A Dinnyési Várpark és Skanzenben jártunk

2025. szeptember 20-án, szombaton egész napos egyesületi kirándulásra mentünk. Ez a nyáron elmaradt siketvakság nemzetközi napjához kapcsolódó program pótlása volt. Az eseményen összesen 57 fő vett részt (37 egyesületi tag és kísérőik, valamint 20 munkatárs és önkéntes). A Dinnyési Várpark és Skanzent látogattuk meg. Kegyes volt hozzánk az őszi időjárás, szeptember végi napsütésben gyűjthettük be a szép élményeket.

Csoportkép Dinnyésen

A Várpark és Skanzen 2 hektárnyi területen fekszik

Amivel itt találkozhatunk, az egy érdekes és értékes szabadtéri kiállítás, mely egyaránt gyönyörködtet jól látó szemeket és a látássérültek felfedezni vágyó ujjbegyeit. 46, középkori magyar vár kicsinyített eredetijével ismerkedhettünk meg. A szóhasználat nem véletlen. Azért nem másolatot írtam, mert ezek a várak valós helyükön már csak romokban léteznek. A kicsinyített várak, épp úgy, mint anno az eredetijük, kőből, téglából, fából és földből készültek.

A középkori várak makettjei

Az anyaghű makettparkot, mely egyedülálló a világon, Alekszi Zoltán álmodta meg és építette fel

Munkájának köszönhetően 2018-ban, 2019-ben, 2020-ban, 2021-ben, majd 2023-ban is bekerült a Guinness világrekorderek közé. A sétány a történelmi Magyarország térképét formázza, ahol a várakat az eredeti elhelyezkedésüknek megfelelően találjuk meg. Mindegyik építmény mellett három nyelvű információs tábla hirdeti annak rövid történetét. Emellett a parkban 90 emlékoszlop is sorakozik. Ezek az összes magyar uralkodó, fejedelem és kormányzó neve és legfontosabb tettei mellett az adott személyek fából faragott arcmását is őrzik. A Várkutatók Emlékháza is itt található. Ebben írásos feljegyzések és fotók mellett egy folyamatosan ismétlődő kisfilm vetítése is várt minket, mely a park születésének körülményeit összegezte.

Egy résztvevő tag áll egy fa előtt, mögötte a középkori várak makettjei láthatók

A helyszín 2014-ben nyitotta meg kapuit, majd 2019-ben egy Árpád-kori településsel bővült. Ez a terület a Skanzen.
Két, XI. századi fatemplom, szekérvár, palánkvár rekonstrukciós kísérlete is helyet kapott itt. Olyan kincseket is magában rejt, mint a korabeli veremházak, állattartást bemutató építmények, valamint a Kárpát-medencét felölelő fazekas kiállítás.

A fatemplom azért is érdekfeszítő, mert egy magyar oltár van benne berendezve. 2024-ben elkészült egy 11. századi fa körtemplom (rotunda) rekonstrukciós kísérlete, amelyben Jézus élete jelent meg 101 szobor formájában.
A skanzen mellett egy eredeti méretben rekonstruált, honfoglalás kori szekérvár és palánkvár is fogadja az érdeklődőket. A szekérvár támadó fegyverként is jól használható volt. Szekerekbe fogott igavonó állatok segítségével mozgatták és zászlójelekkel vezényelték.

A parkot a kisvasút közlekedését biztosító, több, mint fél kilométeres sín-páron kívül az ún. Szentek Fala is körbe fogja. A szentek a kereszténység kiemelkedő személyiségei. Tízezernél is több ilyen személyt tartunk számon. Az 520 méter hosszú Szentek Fala 1001 szent embernek állít emléket. Napunkat tehát ebben a kellemes és különleges környezetben töltöttük.

Érkezés után szabadon bejárhattuk a park területét, ki-ki a saját segítőjével

A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány várat, melyeket megtapogattam és valamilyen oknál fogva különösen tetszettek nekem.

  • Fehéregyháza vára (Erdély, Nagyküküllő). Feltehetően a XIII. század második felében építették, pusztulásának idejét nem ismerjük. A tetejét kereszt ékesíti, ezért szólított meg különösen.
  • A Réka vár azzal nyűgözött le, hogy teteje fából, alja kőből készült. (Magyarország, Baranya megye, Mecseknádasd. Építésének és pusztulásának idejét nem ismerjük. A legenda szerint itt született Skóciai Szent Margit).
  • Egy kerítés mögött apró, fa házakat is megnézegettem az ujjaimmal, szám szerint kilencet. Ez Bajcsa vára. A palánkvár építését 1578. szeptemberében kezdték meg a stájer rendek a fokozódó török nyomás miatt. A várat 1590-ben elhagyták.

Sétánk során a Várkutatók Emlékházába is betértünk, ahol megnéztük a fentebb már említett filmet.

Az akadálymentességgel kapcsolatosan az volt a legmeghatározóbb élmény a számomra, amikor a park építője, Alekszi Zoltán az akadálymentességről beszélt

Pár résztvevő a bronzból készült élethű gólyaszobrokat tapintja éppen

Elmondta, hogy az általa létrehozott környezetet a mozgássérültek, vakok és gyengénlátók is szívesen látogatják. Megvallotta őszintén, hogy amikor belefogott a munkába, először nem jutott eszébe a látássérültek szempontja. Menet közben derült ki, hogy milyen szívesen jönnek ide ők is és számukra is hasznos és jól értelmezhető az a 3D modell, amit itt találnak. Ezek után már tudatosan törekedett arra, hogy a váras rész és a skanzen is akadálymentes legyen. A végeredmény pedig, hogy kerekesszékkel is jól bejárható.

A vetítés után a magyar oltárral ékesített fatemplomban is tölthettem egy kis időt

Elhagyva a kis épületet az előtte álló haranglábhoz is odaléptem és meg is kongattam rajta a harangot. Ezt követően került sor az ebédre. A büfében ajándéktárgyak (nyakba akasztható strandpénztárcák, kristály karkötők, hűtőmágnesek és kulcstartók, hajcsatok, szétnyitható tükrök) vásárlására is adódott alkalom. (A park területén egyébként több helyen is volt lehetőség kis emléktárgyakat vásárolni, a cérnából készített madaraktól kezdve a várak kontúrjait őrző hűtőmágneseken át egészen a fazekasságot bemutató kerámia termékekig).

Két résztvevő mosolyogva áll a napsütésben, háttérben a zöld természet.

Először azonban a finom ízeknek adtuk át magunkat

Szabad térre kihelyezett asztalokhoz telepedtünk le. Rántott húst ettünk sült krumplival, mellé innivalóként epres teából vagy ásványvízből lehetett választani. Szintén a büfében fagyit is lehetett venni, én éltem is a lehetőséggel.
Utána még volt egy kis idő sétálni a parkban. Természetesen a kisvasúton való utazást se hagytam ki! Ezen egymás mögött, lovagló ülésben lehetett ülni és kb. 13 perc alatt körbe vitt a park teljes területén.
Szívből jövő köszönet a szervezőknek és segítőknek! Mindenkinek, aki munkájával, ránk figyelésével lehetővé tette, hogy élményekkel feltöltődve, méltó módon tölthessük együtt ezt a napot!

(A cikket írta: Taskovics Adél)