2025. március 12-én, szerdán szabadidős klubot tartottunk egyesületünk nagy, közösségi termében. Az eseményt Molnárné Katona Eszter, Miklós Csilla, és egyetemista gyakornokunk, Luca koordinálta.
Az alkalom hasonlóan kezdődött, mint a legutóbbi szabadidős klub
Eszter most is magával hozta a plüss macit, amiről nem akármilyen megállapítást tett. Ő is csak a múlt havi foglalkozás végén vette észre: a figura pocakjában egy kismaci bújik meg. A „medve mama” kézről kézre járt közöttünk, és akinél éppen volt, megmondta a nevét a többieknek. Emellett a „pocaklakó” medvebocs tapintás útján történő megkeresésére is volt idő és lehetőség. A bemutatkozó körből kiderült, hogy a program 18 fő (11 egyesületi tag és 7 munkatárs/önkéntes segítő) részvételével zajlott.
Az alkalom témája a tavasz volt
Elsőként összegyűjtöttük, hogy mire asszociálunk, amikor meghalljuk ezt a szót. Olyan fogalmakat soroltunk fel, mint a szerelem, a megújulás, a madarak csicsergése, rügyek fakadása, kirándulások, a hóvirág, a táj zöldülése, Húsvét, a gólyák érkezése, a tavaszi nagytakarítás, a tavaszi fáradtság, amikor kisüt a Nap, jobb hangulatunk lesz. Van, aki arra utalt: a testünket is felfrissítjük böjttel, kúrákkal.
Van egy szó, amit a tavasz szinonimájaként használunk, ez a kikelet
Eszter utána nézett annak, hogy honnan is eredhet ez a megnevezés. Két lehetséges magyarázatot talált rá.
Az egyik szerint a „kikel” szóból jön és arra utal, hogy a növények kikelnek a földből. Ilyenkor a jószágokat kihajtották a mezőre, tehát a „kijön” kifejezésből is származhat. Ami biztos, hogy ilyenkor testünknek és lelkünknek is szüksége van a megújulásra. A hideg, a bezártság után jól esik kimenni a természetbe, felfrissülni. A megfelelő táplálkozással és a mozgással jót teszünk egészségünknek.
Ezt próbáltuk a klubon is lemodellezni
Felébresztettük a testünket egy kis mozgással, a lelkünket pedig énekléssel. Utána különböző tevékenységeket végeztünk, amikben szintén örömünket leltük.
Az első ének, amire rázendítettünk, Weöres Sándor „A medve töprengése” című, megzenésített verse volt
Ezt énekeltük el különböző kézmozdulatokkal illusztrálva. Ez alkalmat adott arra is, hogy felálljunk a székünkről, majd ismét leüljünk rá, átmozgassuk karunkat, nyakunkat, stb.
A vers így szól:
„Jön a tavasz, megy a tél,
Barna medve üldögél:
– Kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!
Ha kibújok, vacogok,
Ha bebújok, hortyogok:
Ha kibújok, jót eszem,
Ha bebújok, éhezem.
Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna, odu-méz?
Ez a kérdés de nehéz!”
Felálltunk a helyünkről, kört alkotva megfogtuk a mellettünk állók kezét
Épp olyan volt, mintha körtáncot jártunk volna. Elénekeltük a „Tavaszi szél vizet áraszt” kezdetű dalt, egy jól kidolgozott koreográfia szerint lépegetve közben. Az első sorra elindultunk jobbra, majd balra. Utána bementünk a kör közepére, felnyújtott karral. Ezzel szimbolizáltuk a virágok nyílását, majd végül visszahátráltunk a székünkhöz és helyet foglaltunk rajta.
A következő dal a „Hej, tulipán, tulipán” kezdetű volt. Ehhez Eszter különféle hangszereket osztott ki közöttünk. Egy részüket rázással lehetett zörgő, vagy csilingelő hang adására bírni, de a kézzel üthető dobok is nagy népszerűségnek örvendtek közöttünk. A „Bújj, bújj, zöld ág” kezdetű dalt szintén hangszeres kísérettel adtuk elő. Végül az „Orgona ága” kezdetű, anyák napi dallal zártuk a sort.
