyereinket.
Csilla kiemelte: ha bárkinek bármi kellemetlen, fáj, nehéz vagy feszülő, azt nem kell csinálni. Nem lehet megerőltető ez a folyamat. Nem a torna a lényege, hanem az agyféltekék összehangolása.
Utána még elvégeztünk két gyakorlatot ülve
Kezünket könyékben behajlítottuk felfelé. Megemeltük a lábunkat, és az ellentétes oldali könyökünket próbáltuk a combhoz érinteni. Ám ennek a pici, keresztező mozgás volt a lényege és nem az, hogy minél jobban odanyúljunk a lábhoz. Ebből csináltunk 12 mozdulatot, egyik, majd másik oldalra.
Utána megcsináltuk úgy is, hogy ugyanazt az oldali kezünket és lábunkat emeltük egyszerre.
Zárásként összedörzsöltük a tenyerünket, míg jól fel nem forrósodott. Mikor már éreztük a hőjét, átmasszíroztuk vele az egész arcunkat.
Akinek nem volt, vagy nem zavarta a hallókészülékét, a fülét is megmasszírozhatta. Ehhez meg kellett fogni a fülcimpánkat és fentről lefelé masszíroztuk át. Csilla szemléletesen úgy fogalmazott: fülünket úgy képzeljük el, mintha egy csecsemőnek a fordított képe lenne: fent a lábai, középen a teste helyezkedik el, alul pedig a feje. A fülünkön ugyanis minden szervünkhöz tartozik egy pont, ez olyan, mint a testünknek egy térképe. Amikor megmasszírozzuk, ezekkel a pontokkal egész testünket ébresztjük.
Egy utolsó gyakorlatként óvatosan megkopogtattuk a fejünket, arcunkat, mellkasunkat, karunkat, nyakunkat. Ez serkenti a vérkeringést, kicsit felfrissít minket. Itt is az a fontos, hogy két kézzel, fentről lefelé kopogtassuk át magunkat.
Az utolsó néhány feladat már nem a Brain Gym tanfolyam eleme, csak az első négy. A maradék egy ayurvédikus gyakorlatsor része. Eszter elmondta: azért „kapcsoltuk be” az agyunkat, hogy jól oda tudjunk figyelni egymásra.
Mindenki elmesélhetett valamit a nyári élményei közül
Ez teljesen szabadon bármi lehetett. Sok érdekes és értékes nyári beszámolót hallhattunk egymástól. Volt, aki egy hetet töltött családjával Egyiptomban. Felidézte a gondtalan strandolások emlékét, a különleges gasztronómiai élményeket, mint a főtt rák/polip, vagy épp a bivalytejből készült Mozzarella sajt.
Akadt közöttünk, aki a Balatonon nyaralt: egy kifejezetten látássérülteknek szervezett táborban. Sokféle programban vehetett részt: bobozás, fagyizás, kézműveskedés, vitorlázás.
Megint más tízéves házassági évfordulóját ünnepelte a férjével Nyíregyházán. Szemléletes élménybeszámolójában megelevenedett előttünk az állatpark: a békésen ballagó zsiráffal, hatalmas területen röpködő papagájokkal, a fülét bájosan pörgető vízilóval.
Egy következő résztvevő Zalaegerszegről, az ott található élményfürdőről mesélt. Megtudtuk tőle, hogy milyen páratlan lehetőségeket is kínál ez a hatalmas alapterületű intézmény: meg lehet tapasztalni, hogyan hullámzik a tenger. Mindemellett masszázs-és gyógyfürdő, valamint csónakázás is várja az érdeklődőket.
Volt közöttünk olyan, akinek a ceglédi SVOE-tábor jelentette az idei nyár legnagyobb élményét, ám olyan is, akinek a gerincműtétről, majd az operációt követő felépülésről szóltak ezek a hónapok.
Az alkalom végén egy játékos kis foglalkozás következett
Eszter és Csilla jegyzetelt és feltettek most néhány kérdést, hogy kiderüljön, ki mire emlékszik az élménybeszámolóból. Hatásosnak bizonyult az agytorna. A legtöbb kérdést hibátlanul meg tudtuk válaszolni. A játék végén a jutalom se maradhatott el. Egyik egyesületi tagunk házi süteményt hozott, így vidám falatozással, kötetlen beszélgetéssel zárult a délután.
(A cikket írta: Taskovics Adél)
