(A DLAN “Történetek (mesék) az emberekről, akik a szívükkel hallgatnak, és a kezükkel néznek” című kötetéből)

Évekkel ezelőtt volt Matevž életében egy olyan időszak, mikor bárki, számára ismeretlen személyt meglátott ajtaja előtt, inkább elbújt. Tette ezt attól való félelmében, hogy otthona elhagyására kényszerítik majd. Néhány látogatást követően az egyesület munkatársai végül érdemben is fel tudták venni vele a kapcsolatot, személyes fejlődése pedig azóta is töretlenül halad előre. Ezt látni minden segítője számára figyelemre méltó. A benne égő tudásvágynak köszönhetően megtanult főzni, takarítani, ellátni magát, kezelni a pénzt, kommunikálni másokkal. Arcáról hála és elégedettség sugárzik. Mozdulataiból, gesztusaiból egyértelműen látszik: büszke mindarra, amit az elmúlt években elért. [Tovább olvasom…]