Miklós Csilla vette át a szót és ismertette a délután folytatását
Ennek megfelelően a kollégáim átrendezték a termet és három asztalt hoztak az állomásoknak. A társaságot kb. 4 fős csapatokra bontották, hogy mindenki fennakadások nélkül részt vehessen minden játékos feladatban.
A csoport, amelyiknek én is tagja voltam, Molnárné Katona Eszter és Gerő Péter önkéntesünk állomásánál kezdett
Mindenki kapott egy-egy kis, műanyag kávés poharat. Eszternél volt egy zacskó, kifejezetten palánták ültetésére alkalmas virágföld, egy másik zacskóban pedig vegyes virágmag. A poharunkba egy speciális, műanyag kanállal földet tettünk. Utána mindenki kapott egy vagy két mezei virágmagot, amit elültettünk kis edénykénkbe. Ha elkészültünk ezzel a művelettel, jött Péter és megöntözte, amit ültettünk. Mindenki haza vihette a saját kis pohárkáját, benne a földdel és a magokkal. Aki gondosan öntözgette, kis szerencsével ki is tudta csíráztatni. A végeredmény meglepetés volt, hiszen senki nem tudhatta, mi fog kikelni a keze munkája nyomán.
Ugyanennél az asztalnál különféle teákat is kóstolhattunk. Eszter fogyhatatlan türelemmel sorolta a választékot: zöld tea gyömbérrel és citrommal; édeskömény, ánizs; kamilla; menta; zsálya; több fajta vegyes gyógynövény tea, illetve vaníliás Rooibos tea. Én ez utóbbi mellett tettem le a voksomat. Nagyon ízlett, nem okozott csalódást. Megtudtam: ennek az a legnagyobb előnye, hogy koffeint nem tartalmaz, íze azonban a fekete teához hasonlít.
A következő asztalnál Luca fogadta a csapatokat, ahol kisebb-nagyobb üvegcsékből különböző illóolajokat szimatolhattunk
Emellett azok hatásáról is kaptunk fontos és érdekes információkat. A vanília nemcsak illóolajnak nagyszerű, de süteménybe, aromának is kiválóan alkalmazható. A teafa olaja rendkívül erőteljes, jellegzetes aromával rendelkezik. Fertőtlenítő hatásáról ismert és körömgomba ellen is jó. Bergamotról korábban még soha nem hallottam, de kicsit citrusos illata egyből magával ragadott. Luca meg is erősítette, hogy ez a növény bizony citrusféle, tehát hasonlít a citromhoz. Eredményesen alkalmazható a depresszió és a fáradtság ellen, jó kedvre derít.
A vadrózsát nem tudtam beazonosítani, míg a szantálfa olaját kifejezetten kellemetlen szagúnak találtam. Hatásai viszont annál pozitívabbak: megnyugtat, segít, ha valakinek gondjai vannak az alvással.
A borsmentát azonnal felismertem. A levendulánál hosszasan elidőztem. Nagyon ismerős volt, de mégse tudtam hozzá nevet társítani. Ez egy olyan gyógynövény, ami jó stresszoldásra, relaxációra és segíti az elalvást. Az utolsó illóolaj a pálmarózsa volt. Mivel a megnevezése mindnyájunk számára idegenül hangzott, Luca rákeresett az interneten. Levelei tényleg a pálmára hasonlítanak, és apró, bézs színű virágjai vannak.
A harmadik helyszínen Csilla várt minket
Kettesével leültünk egymás mellé, majd a párok tagjai kölcsönösen megmasszírozták egymás kezét. Ehhez különböző krémekből választhattunk. Nekem a mandula aromájú tetszett a legjobban. Először bekentük a partnerünk mindkét kezét a krémmel, majd finom, körkörös mozdulatokkal átmasszíroztuk mindkét tenyerét, és egyesével az ujjait. Utána szerepet cseréltünk, hogy senki ne maradjon ki a kellemes élményből.
(A cikket írta: Taskovics Adél)
