2024. júniusától a SVOE Hírmondója Braille írással is megjelenik, papír alapon. Jelenleg csak korlátozott példányszámban érhető el. Azoktól a tagjainktól, akik így olvassák, pozitív visszajelzések érkeztek ezzel az új szolgáltatással kapcsolatban.
Épp ezért tartottam jó ötletnek interjút készíteni velük. Szerettem volna, ha ők maguk mondhatják el, mit ad nekik az ujjbeggyel olvasható egyesületi Hírmondó, és általánosságban a Braille írás és olvasás. Elsőként azt a beszélgetést teszem közzé, amelyet Gáspár Lászlóné Angélával folytattam. Utána Pap Gábor gondolatait olvashatják ugyanebben a témában.
– Mit jelent számodra a Braille írás?
– Nekem a Braille nagyon sokat jelent. Született vakként régóta használom. Szeretem azt, hogy leülök és érzem, ahogyan „halad”, lassanként kibontakozik ujjaim alatt az írás.
– Mivel ad többet az elektronikus változathoz képest Braille formában olvasni a Hírmondót?
– Erre a válaszom nagyon egyszerű. Mi a párommal nem számítógépezünk. Számomra a pontírást nem pótolja semmi: sem a hangoskönyv, de főleg nem a gépi hang által felolvasott szövegek. Annak idején Bartók is azt mondta: az élő zenét semmi mással nem lehet pótolni. Számomra épp ilyen a Braille és a „gépesített” írás és olvasás viszonya. A Batthyány-téri templomban minden hónap 2. vasárnapján, délelőtt 11 órakor misét tartanak a látássérülteknek. Ezen alkalmakkor hangosan olvassák a braille-t, köztük én is. Otthon szintén hangosan olvasom a különböző braille-kiadványokat (pl. újságokat, irodalmi műveket).
– Milyen megfontolásból teszed ezt?
– Leginkább azért, mert fejleszti a beszédet. Ezen kívül, amit hangosan olvasok, kimondok, jobban megmarad. Ha az ember csak magában olvas, könnyen azt észlelheti egy idő után, hogy az agya már máshol jár. Bár nem vagyok szakképzett oktató, gyerekekkel foglalkoztam. Nekik is mindig azt mondtam: „Olvassunk hangosan!” Biztos vagyok benne, hogy ez az agyat is fejleszti.
– Hol tanultad meg a Braille írást?
– A Vakok Iskolájában.
– Kizárólag olvasásra használod, vagy írod is a Braille-t?
– Ma már csak olvasom, nem írom. Korom előrehaladtával kapcsolataimnak a száma csökken. Amíg volt rá lehetőségem, nagyon szerettem Braille-ben levelezni. A férjem, bár lát, a kedvemért megtanulta a Braille- írást, és két évig úgy leveleztünk. Ő természetesen a szemével olvasta, mint általában mindenki, aki látóként sajátítja el.
– Az olvasáson kívül a mindennapi élet egyéb területein is segítségedre van a Braille írás?
– A gyógyszerek dobozain például elolvasom. De míg tudom, hogy mások különböző dolgok felcímkézésére is használják, nekem ilyesmire nincs szükségem. A férjem teljesen jól lát és ez a mindennapi életben rendkívül nagy segítséget jelent.
– Az egyesületi Hírmondón kívül mit szoktál még Braille írásból olvasni?
– A nyíregyháziak által készített egészséglapot járatom. Elteszek belőle cikkeket, olyanokat, amik egészségügyileg számunkra is fontosak lehetnek. Viszont át kell gondolnom, hogy mit tartok meg, hiszen az így nyomtatott dokumentumok nagyon helyigényesek. Minden létező Braille újságot fizetek, de sajnos nagyon kevés érhető el.
– Ha már újságokról beszélgettünk, térjünk vissza még egy kicsit az egyesületi Hírmondóra. Jól értem, hogy kizárólag azóta olvasod, amióta Braille nyomtatásban is megjelenik?
– Igen, azóta. A gépi hangot nem szeretem és nem is igazán értem. Hálás vagyok, hogy a Braille újságnak köszönhetően most már hozzám is eljuthatnak ezek az információk.
– Kitől hallottál először erről az új lehetőségről?
– A martonvásári kiránduláson közel ültünk egymáshoz Dorkával. Megkérdezte, hogy olvasok-e hangoskönyvet. Én pedig neki is említettem, hogy nem. Kialakult ebből közöttünk egy beszélgetés. Ekkor tett róla említést először.
– Van még valami a Braille kapcsán, amire nem kérdeztem rá, de te szeretnéd elmondani?
– Egyszerűen, röviden csak annyi: jó lenne visszahozni az emberekbe az „én olvasom” élményét!
Pap Gábor eképpen osztotta meg velem gondolatait
“Nagyon szívesen olvasom papírra nyomtatva a Hírmondót. Bár számítógépről és okostelefonról is olvasok Braille kijelző használatával, ez gyakran zavaró számomra. Ráadásul a papír alapú újság és a könyvek olvasása sokkal kényelmesebb nekem. Júniusban vehettem kézbe először a nyomtatott Hírmondót, majd júliusban újra. Olvasás közben úgy találtam, az oldalak/ívek sorrendje nem volt megfelelő. Ez megzavart. Végre megtaláltam az oldalszámokat. Ívekre bontottam mindkét újságot, majd az oldalszámok helyes sorrendjével megint összeállítottam.
A Braille újságról általában, mint elérhető lehetőségről, Fehér Annától hallottam először. Ez egy Vakok világnapjához kapcsolódó rendezvényen történt. Itt tudtam meg, hogy milyen újságok és könyvek is elérhetők pontírással pl.: a „Kitekintő”- című újság. Egy időben sokat jártam könyvtárba. A könyvtárostól érdekes regényeket, könyveket kölcsönöztem, például történelmi témában. Ám ezt az elfoglaltságot ma már nem szeretem.”
Az interjúkat készítette: Taskovics Adél
