Novemberi szabadidős klub: mesehallgatással és kézműves foglalkozással hangolódtunk az Adventre

2024. november 13-án, szerdán délután szabadidős klubnak adott otthont telephelyünk nagy, közösségi terme. A programot, melyen hét fő (három egyesületi tag és négy munkatárs) vett részt, Miklós Csilla és Molnárné Katona Eszter vezette.

Először Csilla röviden ismertette, hogy mit is jelent az „Advent”

Asztal körül ülnek a résztvevők, előttük koszorúalap, fenyőág, toboz és más alapanyagok, díszítő elemek az alkotáshoz

Ez a Karácsony napját, tehát december 25-ét megelőző negyedik vasárnaptól kezdődő, és Vízkeresztig, január 6-ig tartó időszak. Az első vasárnapja a Szent András napjához legközelebb eső vasárnap, idén ez december 1-re esik. Az „Advent” szó jelentése: az úr eljövetele, latinul: „Adventus Domini”. A nyugalom, az elmélkedés, adakozás és megnyugvás ideje.

Ilyenkor érdemes inkább befelé fordulni, önmagunkba nézni, és nem annyira a külvilág eseményeivel foglalkozni

Javasolt arra koncentrálni, hogy belül, bennünk, a lelkünkben mi zajlik. Külső környezetünkben ilyenkor gyakran az történik, hogy megindulnak az emberek mindenféle ajándékokat vásárolni, de az Advent és a Karácsony igazából nem erről szól. Nem az a lényege, hogy minél több tárgyi ajándékot felhalmozzunk. Arra kellene fókuszálni, hogy megvizsgáljuk, miként tudunk még több szeretettel fordulni önmagunk és mások felé. Ilyenkor a kis Jézus születésére készülünk fel.

Lehet böjtölni, de nem feltétlenül szükséges, hogy ez az ételekre vonatkozzon

Ha nagyon sok negatív gondolatunk van, törekedhetünk arra, hogy kevesebb legyen. Ha úgy érezzük, sokat beszélünk kevésbé fontos dolgokról, igyekezhetünk azon, hogy ezekről kevesebb szót ejtsünk. A böjt tehát bármilyen jellegű lehet, lényege az, hogy kövessük, ami a szívünkben, lelkünkben megjelenik. Fontos, hogy mindenképpen pozitív célú dolog legyen. Olyan, ami előre visz minket és másokat is. Felesleges, hogy bármit is megvonjunk magunktól.

A következő percekben Csilla felolvasott egy kedves kis mesét

Zelk Zoltán írta, a címe: Mikulás bácsi csizmája

Főszereplője a jóságos Télapó és egy szegény ember, aki a téli hidegben az utcán, egy padon alszik. A Mikulás felismeri benne régi barátját, akit gyerekként ajándékozott meg utoljára. Úgy örült akkor a cukornak és csokoládénak, hogy még az égbe is felhallatszott a kacagása. A kis történet arról szól, hogy miként fordítja jobbra Télapó régi barátja sorsát, milyen ajándékokat ad neki, hogy szegényből gazdaggá tegye. A teljes mese az alábbi linken elolvasható:
https://mikulas.info/zelk-zoltan-mikulas-bacsi-csizmaja/

A délután második felében Eszter minden résztvevőnek kiosztott egy-egy szalmából készült, kisméretű, karika formájú koszorú alapot

Mindnyájan kidekorálhattuk a sajátunkat, takaros kis ajtódíszeket készítve. Ehhez borostyán és tuja ágakat, művirágfejeket (piros, ezüst és arany színben) bocsátottak rendelkezésünkre. Kaptunk még arany színű golyócskákat, szárított terméseket, fehérre festett mini tobozokat, de tűzpiros, műanyag szívecskéket is. Aki szerette volna, kaphatott öntapadós matricákat (arany és ezüst csillagok, karácsonyfák és angyalok formájában) és ráragaszthatta a karika alapjára. Aki inkább a virágokat, növényeket kedveli, selyemszalagból készített rózsafejeket is felhasználhatott a dekoráláshoz.

Egy elkészült ajtódísz

A díszek legnagyobb többségét (a matricák kivételével) ragasztópisztollyal rögzítettük a koszorúra, és igény szerint akasztót is készíthettünk rá szalagból.
Látó segítőink elmondták, hogy bár ugyanazokból az „alapanyagokból” dolgoztunk, a kész művek mindegyike más és más lett. Mielőtt haza indultunk volna, meg is néztük egymás alkotásait.

Szívből jövő köszönet Csillának, Eszternek a szervezésért, a ránk figyelésért. A klub valódi alkalmat adott arra, hogy már most, november közepén megérezzünk valamit Advent áldásos hangulatából.

(A cikket írta: Taskovics Adél)