A program 2022. november 16-án, szerdán délután 14 órakor kezdődött, telephelyünk nagy, közösségi termében. Csapatunk összesen 30 főből állt: 20 egyesületi tag, 6 munkatárs és 4 egyetemi hallgató, akik segítőként érkeztek. Két különböző tevékenységben vehettek részt a megjelentek. Az egyik kekszsütés volt, a másik pedig kézműveskedés, ahol kétféle karácsonyi díszt lehetett csinálni.
Az édességek készítésénél nagy volt a választék:
Molnárné Katona Eszter háromféle tésztát is elkészített előre és mindenki kiválaszthatta, milyen alapanyagból szeretne alkotni. Az első olyan, aminek a tésztájában mák van. Ebből golyócskákat készítettünk és azokkal dolgoztunk tovább.
A másik két fajta– a mandulás és a fahéjas – nyújtható, ezekből szaggató formák segítségével készítettünk figurákat, mint gomba, virág, karácsonyfa, angyalka, harang, hold, csillag, maci, szív.
Eszter végig jelen volt a munkaasztalnál és felügyelte az eseményeket, ha kellett, segítségünkre is volt. Aki részt vett a műveletben, mindenki kapott maga elé egy tálcát. Annak az alját – és a saját kezünket is – enyhén meghintettük liszttel, hogy ne ragadjon bele a tészta. Ezt követően ki-ki eldönthette, hogy milyen kekszet szeretne készíteni.
Eszter mindenki elé tett egy darabot a választott tésztából és megkezdődött a munka
Mielőtt azonban nagyon belemelegedtünk volna, kolléganőm megmutatta egy érdekes, konyhai eszközét, amelyet még a nagymamájától örökölt. Egy olyan sodrófáról van szó, melybe különböző figurákat – gomba, madárka, nyuszi, stb. – faragtak. Ennek nem az a célja, hogy nyújtsuk vele a tésztát. Viszont ha óvatosan végiggörgetjük rajta, belenyomódnak a formák. Utána ki lehet szaggatni és mintás lesz a keksz.
A mákot is tartalmazó tésztából, melyet én választottam, golyókat kellett formálni
Amikor ezek elkészültek, óvatosan kilapítottuk őket úgy, hogy a közepükön legyen egy kis mélyedés, ahová lehet tenni egy kevés lekvárt. Esztertől hasznos tippet is kaptunk a folyamat egyszerűbbé tételéhez: kézről kézre adta a műanyag citromfacsarót. Ennek a hegyét nyomtuk óvatosan a golyók közepébe – ügyelve arra, hogy ne szakadjanak el vagy lyukadjanak át teljesen -, és pillanatok alatt elértük a kívánt formát.
Ezt követően a mandulás tésztával próbálkoztam
Kaptam egy kézi nyújtófát – szintén enyhénmeglisztezve –kinyújtottam és szorgosan nekifogtam az apró medve formák kiszaggatásához. Ezután átültem a másik asztalhoz, ahol Miklós Csilla segítő közreműködése mellett kézműveskedni lehetett.
A karácsonyfadísz angyalka esetén megválaszthattuk, hogy milyen színű papírból szeretnénk elkészíteni
Fehér, sárga, zöld, narancssárga, rózsaszín, piros. A papírlapot első lépésként félbe hajtottuk, majd annak mentén ketté is téptük. Következő lépésként felhajtottunk belőle a szélénél nagyjából egy centit. Utána megfordítottuk a lapot és ugyanezt tettük vele, az előzővel megegyező darabon, annak vonaláig. Ezt a műveletet addig folytattuk – hol egyik, hol másik oldalára fordítva a papírunkat – míg az egész olyan nem lett, mint a harmonika. Ezt követően, miközben csukott állapotban tartottuk őket, mindkettőből felülről lehajtottunk kb. két centit – így jöttek létre az angyal szárnyai.
A következő feladat az volt, hogy egy néhány centis, arany színű, félbe hajtott szalagot át kellett fűzni egy fagolyón
Ezt követően a két harmonikát– a test két felét – középen összeragasztottuk, majd felülről már csak a fagolyót kellett belerögzíteni, benne az akasztóval. Ehhez pedig ragasztópisztolyt használtunk. Végül, aki szeretett volna, kis fém koronát is tehetett az angyal feje tetejére – ezt az akasztón átfűzve ragasztottuk rá.
Szalagokkal díszített, hungarocell gömböt is lehetett készíteni
Ehhez alapvetően kétféle méretű golyóból lehetett választani – a nagyobb, mint egy közepes méretű alma – én emellett maradtam -, a kisebb pedig akkora, mint egy méretesebb dió. A másik fontos kellék, ami ehhez kellett, selyem szalag – több szín között lehetett itt is dönteni: rózsaszín, sötétebb és világosabb, szinte már fehéres árnyalatban, illetve barna. Ebből 4-5 centis darabokat vágtunk. Utána teljesen kinyitottuk az ollót, majd a kis darab szalagot egyenként a gömb felületére helyeztük. Az olló egyik hegyével úgy kellett eltalálni azoknak a közepét, hogy azt minél mélyebben a hungarocell belsejébe nyomjuk. Majd kihúztuk a szúró eszközünket és kezdtük elölről a folyamatot egészen addig, míg az egész gömb körül elszórtan meg nem jelentek a díszítő elemek. A végén pedig ez is kapott egy akasztót, hogy fenyőfára vagy az ajtóra fel lehessen helyezni.
Az asztaloknál az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karáról érkezett egyetemista hallgatók is segítettek minket. A program egész ideje alatt nagyszerű volt a hangulat, tréfálkoztunk, sokat nevettünk. Kellemes délután volt, köszönet a szervezőknek, a segítőknek, akikfigyelmet, energiát fektettek abba, hogy ez a nap mindannyiunk számára maradandó élményé válhasson!
(A beszámolót Taskovics Adél kollégánk írta)
