2024. október 22-én, kedden szabadidős klubra gyűltünk össze az egyesület telephelyén. A rendezvényt, melynek nagy, közösségi termünk adott otthont, Molnárné Katona Eszter vezette. A délután a szüret jegyében zajlott. Összesen 11 fő vett részt az eseményen: 5 egyesületi tag, 3 önkéntes és a SVOE 3 munkatársa.
Először azt kérdezte meg Eszter, hogy ki az a résztvevők közül, aki volt már szüreten
Egy ember kivételével mindenkinek voltak ilyen emlékei, amelyek közül néhányat meg is oszthattak a többiekkel. Szóba került egy 2022-es szüreti bál, tánccal, énekkel, szőlővel díszített kocsikkal, bor-és töltött káposzta kóstolással.
Egy egyesületi tagunk elmesélte, hogy egyetemi évei alatt, ahol kertészeti gépekkel is foglalkozott, a Csepel-szigetre jártak, kézzel szüretelték a szőlőt. Itt, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola birtokán találkozott a szőlőszemező géppel. A leszüretelt fürtöket levitték a pincébe, ahol bele tették ebbe a gépbe. Ez a jó fürtökről gyakorlatilag ledörzsölte a szemeket és így kerültek azok bele a darálóba. Utána a ledarált szőlőt tették a szőlőprésbe.
A szőlőlé erjesztésébe is kaptunk egy kis betekintést
Mustnak az olyan szőlőlevet nevezzük, amelyiket legalább egy napig erjedni hagyták. Az erjesztési folyamat a hordóba került lé esetében legalább fél évig tartott. A mély pincébe, ahol ez történt, csak egy alapos szellőztetést követően lehetett lemenni. Alaposan meg kellett nézni, hogy nem volt-e szén-dioxid a levegőben. Égő gyertyával mentek le a pincébe, ami ha elaludt, gyorsan vissza kellett fordulni, mert már nem volt jó a levegő minősége, a termelődött gáz halált is okozhat.
A jól kezelt borok, ha megfelelő körülmények között, üvegben tartjuk, akár ötven-hatvan évig is élvezhetők maradnak
Eszter elmondta: tudomása szerint idén nyáron volt itt, Magyarországon olyan, amit mediterrán szüretnek hívunk. A nagyon meleg nyár miatt hamarabb volt a szüret a Balatonnál. Volt, ahol július végén vagy augusztusban szüreteltek a szeptemberi, októberi időszak helyett. Az időjárási viszonyok miatt annyira megváltozott a szőlő érettsége, festékanyaga, hogy nem tudtak belőle a klasszikus értelemben vett rozét előállítani. Ennek az ismertető jegye, hogy a színe rózsaszínes, szinte áttetsző. Az ideinek viszont szinte vörösborba hajló színe van. Egy másik résztvevő arról számolt be, hogy milyen finom az, amikor a kenyérbe kovász helyett murcit (erjedésben levő mustot) tesznek. Megtudtuk: régen, akár a Krisztus előtti időkben, amikor nem volt idő kovásszal kenyeret készíteni, sokan használtak szőlőmag őrleményt a tészta kelesztéséhez.
Régen a szüret egy hatalmas ünnepség volt
Az emberek készültek, ettek-ittak és dolgoztak is. Elindultak a faluban, kereplőkkel zajt csaptak, még a levegőbe is lőttek, hogy jelezzék: kezdődik a munka. Nők, gyerekek, mindenki kivette belőle a részét. A nagy munka után pedig szüreti bálokat szerveztek. Ezek alkalmával rengeteget ettek, ittak, táncoltak és énekeltek. Ez remek alkalom volt az ismerkedésre is. A szüreti időszakra haza jöttek a huszárok, a katonák és kereshették a fiatalok a párjukat.
Egy másik résztvevő az aszú szüretről való emlékeit elevenítette fel. Ennek az volt a nehézsége, hogy szemenként kellett szüretelni. Ő egy kis faluban lakott, ahol egész évben a szüretre készült a közösség. Volt szekeres-és lovas felvonulás. Egy országos hírű, népművészeti tánccsoporttal és egy, a falu népéből verbuvált színházi csapattal is büszkélkedhettek. Évről évre lenyűgözték a mulatság résztvevőit színvonalas fellépéseikkel.
