2025 november 19-re esett az egyesület soron következő fiatalok klubja. Programként a Kresz Géza Mentőmúzeum bejárása volt meghirdetve tárlatvezetéssel. A Nyugati pályaudvar zsúfolt villamosmegállójában négyen jelentünk meg SVOE tagok, valamint egy bájos önkéntes főiskolai hallgató is csatlakozott hozzánk és végig előzékenyen segített bennünket.
A belváros forgatagából egy rövid sétával jutottunk el a Mentőpalotába, melynek első emeletén található a múzeum. Nagy szeretettel fogadtak, és a látogatás ideje alatt az egyedi igényeinket szem előtt tartva vezettek bennünket.
Nagy igyekezettel gondoskodtak róla, hogy amit lehet, meg is tudjunk tapintani
A múzeumon végig haladva betekintést nyertünk a magyar elsősegélynyújtás és mentés előzményeibe és történetébe. Megtudtuk, hogy az első szervezett hazai mentőintézmény, a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület (BÖME) 1887-ben alakult. Fő alapítója és első igazgatója Kresz Géza orvos volt. Az ő nevét viseli a múzeum. Az első világháborút követően 1926-ban országos lefedettségű mentőhálózat jött létre, melyet a Vármegyék és Városok Országos Mentő Egyesülete (VVOME) üzemeltetett.
A jelenleg is hazánkban működő Országos Mentőszolgálat (OMSZ) a második világháborút követően, 1948-ban kezdte meg munkásságát
Azóta fejlődik és gondoskodik a magyar emberek mentéséről. A múzeum munkatársai bemutatták a múltban használt betegellátási eszközöket, hordágyat, orvosi táskát és egyéb mentő felszereléseket, amik a mai korszerű diagnosztikát és technológiát ismerve nagy hatással voltak ránk. Az egyik terembe belépve egy körülbelül két méter széles, élethű Titanic makett fogadott minket. Dr. Lengyel Árpád magyar mentőorvos, aki a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület tagja volt, 1912-ben a Carpathia óceánjáró fedélzetén dolgozott.
Az ő hajójuk érkezett elsőként a helyszínre, miután a Titanic hullámsírba süllyedt
A Carpathia hirtelen kórházhajóvá változott, Lengyel doktor hősiesen küzdött a túlélők életéért. Hála a szakszerű és önfeláldozó munkájának a vízből kimentett mind a 705 ember túlélte a tragikus eseményeket, senki sem vesztette életét a Carpathia fedélzetén. A tárlat ezen termében rá emlékeznek és minden apró ismert részletet bemutatnak.
Az idő elszaladt, ám mivel kis csapatunk és a csoportvezető lelkesedése is töretlen volt, meginvitáltak bennünket egy második látogatásra, melyet azonnal el is fogadtunk. Így történt, hogy majd egy hónappal később, december 10-én visszatértünk a Mentőpalotába, egy plusz kísérővel kiegészülve.
Ezúttal a föld alá vezettek bennünket, ahol az 1956. évi forradalom és szabadságharc idején működő Pincekórházat jártuk be
Az akkoriban még csak nyolc éve létrejött Országos Mentőszolgálat a forradalom idején több mint húszezer sérült ellátását és kórházba történő beszállítását végezte, valamint ideiglenes betegellátó egységet létesített a Markó utcai Mentőpalota alatti légoltalmi traktus teljes területén. A Pincekórházban kialakított vizsgálót, műtőszobát mi is megtekinthettük teljes korabeli valójában.
A felszínre visszatérve az udvaron először egy régmúltban közlekedő mentőautót csodáltunk meg. Ezt követően egy ma is műszakot teljesítő, modern társát tanulmányoztuk végig, alaposan kívülről-belülről, a hordágytól a defibrillátorig minden apróságot. Hazaindulásunk előtt nem sokkal megérkezett az Országos Mentőszolgálat szóvivője, Győrfi Pál, aki udvariasan köszöntött bennünket és beállt közénk egy közös csoportkép erejéig. A múzeumvezető, ambícióját bizonyítva, ajánlatott tett más egységek bemutatására is a jövő év folyamán. Így kétségünk nincs afelől, hogy újra találkozunk.
(A cikket írta: Scsúr Anikó)
