”Minden bajom ellenére igyekszem derűsnek lenni” – interjú Németh Tamásné Berta Edinával

Németh Tamásné Berta Edina

Németh Tamásné Berta Edina

⠨⠝⠡⠍⠑⠞⠓ ⠨⠞⠁⠍⠈⠎⠝⠡ ⠨⠃⠑⠗⠞⠁ ⠨⠑⠙⠊⠝⠁

Interjúalanyunk életének szerves része a Braille írás, a fenti sorban ezért jelenítettük meg illusztrációként a teljes nevét ilyen módon is. Az alábbiakban a Hírmondó 2022. márciusiszámában megjelent beszélgetésből idézünk, s ha kíváncsi további részletekre tagtársunk életéből, a “Tovább olvasom” gombra kattintva elérhető a teljes szöveg. Az interjút Taskovics Adél kollégánk készítette.

“Németh Tamásné Berta Edina vagyok, születésemtől kezdve aliglátó. Hallássérülésem csak jóval később kezdte nehezíteni az életemet. Szenvedélyem a Zenén túl a Braille, a Kovász és a Rajz. Minden bajom ellenére igyekszem derűsnek lenni, a dolgok humoros oldalát megfogni és ezt másokra is átragasztani.”

[Tovább olvasom…]

Siketvakon élni (életek, történetek, interjúk siketvak emberekkel)

“Neked biztosan jobb a hallásod, mint azoknak, akik látnak.”

A látássérült emberek nagy többsége gyakran találkozik ezzel a sztereotip kijelentéssel. Az tény, hogy a hallására sokkal inkább támaszkodik egy látássérült személy, mint az, aki lát. De mi a helyzet akkor, ha a látásprobléma mellett éppen a hallás képessége az, ami szintén kárt szenved? Hogyan lehet így boldogulni a hétköznapokban? A weboldalunkon található szakmai anyagok mellé szeretnénk olyan tartalmakat is közzétenni, melyek magát az embert hozhatják közelebb a kedves érdeklődőkhöz. Nem titkolt szándékunk a bátorítás, motiválás sem. 🙂

Témáink:

  • Hogyan, s milyen szemlélettel élnek a hazánkban élő siketvak sorstársaink?
    (egyesületünk interjúi)
  • Hogyan boldogulnak életükben a külföldön élő sorstársak?
    (Fordítások a “Történetek (mesék) az emberekről, akik a szívükkel hallgatnak, és a kezükkel néznek: Siketvaksággal élni c. kötetből)
  • Tanulságos, érdekes történetek siketvak emberekről
    (egyéb írások itthoni és külföldi forrásból)

[Tovább olvasom…]

”Egy siketvak embernek komoly belső tartása van” – Zvezdana Matiči tekint vissza életére

(A DLAN “Történetek (mesék) az emberekről, akik a szívükkel hallgatnak, és a kezükkel néznek” című kötetéből)

nyitott biblia, barkaágból rátett kereszttel

Zvezdana igen nehéz gyermekkort tudhat maga mögött. Sok fájdalmas emléke van: nem kapott megértést, gyakran csúfolták és bántották. Néhány valódi, segítőkész barát és a mély hite jelentette számára a vigasztalást. Négy és fél esztendős koráig egészséges kisgyermek volt. Egy nap minden megváltozott. A II. világháború adta helyzetben a németek az ő falujukat is elpusztították. Zvezdana a szomszéd kisgyerekkel játszott, amikor repülőgépek kezdtek körözni a környék felett. Futva próbált elmenekülni. Pár lépés után azonban elesett és minden sötétségbe borult körülötte. A szomszéd család tagjai emelték fel a földről, ők vitték haza. Sokkos állapotban volt: arcát sebek borították, a fejében különös, zúgó hangot hallott. A becsapódó bomba hatására mind a hallását, mind a látását jórészt elvesztette. [Tovább olvasom…]

„Kreatívnak lenni: ez a szenvedélyem” – Matevž Trojar mesél magáról

(A DLAN “Történetek (mesék) az emberekről, akik a szívükkel hallgatnak, és a kezükkel néznek” című kötetéből)