Eszter kérdése volt: – Melyek a legismertebb magyar területek, ahol híres bor készül?
Válaszok: Eger és környéke, Tokaj, Villány és környéke, Badacsony, Somló, ezek a legismertebbek. Ismert a pécsi, de a szekszárdi bor is. Fontos még kitérni az etyeki, budai borvidékre. A budai oldal régen szinte teljes egészében bortermő vidék volt. A XIX. század végén viszont kitört egy filoxéra járvány. Ez elvitte az összes szőlő ültetvényt.
A Sashegy, Svábhegy, Gellért-hegy régen tele volt szőlővel. Ekkoriban még Pest és Buda különálló terület volt. A pestiek nagyon irigykedtek, hogy milyen jó bor van Budán. Megpróbálkoztak annak hamisításával is, de tudható, hogy komoly vámmal sújtották azt, aki a hídon vitt át bort Budáról Pestre.
Vannak olyan szőlőfajták, amiket borkészítésre termesztenek, van, amit fogyasztásra (csemege), és vannak olyanok is, amiket aszalásra (ebből lesz a mazsola).
– Milyen borszőlő fajtákat ismerünk? – tette fel a kérdést Eszter.
Válaszok: othello, olaszrizling, kékfrankos, szürkebarát, merlot, chardonnay, kadarka, leányka, stb.
– Melyik országban van a legnagyobb bortermő terület?
Eszter információi alapján Spanyolországban 11750 négyzetkilométeren van szőlő. Franciaország a második. Utána jön Olaszország, Törökország, Amerikai Egyesült Államok, Irán, Románia, Portugália, Argentína, Ausztrália…
Az asztal közepére Eszter letett egy kis szőlőprést
Ezt mindnyájan megnéztük, megtapogattuk. Ezután, kolléganőm kreativitásának köszönhetően, még a szüretet is imitáltuk. A közösségi terem korlátjára szőlőfürtöket lógatott fel vastag madzag segítségével. Mi ollóval levágtuk azokat, és egy-egy tálra tettük. Mindezt énekszó kíséretében, mert régen is ez volt a szokás. A “szüret” után használatba vettük a szőlőprést. Ebbe a műveletbe nagyon szívesen vetettem bele magam, ám szakszerű leírást nehezen tudtam volna róla adni. Ennek az az oka, hogy az eszköz részeinek és a hozzájuk kapcsolódó műveleteknek a nevét nem ismertem.
Álljon itt egy rövid idézet a szőlőprésről (borsajtóról)
Ez a Magyar néprajzi lexikon c. kiadványban, az Arcanum.com oldalon található:
„A középorsós borsajtók vázát egy hasáb forma talpba ácsolt két, függőleges oldalgerenda alkotja. Ezeket fent egy vastag kötőgerenda, bálvány kapcsolja össze. Ebbe illeszkedik az orsó vagy csavar, amelyet a csavarfejen keresztüldugott rúd segítségével lehet lejjebb és feljebb csavarni. A talpon helyezkedik el a lécekből összeállított, négyszegletes kosár, amelyben a sajtolandó szőlő van. A tetejére helyezett papra nehezedik a csavar szorító ereje.
A kötőgerenda, amelyben a csavar le-fel jár, átfordítható, hogy a törköly ki- és berakásakor a csavarfej ne akadályozza a munkát.
Későbbi fejlődés eredményének tekinthetők a középorsós borsajtók ún. felülhajtós változatai. A hajtókar a csavarnak a keresztgerenda fölé kinyúló végébe illeszkedik. Ily módon a sajtót szabad téren elhelyezve teljes, 360 fokos fordulat végezhető. Így nagyobb erő fejthető ki, míg az eredeti (ún. alulhajtós) változatoknál csak 180 fokos fordulat érhető el.”
Mi egyértelműen a felülhajtós változattal dolgoztunk. Örömmel hallottuk, amikor a szerkezet külön erre a célra kialakított részén elkezdett csordogálni a szőlőlé a felfogására odakészített tálba. A klub végén kis poharakba töltve meg is kóstolhattuk a mustot. Lényegében ezzel „szüretelve le” erőfeszítéseink gyümölcsét.
(A cikket írta: Taskovics Adél)
