A Kolodko-miniszobrok felfedezése
Gyönyörű napsütés, kellemes tavaszi szél, Duna parti hangulat. 2025 április 9-én minden adott volt, hogy egy felejthetetlen, élménydús délutánt töltsünk el a szabadidős klub alkalmából. A Batthyány téri találkozóhelyre 11 egyesületi tag érkezett. Őket munkatársak, tolmácsok és mosolygós önkéntesek kisérték a séta során.
Kolodko Mihály kárpátaljai szobrászművész
Anyai ágon magyar származású. A kétezres évek elején kezdett el miniatűr figurákat megjeleníteni köztereken, először szülővárosában, Ungváron. 2017-ben költözött családjával Magyarországra. Azóta hazánkban is egyre nagyobb számban találhatók meg alkotásai. Eddig több mint 30 miniszobor készült és került ki a magyar fővárosban. Apró termetük részben a szobortervezés egyik fázisára vezethető vissza, mivel a művész először kis méretben készíti el az alkotásait. Másrészt anyagi okai is vannak, így ugyanis nem kerülnek annyiba.
Kolodko véleménye szerint azok az idők már elmúltak, hogy egy szobor elkészítését központilag határozzák meg, teret kell engedni a művészek és az emberek érdeklődésének is. A köztéri szobrok egy más dimenziója született meg azáltal, hogy rátalált a mostanában olyan sok embert érdeklő miniszobrok témájára, melyek szerinte ugyanolyan drámai erővel tudnak hatni a szemlélődőkre, mint az óriási alkotások.
Jókedvű csapatunk a Batthyány térről a Duna part felé vette az irányt
Itt elsőként a Szomorú tank című szobrot tekinthettük, tapinthattuk meg.
A tank egy mesesorozat jószívű főszereplője, akit bár azért gyártottak, hogy bántson mese-Parlamentet, mese épített örökségeket, ám a Szomorú tank inkább összehúzza magát, csőrét lehervasztva, kivívva ezzel a mese-Parlament és a mese-Lánchíd barátságát. Következő állomásunk a Főkukac nevű szobor volt, mely a Nagy ho-ho-ho horgász rajzfilm alapján készült.
Kolodko Mihály gyermekként imádta ezt a rajzfilmsorozatot, állítása szerint ebből tanult meg magyarul. Mikor Budapestre költözött, elsőként ezt a szobrot alkotta meg. Végleges helyszínét egy családi Duna-parti séta során találta meg. A Bem rakparton haladtunk tovább, ahol az egyik alsó rakpartra vezető lépcsősor korlát részén gurul lefelé a világhírű Rubik-kocka Kolodko-féle mása.
Miután mindenki megcsodálta a híres kocka szobrát, betértünk a mellékutcákba, ahol combizmainkat megdolgoztatva, hegymenetnek felfelé gyalogoltunk. A Batthyány és a Hattyú utca által közrefogott névtelen kis tér virágágyásainak szegélyén elszórtan felállított szobrocskákat kissé nehéz volt megtalálni, de megérte a kutató munka. Puli, vizsla, keverék és még egy alomnyi kiskutya is verseng a legaranyosabb miniszobor címért.
A Budavári Önkormányzat megrendelésére készültek, így szigorúan véve nem tartoznak a Kolodko-féle gerillaszobrászathoz, de ettől függetlenül a mini falka a közönség kedvence lett. A pici bronzkutyusok alapötletét a legendás népmese, az Egyszer volt Budán kutyavásár adta, s így a szoborcsoport is ezt a címet viseli.
A mese mindenki által jól ismert:
Mátyás király álruhában járja az országot. Utazása során egy parasztba botlik, aki elkeseredetten próbálja mozgásra bírni csont és bőr gebéit. De, mint kiderül, nem csak a lovakat kínozza az éhség, a szegényember családjának sem jut napi betevőre. Nincstelenségükön még a vagyonos szomszéd sem hajlandó segíteni. Mátyás király a következő tanácsot intézi a férfinak: adja el jószágait, a pénzből pedig vegyen annyi ebet, amennyi csak kitelik belőle. Budaváron ugyanis kutyavásárt fognak tartani, és szép summát lehet keresni rajtuk. A szegényember így is tesz, és mikor Budára érkezik a seregnyi csahossal, Mátyás király és a nemesek sorban vásárolják meg tőle az állatokat. A nincstelen parasztból egy-kettőre vagyonos ember lesz, ami persze az irigy szomszéd szemét rögtön szúrni kezdi. Követi a szegényember példáját: pénzzé teszi minden ingóságát és szebbnél szebb ebeket vásárol belőle. Ám amikor Mátyás udvarába érkezik, a király csak rálegyint. Ekkor hangzik el a szállóigévé vált mondat: „Egyszer volt Budán kutyavásár”.
Szoborfelfedező túránk végeztével visszatértünk a Batthyány térre, ahol egy kellemes palacsintázóban zártuk a programot. Hatalmas kínálat fogadott minket. A marcipánostól a csirkepörköltös palacsintáig terjedt a színes paletta. Választani nem volt könnyű, de a kiadós séta után rászolgáltunk a finom falatokra.
(A cikket írta: Scsúr Anikó)