Csibe kikel a tojásból

Évekkel ezelőtt volt Matevž életében egy olyan időszak, mikor bárki, számára ismeretlen személyt meglátott ajtaja előtt, inkább elbújt. Tette ezt attól való félelmében, hogy otthona elhagyására kényszerítik majd. Néhány látogatást követően az egyesület munkatársai végül érdemben is fel tudták venni vele a kapcsolatot, személyes fejlődése pedig azóta is töretlenül halad előre. Ezt látni minden segítője számára figyelemre méltó. A benne égő tudásvágynak köszönhetően megtanult főzni, takarítani, ellátni magát, kezelni a pénzt, kommunikálni másokkal. Arcáról hála és elégedettség sugárzik. Mozdulataiból, gesztusaiból egyértelműen látszik: büszke mindarra, amit az elmúlt években elért. [Tovább olvasom…]

„Nincs mindenre időm, ami érdekel” – interjú Kardos Norberttel

Kardos Norbert kutyájával

Kardos Norbert

Az alábbiakban a Hírmondó 2021. decemberi számában megjelent interjúból idézünk, s ha kíváncsi további részletekre tagtársunk életéből, a “Tovább olvasom” gombra kattintva elérhető a teljes szöveg. Kardos Norberttel Taskovics Adél kollégánk beszélgetett.

– Szereted a munkádat?
– Szeretem csinálni. Nekünk is szükségünk van munkára, mint mindenkinek. Valamennyien a társadalom hasznos tagjai akarunk lenni. Jó, hogy van ez az életemben. Nem tétlenkedem: dolgozom, tanulok.

– Mit tanulsz?
– Angolt és informatikát. Meg kellett tanulnom a számítógépet használni vakon, az alapoktól kezdve. Gondolok itt arra, hogy melyik betű hol található a klaviatúrán, internet használata, stb. Most már hanganyagokat is tudok vágni, de videós tartalmakkal is szeretnék foglalkozni. Lehet, kicsit furcsán hangzik, de nincs mindenre időm, ami érdekel. Emellett aktív vagyok a ház körül is. Segítek a szüleimnek amiben tudok. A munkámban is sikeres vagyok. Sokan nem értik, hogy tudok szőnyegeket készíteni ilyen mintázattal, ilyen színösszeállítással.

– Milyen technikával dolgozol?

[Tovább olvasom…]

A siketvak művész, aki elkészítette a jelnyelvet használók zászlaját

A francia Arnaud Balard, aki maga is siketvak, nagy dologra vállalkozott: egyedi zászlót készített, a világ összes jelnyelv használója számára.

a jelnyelvet használóknak tervezett zászló

A cikkből, melyet az Európai Siketvak Unio (EDbU) posztolt közösségi oldalán 2022 januárjának végén, megtudhatjuk: a Siketek Francia Nemzeti Szövetsége 2014 májusában jóváhagyta, amit Arnaud-nak 2 évébe telt végleges formájában elképzelnie. Arra vágyik, hogy alkotása jól beazonosítható legyen a jelnyelvhasználók körében, tűnjön fel az a világ bármely pontján.

“Művészi munkásságom elsősorban a zászlóhoz kapcsolódik. Mivel nemzetközi szinten láthatóvá vált, hiszem, hogy nagy hatást gyakorolt a siket közösségre.” – nyilatkozta

Saját elmondása szerint rengeteget gondolkodott azon, hogy milyen dizájnnal lássa el művét. Ötletek sokféleségét tesztelte. Több olyan jelet határozott meg, melyek bizonyos értelemben negatív tartalommal bírnak.
Valami különlegeset szeretett volna készíteni. Elvetette az olyan, gyakran használt formákat is, mint amilyen a hallókészülék, mert arra törekedett, hogy a minta elvonatkoztasson a hallássérülés tényétől. Ehelyett inkább a [Tovább olvasom…]

„Fejben kell először akadálymentesíteni” – interjú Szakolczi Gabriella egyesületi tagunkkal

Sz. Gabi elegáns, fekete, kivágott, ujjatlan estélyi ruhában, derekán egy csipkés, virágmintás berakással, oldalt magasan felsliccelt szoknyával. A környezet fehér, a háttérben aranyszínű gömbégősor lóg le, Gabitól balra egy padlóvázában fehér orchidea díszeleg. Gabi mosolyog

Szakolczi Gabriella

Az alábbiakban a Hírmondó 2022. januári számában megjelent interjúból idézünk, s ha kíváncsi további részletekre tagtársunk életéből, a “Tovább olvasom” gombra kattintva elérhető a teljes szöveg. Szakolczi Gabriellával Taskovics Adél kollégánk beszélgetett.

