(A DLAN „Történetek (mesék) az emberekről, akik a szívükkel hallgatnak, és a kezükkel néznek” című kötetéből)

Vinko látás-és hallásmaradvány nélkül éli mindennapjait, egyedül, a saját lakásában. A DLAN munkatársai sokáig látogatták, és könnyítették meg életvitelét, ám 2019-ben saját személyi segítőt kapott. Otthonának összes zegét-zugát ismeri, ahol mindennek megvan a maga helye. Szívesen végez háztartási munkát. Ruházata mindig elegáns, viselkedése udvarias. Él benne a tudásvágy, rajong a sportokért, érdekli a politika és az őt körülvevő világ hírei. Intelligens, és ezzel általában azonnal megnyeri magának az embereket. [Tovább olvasom…]

(A DLAN „”Történetek (mesék) az emberekről, akik a szívükkel hallgatnak, és a kezükkel néznek” című kötetéből)

Žiga teljesen egészséges újszülöttként látta meg a napvilágot. Mára felcseperedett és egy nagyon értelmes, intelligens fiatalember vált belőle. II-es típusú neurofibromatózissal él. Ez egy ritka, örökletes betegség, mely sok akadályt gördít elé, ám ő elszántan megküzd valamennyivel. Szeméből bátorság, melegség és merészség sugárzik. Aki beszélgetésbe elegyedik vele, érezheti belső tartását, erős akaratát. [Tovább olvasom…]

(A DLAN „”Történetek (mesék) az emberekről, akik a szívükkel hallgatnak, és a kezükkel néznek” című kötetéből)

Jožica a kreativitása által fejezi ki magát. Egész életében alkotni szeretett volna, és most éppen ezt teszi. Személyi segítőjének támogatásával az álma, hogy visszaadja a világnak azt, amit kapott, végre valóra válhat.
Az idős, nyolcvanas éveiben járó hölgy két botra támaszkodva közlekedik. Első ránézésre is egyértelmű: komoly egyensúlyzavarral küzd. Mellette van a segítője, kezében komputer. Fekete pólójának hátán nagy, fehér betűkkel felirat hirdeti: „Siketvak személynek segítek”. Leülnek egy padra. A segítő leírja, megjeleníti a kérdést a gép kijelzőjén, Jožica pedig hangos beszéddel válaszol. Aztán előveszi a szintetizátorát és eljátszik egy dalt. Ő írta a szövegét, és a zenét is maga komponálta hozzá. Miközben játszik, egybeolvad a zenével. Énekel. Még mindig pontosan emlékszik a dallamra. Szereti a zenét. Úgy érzi, teljesebb a világa, ha színekkel is kifejezi az érzéseit. Kézimunkázik és mindemellett történeteket ír, melyekhez az inspirációt saját életéből meríti. Ezekben a tevékenységekben megtalálta élete értelmét. [Tovább olvasom…]

Újabb, lelket erősítő élettörténet a DLAN „”Történetek (mesék) az emberekről, akik a szívükkel hallgatnak, és a kezükkel néznek” című kötetéből.

Janko Plesec, ha bemutatkozik valakinek, szereti hozzátenni önmaga jellemzéséhez, hogy ő a szlovén siketvakokat tömörítő szervezet, a DLAN elnöke. Egy igazi jelenség, akit lehetetlen csak úgy figyelmen kívül hagyni a tömegben. Fekete szemüvege és hallást segítő eszközei, mint a cochleáris implantátum, egyértelműen mutatják állapotát. Fizikai megjelenése és erőteljes hangja sokakat meglephet. Vonzza azokat, akik szeretnek jókat nevetni. Általánosságban az emberek jól-léte – s köztük még külön egy kis csoporté, a siketvakoké – olyan téma, melyet mindig észben tart. Ezért mer bátran kopogtatni sok ajtón, tanácsokat adni azzal kapcsolatban, hogy miként lehet a siketvak személyeket a legteljesebb mértékben integrálni a társadalomba.

2020. augusztusában az Európai Siketvak Unió egyik tagszervezete, a Siketvakok Szlovéniai Egyesülete (DLAN) publikálta az angol-és orosz nyelvű változatát annak a könyvnek, amely ezt a címet viseli:

„Történetek (mesék) az emberekről, akik a szívükkel hallgatnak, és a kezükkel néznek: Siketvaksággal élni”

A kötet lapjait forgatva számos megható és inspiráló sorssal találkozhat az ember. Most ezek közül osztok meg Olvasóimmal egy nagyszerű példát hitre, kitartásra, tiszta szeretetre.