Október közepén tovább folytatódott a látás havi rendezvénysorozat a H13 Kultpontban. Két, egymást követő napon, 2025. október 15-én 18 órától, illetve október 16-án, 15 órai kezdettel Balázs Béla “A Csend” c. színdarabját lehetett megtekinteni a rendezvényközpont színháztermében. A színpadi művet egyesületünk tagjai adták elő.
Én az október 16-i eseményen vettem részt, mely jó hangulatban, sok érdeklődő részvételével zajlott. Szép számmal foglaltunk helyet a közönség soraiban: SVOE tagok és külsős érdeklődők egyaránt. Horváthné Dunaveczki Leona gyönyörű éneke tette még teljesebbé az élményt. Kristálytiszta hangja az előadás előtt és után is felcsendült. Cseh Tamás: “Csönded vagyok”, illetve Gerendás Péter és Bródy János „Csend” című közös szerzeményével emelte a program színvonalát.
Maga a történet, “A Csend”, meseként is felfogható
Bár az én személyes értelmezésem szerint a siketvakságra utaló szimbolika is felfedezhető benne. Főszereplője Péter, egy fiatalember, aki haldokló édesanyjától kap egy különleges gyűrűt. Ez nemcsak az ujját öleli körül, de a szívét is mintegy abroncsként szorítja, hol gyengédebben, hol erősebben. Az asszony utolsó szavaival arra inti fiát: annak az ujjára húzza csak a gyűrűt, akit mindennél jobban szeret a világon. Figyelmezteti: vigyázzon, mert ha annak adja, aki nem a megfelelő személy, örökre elveszíti azt.
A cselekmény középpontjában mégsem Péter, hanem a Csend áll
Ő mozgatja a szálakat, ő lebegteti fátylát a szereplők felett. A fiú is előle menekül, miközben keresi, kinek az ujjára is húzhatná a gyűrűt. Vándorlása és hibás döntései következtében három, számára fontos személyt is elveszít, mert pillanatnyi érzelmeire hallgatva rájuk ruházná a bűvös erővel bíró karikát. Az egyik édesanyja, a másik Pál, a harmonikás, vidám jóbarát, akivel együtt kezdik meg a vándorutat, míg a harmadik Ilona, Péter szerelme. Az ékszer végül a Csendé lesz.
(A fátylát lebegtető csend számomra a látás- és hallás csökkenésével/-elvesztésével egyenlő. Aki nem szeret igazán, azt elriaszthatja mellőlünk ez az állapot. Ám aki teljes szívéből hozzánk tartozik, annak a kezében ajándékká válhat és meglátja a kettős érzékszervi sérülés mögött az embert).
Az előadás után Királyhidi Dorottya, a színdarab rendezője mutatta be a szereplőket:
- Csend – Scsúr Anikó
- Péter – Klabacsek Dániel
- Anya – Papakosztandi Mária
- Pál – Kimlei Gábor
- Parasztember – Hegyi Ádám
- Muharos – Pap Gábor (hang: Kőrösi Péter)
- Ilona – Kőrösiné Dr. Babinszki Vera
- Lányok – Gődér Dalma, Molnár Éva
- Narrátor – Varga Péter
- Jelnyelvi tolmács: Klincsek-Zara Norbert
- Technikai munkatárs – Kőrösi Péter
- Közreműködött: Horváthné Dunaveczki Leona, ének
Dorka elmondta: az előadást október, a látás hónapja alkalmából szervezte az egyesület. Emellett október 15, a FehérBot Napja, illetve október 22, az Európai siketvak nap is nagyszerű alkalmat teremtett rá. A szervezéskor igyekeztünk félretenni a protokollt. Meghirdettük az eseményt, ahová bárki eljöhetett, aki elég érdeklődő és nyitott beállítottságú ahhoz, hogy részt vegyen rajta. A nyitottságból és érdeklődésből alakulhat ki egy olyan változás, ami jobbá teheti a siketvak emberek életét.
Szavait egy Pilinszky Jánostól származó idézettel zárta:
“Igen, egy kéz elég, hogy visszatérve éjszaka szobánkba,
elfogadjuk az elfogadhatatlant”.
Ezt követően kedves meglepetést hordozó fordulat történt, amely szeretetteli mosolyt csalt minden jelenlevő arcára
A Csendet alakító Scsúr Anikó visszahívta Dorkát a színpadra, hogy az egész társulat nevében megköszönje a velük való munkáját. Egy kicsinyke serleget adott át neki, mondván: “Úgy döntöttünk, hogy megérdemled az év rendezője díjat”! A színháztermi program lezárulta után, akinek kedve volt, átmehetett a H13 galériájába, megtekinteni Romanek Inka és Földesi Dóri kiállított alkotásait.
(A cikket írta: Taskovics Adél)