– A Facebook-oldaladon azt írtad: “ki kell cselezni az állapotunkat”. Te milyen módon teszed ezt meg?

– Nem azt nézem, hogy mit nem tud megcsinálni egy „szemfüles”, hanem azt, amit meg tud, meg amihez van érzéke. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni, de ami megy… na, arra érdemes ráfeküdni. És ha adódik valami lehetőség, amit, ha úgy érez az illető, hogy ebben helyt tudna állni, akkor érdemes megragadni. A kiskapukatkell keresni, nem pedig bezárkózni.

Sz. Gabi fekete-fehér rajza, melyen egy gepárd látható, aki egy tóból iszik.

Szakolczi Gabriella rajza

[Tovább olvasom…]

„Egyedül élek, teljes siketvakságban” – Vinko Trinkaus élettörténete

(A DLAN “Történetek (mesék) az emberekről, akik a szívükkel hallgatnak, és a kezükkel néznek” című kötetéből)

magányos cseresznye

Vinko látás-és hallásmaradvány nélkül éli mindennapjait, egyedül, a saját lakásában. A DLAN munkatársai sokáig látogatták, és könnyítették meg életvitelét, ám 2019-ben saját személyi segítőt kapott. Otthonának összes zegét-zugát ismeri, ahol mindennek megvan a maga helye. Szívesen végez háztartási munkát. Ruházata mindig elegáns, viselkedése udvarias. Él benne a tudásvágy, rajong a sportokért, érdekli a politika és az őt körülvevő világ hírei. Intelligens, és ezzel általában azonnal megnyeri magának az embereket. [Tovább olvasom…]

Egy történet bátorságról, elszántságról, erős akaratról – Žiga Fele önvallomása

(A DLAN „”Történetek (mesék) az emberekről, akik a szívükkel hallgatnak, és a kezükkel néznek” című kötetéből)

Erő és eltökéltség_két közvetlenül egymás mellett álló hím oroszlán - egy világos és egy kicsit sötétebb - nemes tartással, mély tekintettel

Žiga teljesen egészséges újszülöttként látta meg a napvilágot. Mára felcseperedett és egy nagyon értelmes, intelligens fiatalember vált belőle. II-es típusú neurofibromatózissal él. Ez egy ritka, örökletes betegség, mely sok akadályt gördít elé, ám ő elszántan megküzd valamennyivel. Szeméből bátorság, melegség és merészség sugárzik. Aki beszélgetésbe elegyedik vele, érezheti belső tartását, erős akaratát. [Tovább olvasom…]

„A zene az én igazi gyógyszerem” – Jožica Atelšek mesél magáról

(A DLAN „”Történetek (mesék) az emberekről, akik a szívükkel hallgatnak, és a kezükkel néznek” című kötetéből)

Szintetizátor billentyűk, rajta egy idős női kéz

Jožica a kreativitása által fejezi ki magát. Egész életében alkotni szeretett volna, és most éppen ezt teszi. Személyi segítőjének támogatásával az álma, hogy visszaadja a világnak azt, amit kapott, végre valóra válhat.
Az idős, nyolcvanas éveiben járó hölgy két botra támaszkodva közlekedik. Első ránézésre is egyértelmű: komoly egyensúlyzavarral küzd. Mellette van a segítője, kezében komputer. Fekete pólójának hátán nagy, fehér betűkkel felirat hirdeti: „Siketvak személynek segítek”. Leülnek egy padra. A segítő leírja, megjeleníti a kérdést a gép kijelzőjén, Jožica pedig hangos beszéddel válaszol. Aztán előveszi a szintetizátorát és eljátszik egy dalt. Ő írta a szövegét, és a zenét is maga komponálta hozzá. Miközben játszik, egybeolvad a zenével. Énekel. Még mindig pontosan emlékszik a dallamra. Szereti a zenét. Úgy érzi, teljesebb a világa, ha színekkel is kifejezi az érzéseit. Kézimunkázik és mindemellett történeteket ír, melyekhez az inspirációt saját életéből meríti. Ezekben a tevékenységekben megtalálta élete értelmét. [Tovább olvasom…]