(A DLAN “Történetek (mesék) az emberekről, akik a szívükkel hallgatnak, és a kezükkel néznek” című kötetéből)

Zvezdana igen nehéz gyermekkort tudhat maga mögött. Sok fájdalmas emléke van: nem kapott megértést, gyakran csúfolták és bántották. Néhány valódi, segítőkész barát és a mély hite jelentette számára a vigasztalást. Négy és fél esztendős koráig egészséges kisgyermek volt. Egy nap minden megváltozott. A II. világháború adta helyzetben a németek az ő falujukat is elpusztították. Zvezdana a szomszéd kisgyerekkel játszott, amikor repülőgépek kezdtek körözni a környék felett. Futva próbált elmenekülni. Pár lépés után azonban elesett és minden sötétségbe borult körülötte. A szomszéd család tagjai emelték fel a földről, ők vitték haza. Sokkos állapotban volt: arcát sebek borították, a fejében különös, zúgó hangot hallott. A becsapódó bomba hatására mind a hallását, mind a látását jórészt elvesztette. [Tovább olvasom…]

(A DLAN “Történetek (mesék) az emberekről, akik a szívükkel hallgatnak, és a kezükkel néznek” című kötetéből)

Évekkel ezelőtt volt Matevž életében egy olyan időszak, mikor bárki, számára ismeretlen személyt meglátott ajtaja előtt, inkább elbújt. Tette ezt attól való félelmében, hogy otthona elhagyására kényszerítik majd. Néhány látogatást követően az egyesület munkatársai végül érdemben is fel tudták venni vele a kapcsolatot, személyes fejlődése pedig azóta is töretlenül halad előre. Ezt látni minden segítője számára figyelemre méltó. A benne égő tudásvágynak köszönhetően megtanult főzni, takarítani, ellátni magát, kezelni a pénzt, kommunikálni másokkal. Arcáról hála és elégedettség sugárzik. Mozdulataiból, gesztusaiból egyértelműen látszik: büszke mindarra, amit az elmúlt években elért. [Tovább olvasom…]

(A DLAN “Történetek (mesék) az emberekről, akik a szívükkel hallgatnak, és a kezükkel néznek” című kötetéből)

Vinko látás-és hallásmaradvány nélkül éli mindennapjait, egyedül, a saját lakásában. A DLAN munkatársai sokáig látogatták, és könnyítették meg életvitelét, ám 2019-ben saját személyi segítőt kapott. Otthonának összes zegét-zugát ismeri, ahol mindennek megvan a maga helye. Szívesen végez háztartási munkát. Ruházata mindig elegáns, viselkedése udvarias. Él benne a tudásvágy, rajong a sportokért, érdekli a politika és az őt körülvevő világ hírei. Intelligens, és ezzel általában azonnal megnyeri magának az embereket. [Tovább olvasom…]

(A DLAN „”Történetek (mesék) az emberekről, akik a szívükkel hallgatnak, és a kezükkel néznek” című kötetéből)

Žiga teljesen egészséges újszülöttként látta meg a napvilágot. Mára felcseperedett és egy nagyon értelmes, intelligens fiatalember vált belőle. II-es típusú neurofibromatózissal él. Ez egy ritka, örökletes betegség, mely sok akadályt gördít elé, ám ő elszántan megküzd valamennyivel. Szeméből bátorság, melegség és merészség sugárzik. Aki beszélgetésbe elegyedik vele, érezheti belső tartását, erős akaratát. [Tovább olvasom…]

(A DLAN „”Történetek (mesék) az emberekről, akik a szívükkel hallgatnak, és a kezükkel néznek” című kötetéből)

Jožica a kreativitása által fejezi ki magát. Egész életében alkotni szeretett volna, és most éppen ezt teszi. Személyi segítőjének támogatásával az álma, hogy visszaadja a világnak azt, amit kapott, végre valóra válhat.
Az idős, nyolcvanas éveiben járó hölgy két botra támaszkodva közlekedik. Első ránézésre is egyértelmű: komoly egyensúlyzavarral küzd. Mellette van a segítője, kezében komputer. Fekete pólójának hátán nagy, fehér betűkkel felirat hirdeti: „Siketvak személynek segítek”. Leülnek egy padra. A segítő leírja, megjeleníti a kérdést a gép kijelzőjén, Jožica pedig hangos beszéddel válaszol. Aztán előveszi a szintetizátorát és eljátszik egy dalt. Ő írta a szövegét, és a zenét is maga komponálta hozzá. Miközben játszik, egybeolvad a zenével. Énekel. Még mindig pontosan emlékszik a dallamra. Szereti a zenét. Úgy érzi, teljesebb a világa, ha színekkel is kifejezi az érzéseit. Kézimunkázik és mindemellett történeteket ír, melyekhez az inspirációt saját életéből meríti. Ezekben a tevékenységekben megtalálta élete értelmét. [Tovább olvasom…]

Újabb, lelket erősítő élettörténet a DLAN „”Történetek (mesék) az emberekről, akik a szívükkel hallgatnak, és a kezükkel néznek” című kötetéből.

Janko Plesec, ha bemutatkozik valakinek, szereti hozzátenni önmaga jellemzéséhez, hogy ő a szlovén siketvakokat tömörítő szervezet, a DLAN elnöke. Egy igazi jelenség, akit lehetetlen csak úgy figyelmen kívül hagyni a tömegben. Fekete szemüvege és hallást segítő eszközei, mint a cochleáris implantátum, egyértelműen mutatják állapotát. Fizikai megjelenése és erőteljes hangja sokakat meglephet. Vonzza azokat, akik szeretnek jókat nevetni. Általánosságban az emberek jól-léte – s köztük még külön egy kis csoporté, a siketvakoké – olyan téma, melyet mindig észben tart. Ezért mer bátran kopogtatni sok ajtón, tanácsokat adni azzal kapcsolatban, hogy miként lehet a siketvak személyeket a legteljesebb mértékben integrálni a társadalomba.